A globális katonai fejlesztéseket vizsgáló amerikai agytröszt úgy számolja, hogy a Kínai Népköztársaság védelmi költségvetése háromszorosa a korábban jelzett adatnak, és ezzel gyakorlatilag azonos lesz az amerikai büdzsével.
Ez elvileg nem lehetne így, mert eközben a kínai gazdaság súlyos növekedési válsággal küszködik
HIRDETÉS
Az American Enterprise Institution nevű kutatóintézet összevetette a kínai gazdaság teljesítményét és a védelemre szánt költségvetést, majd arra jutott, hogy Peking a világ vezető GDP-arányú katonai költekezője lett. Annak ellenére is, hogy a kínai gazdaságban meglapuló többféle buborék is kipukkadt a COVID idején és a következő években.
A kínai hivatalos adatok a 2024-es költségvetési évre Peking 231 milliárd dollárnyi katonai költekezését jelentik be. Igen ám, de a sajátos kínai államháztartási rendszer egy sor kiadást nem tüntet fel védelmi jellegűnek, noha azok.
Ezeket összesítve jutott a kutatóintézet arra a következtetésre, hogy Kína már 2022-ben 710 milliárd dollárt terelt át a védelmi szektorba, ami közel azonos lett az Egyesült Államok akkor költségvetésével. (Az amerikai adat 2024-re nézve 820 milliárd.)
Kína hivatalosan azt jelentette be március elején, hogy 7,2%-kal növeli védelmi költségvetését. Peking tartós fenyegetésnek tekinti az Egyesült Államok, Tajvan, Japán és Ausztrália koncentrációit a döntő fontosságú Dél-kínai-tengeren, és felismerte, hogy ezt csak csúcstechnológiás technológiákkal tudja ellensúlyozni. A rohamosan bővített arzenál a lopakodó vadászgépektől a repülőgép-hordozókig terjed, beleértve a nukleáris robbanófejek növekvő számát (immár 500 darab).
A trükközés abban rejlik, hogy a törvényhozás éves ülésének megnyitóján közölt hivatalos adat csak egy részét sorolja be a Népi Felszabadító Hadsereg kiadásai közé.
Ezekhez hozzá kellene adni a civilnek álcázott kutatás-fejlesztést és a külföldi fegyvervásárlásra és hadianyagra fordított költségeket. Ebbe a keretbe illenék beszámítani a kétmilliós élőállománnyal járó kiadásokat is, melyek jókora részét a fiatalkori munkanélküliség támogatásába csomagolják.
Nem lehet elfeledkezni a hadsereg finanszírozását megerősítő hitelfelvételekről és azok költségeiről sem.
Ugyancsak ebbe a csomagba kellene beszámolni azokról a kutatásokról és fejlesztésekről, amelyeket a kibertechnológiában és az űrkutatásban valósítanak meg, miközben elsősorban katonai célokat szolgálnak.
Az elmúlt években a katonai szakírók már felhívták a figyemet arra, hogy a kínai hadigépezet páratlan fejlődése nem lenne megvalósítható abból a költségkeretből, amit hivatalosan közöltek. Vonatkozik ez a legkorszerűbb fejlesztésű Fucsien repülőgéphordozóra, a Csengdu J-20 ötödik generációs vadászgép-osztályra, vagy a Dongfeng interkontinentális ballisztikus rakétacsaládra (a képen), amelynek már a 41. változatánál tartanak.
Ennek a modellnek nagyobb a hatósugara, mint az amerikai Minuteman III. típusnak, és ezzel Kína át fogja venni a vezető szerepet a legveszélyesebb fegyverzet ranglistáján.
A legtöbb kínai fejlesztés szovjet/orosz előképeken alapul, még azokból az időkből, amikor Peking ingyen és számolatlanul kapta a haditechnikát Moszkvától. Ez a kapcsolat Vlagyimir Putyin elnöksége alatt is fennmaradt, noha már nem olyan mértékben és hévvel, mint egykor.
Mégis, Oroszországnak még mindig jobb üzlet eltűrni, hogy Kína lekoppintja a régebbi szovjet modelleket és az újabb fejlesztéseket is, mintsem irdatlan költségekkel és hosszú idő alatt felépíteni egy valóban ütőképes távol-keleti haderőt, miközben energiáit az ukrajnai háború köti le.
Kína félrevezetési politikája már tavaly szóba került az amerikai Brown Egyetem kutatóintézetének jelentésében. A Watson szerint Kína katonai kiadásai jóval magasabbak, mint azt a hivatalos jelentések sugallják, és egy amerikai szenátor azt állítja, hogy immár szorosan az Egyesült Államok nyomában járnak.
A Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) éves elemzése szerint, amely országonként becsüli fel a katonai kiadások teljes skáláját, Kína ráfordításai már 2022-ben elérték az USA büdzséjének 59%-át, miközben az előző években ez rendre csak 22% körül alakult.
Bizonyosra vehető, hogy a Kína elleni küzdelemre fordított több amerikai kiadás nem vezet nagyobb biztonsághoz, állítja a Watson Intézet. Egy esetleges Kína és az Egyesült Államok közti háború - Tajvan státusza miatt - minden érintett számára felmérhetetlen költségekkel járna, és akár nukleáris összecsapássá is fajulhat – jósolta az intézet.