2030 októberében az amerikai Hadügyminisztérium tanulmányban foglalta össze az 5 évvel korábbi kínai-amerikai háború előzményeit, menetét és tanulságait. A Pentagon szerint Kamala Harris elnök és Hszi Csin-ping elnök békeszerződése nem nyújt kellő garanciát egy újabb konfliktus megelőzésére.
HIRDETÉS2030 októberében az amerikai Hadügyminisztérium részletes tanulmányban foglalta össze az 5 évvel korábban lezajlott kínai-amerikai háború előzményeit, menetét és tanulságait. A Pentagon szerint Kamala Harris elnök és Hszi Csin-ping elnök békeszerződése nem nyújt kellő garanciát egy újabb konfliktus megelőzésére, mert mind Kína, mind az USA, mind a környező államok változó gazdasági helyzete új feszültségeket termel.
Ez az írás a The Spectator fantáziacikke nyomán készült, történeti előzményekkel, aktuális adatokkal és valószínű további lehetőségekkel kiegészítve.
A háború kirobbanásának előzményei
Még további kutatást igényel, hogy a Kínai Népköztársaság (KNK) hogyan tudta 2025 őszén elkerülni a totális háborút és ezzel a teljes megsemmisülést.
A folyamat történeti előzménye, hogy az ezredfordulótól az Egyesült Államok fokozatosan veszített távol-keleti pozícióiból. A hidegháborún átbotorkálva az előző amerikai kormányzatok megpróbálták integrálni Kínát a „szabályalapú nemzetközi rendbe” – jórészt sikertelenül. Bill Clinton, az ifj. Bush és Barack Obama adminisztrációja lehetővé tette a KNK térnyerését a Kereskedelmi Világszervezetben, és az amerikai elnökok „félrenéztek”, amikor a katonai-ipari kémkedések és a pénzügyi expanzió került szóba.
2012 - az első súlyos válságjel
Az első komoly és figyelmeztető jel az volt, amikor Washington nem segítette ki a szövetséges Fülöp-szigeteket a 2012-es Scarborough-válság idején. Ekkor az történt, hogy Kína meg tudta szerezni egy olyan Fülöp-szigeteki terület felügyeletét (a Scarborough-zátonyt), ami tengeri határain messze túl fekszik. Ezzel ez a parányi terület lett a világ legértékesebb ingatlana. Az ügy súlyát nem csak katonai, de erőteljes kereskedelmi szempontok is növelték. Ezen a nagytérségen halad át a globális kereskedelem mintegy fele, valamint felmérhetetlen energiamezők is rejtőznek a sekély vízű partok körzetében. Ez az oka annak, hogy a kínai manőverek már az országtól több száz mérföldre is kiterjedhetnek.
Ettől kezdve Peking irányító szerepet kezdett játszani a Dél-kínai-tenger övezetében, mesterséges szigetek, támaszpontok és katonai repülőterek építésével. A KNK számára kezdett világos lenni, hogy az USA képessége hanyatlik abban, hogy hatékonyan védelmezze távol-keleti szövetségeseit, így a szigetfeltöltések egyre sűrűbbé váltak, következmények nélkül.
Az Obama-kormány reagálása zavaros és tétova volt. Előbb lekicsinyelte a szigetépítési kampányt, majd elítélte, de végül nem tett semmit. Washington nem használta ki a nemzetközi jog kínálta lehetőségeket még 2016 júliusa után sem, amikor – a Fülöp-szigetek követelésére – a hágai Állandó Választottbíróság a kínai lépések ellen döntött. Peking felismerte, hogy a bíróság döntését egyszerűen figyelmen kívül lehet hagyni, mert nem fűződnek hozzá szankciók.
Obama habozott katonai műveleteket folytatni a vitatott területeken, nem demonstrált erőt és nem küldött egyértelmű jelzéseket Pekingbe arról, hogy az Egyesült Államok nem fogja szó nélkül átengedni a régiót Kínának. Ez a tétovázás már akkor kezdett kételyeket kelteni az ázsiai partnerekben, hogy vajon adott esetben Washington teljesíti-e szövetségesi kötelezettségeit.
2017 - Trump bekeményít
A 2017-ben hivatalba lépett Donald Trump elnök minden korábbinál keményebb politikát léptetett életbe Kínával szemben. Az elnök összekapcsolta a kereskedelmi és biztonsági kérdéseket, jelezve, hogy nem fog hátrálni a Dél-kínai-tengeren sem. Az USA példátlan terhet rótt a kínai behozatalra, és 2018-től a kínai importáruk felét már 25%-os vám sújtotta. Trump elnök erőteljesen növelte a katonai kiadásokat, arra hivatkozva 2017-es nemzetbiztonsági stratégiájában, hogy Kína (Oroszországgal együtt) „revizionista hatalom”, akinek célja az Egyesült Államok kiszorítása a legfontosabb térségekből.
A Trump kormányzat nem csak a nagy technológiai vállalatokat vette célba (Huawei, TikTok, SMIC és mások), hanem a kínai gazdaság egészét, mondván, hogy így akarja szétszálazni a két ország egybekuszálódott gazdaságát. Arra is hivatkozott, hogy ezek a cégek nemzetbiztonsági szempontból is fenyegetik az Egyesült Államokat, és ettől a nézetétől elnöksége legutolsó napjaiban sem tágított.
A példátlan nyomást látva Hszi elnök megüzente a Kínai Néphadseregnek, hogy készüljön a háborúra, de a felek térségbeli akciói demonstratívak maradtak, például ismételt flottalátogatások képében vietnámi és Fülöp-szigeteki kikötőkben.
A távolban már hallatszik az orrszarvú dübörgése
A „szürke orrszarvú-szindróma” annak a jelenségnek a neve, amikor felismerhető egy dübörgően közelgő veszély, de aki tehetne ellene halogat, késlekedik vagy jó kimenetelben reménykedik. Ellentétben a „Fekete hattyú–szindrómával”, ami egy váratlan és kiszámíthatatlan esemény fedőneve, az orrszarvú jelenség kalkulálható. Donald Trump nyomása alatt Hszi elnök már 2019-ben figyelmeztette a kínai pártvezetést és a hadsereget, hogy orrszarvú-effektus fenyeget a Dél-kínai-tenger körzetében, és háborús tervezésre szólította a vezérkart. A KNK tudatosan készült a lehetséges válságra, bár Hszi azt nem jelezte pontosan, hogy ki az orrszarvú: az USA vagy ő maga. Őt fenyegeti látható veszély, vagy ő készül ezek meglépésére?
2020/21 - mit hozott Biden?
Az elnökségre pályázó Joe Biden választási kampánya egy Obama-Trump mixet szolgált fel az érdeklődőknek Kína kapcsán. Ebben a turmixban a „nem fogom hagyni” éppúgy szerepelt, mint az „ígéretes távlati partner”.
Első kongresszusi beszédében Biden elnök súlyos nyomatékot adott annak, hogy végérvényesen Kína számít az Egyesült Államok legkeményebb ellenfelének, aki példátlan sebességgel zárkózik fel nemcsak katonai és gazdasági, hanem műszak-tudományos tekintetben is. Halálosan elszántnak nevezte Hszi elnököt abban, hogy országát világelsővé teszi. Számolt a verseny kiéleződésével, de leszögezte, hogy az csakis a nemzetközi szabályok szerint folyhat, és az USA ellen fog állni minden törekvésnek, ami az autokráciát szolgálja.
Kezdetben nyomásgyakorló politikát hirdetett, de ebben visszafogta, hogy Kína „vörös vonalakat” jelölt ki számára, főként Tajvan, Hong Kong és Hszincsiang ügyében. Fenntartotta az amerikai álláspontot, hogy szót fog emelni bármilyen jogsértés vagy elnyomó intézkedés ellen, de súlyosabb lépésekre nem szánta el magát.
A két ország napi kapcsolatainak nem tett rosszat, hogy 2021-ben Qin Gang külügyminiszter-helyettes került Kína washingtoni nagykövetségének élére. Qin gyakran nyers és provokatív stílusa ellenére – Hszi elnök legbelsőbb bizalmi körének tagjaként és „minden belső titok tudójaként” – céltudatosabb együttműködésre hozott lehetőséget Washingtonba.
A feszültségpontok mégis szélesedtek. Az USA nem akarta növelni katonai hatóerejét a Dél-kínai-tenger övezetében, viszont dinamikusan fejlesztette kiberhadviselési befolyását. Richard Clarke tábornok bejelentette egy különleges infokommunikációs alakulat felállítását, ami Peking ellenséges lépésnek tekintett.
A kereskedelmi ellátási lánc elszakítása Kínától csak részben valósulhatott meg, mert az Egyesült Államok továbbra sem volt képes döntő szerephez jutni a biotechnológiai és a nemzetközi 5G-piacon. Mindkét félnek fejtörést okozott, hogy az európai, japán és dél-koreai versenyzők egyiküket sem engedték egyeduralkodó szerephez jutni, hanem sikeres saját fejlesztéseiket finanszírozták.
HIRDETÉSBiden idején folytatódtak az erőfitogtatások, amiket rendre kölcsönös vádaskodások követtek. 2021 április 30-án Peking amiatt tiltakozott, hogy az amerikai Mustin nevű romboló három héten át árnyékként követett egy kínai flottaegységet, és megzavarta a hadgyakorlatot, amit a Liaoning anyahajó vezetett. A romboló a kínaiak többszöri jelzésére sem szakadt le a kötelékről, és ezzel – Kína szerint – súlyos veszélyhelyzetet teremtett.
Mégis, a Biden-Hszi telefonbeszélgetések és Qin nagykövet közvetítései ekkor még elegendőek voltak az eszkaláció megelőzésére. A mélyebb konfliktusok továbbra is a szőnyeg alatt várakoztak.
2024 - amikor mindkét fél alól kicsúszott a talaj
2022 novemberében a Kínai Kommunista Párt 20. kongresszusa meghosszabbította Hszi elnök vezetői megbízatását és megerősítette azt a korábban már körvonalazott stratégiát, hogy Kína hegemón szerephez jusson a Dél-kínai-tenger felett. Miként azt is, hogy a kínai haderő legkésőbb 2049-re (más elképzelés szerint már 2027-re) egyenlő szintre jusson az amerikai és orosz képességekkel.
A pártkongresszus hangulatának meghatározó iránya ekkor már teljesen nyílt USA-ellenesség volt. A KKP vezetésében előtérbe kerültek a kemény Amerika-ellenes hangadók, amiért a Biden-kormány a pekingi Téli Olimpia bojkottját lebegtette meg, és ezzel súlyos presztízsveszteséget okozott Pekingnek. Hszi elnök viszont arra figyelmeztette a vezetést, hogy a konfliktusok túlzott kiélezése esetleg nem várt amerikai reakciókkal járhat.
A 2024-es közvélemény-kutatások mindkét országban arra jutottak, hogy a másik népről alkotott pozitív vélemény 10% alá csökkent, és egymást tekintik fő ellenségnek. Az Egyesült Államokban nem csökkent a COVID-válság során felizzott rasszista hangulat az ázsiaiakkal szemben, főként a kínai etnikum irányába, akire rávetítették a járvány felelősségét.
HIRDETÉSAmerikai elnökválasztás - megint előkerül a külső beavatkozás vádja
2024-ben Joe Biden átengedte a jelöltséget Kamala Harris alelnöknek, aki Pete Buttigieg szállítási minisztert vette maga mellé társnak a küzdelemben az újrainduló Donald Trumppal szemben.
A kampány újratermelte a régi vádat, hogy az egyik felet külföldi hatalom támogatja a mandátum megszerzésében. Most nem Donald Trumpra vetült a gyanú (mint 2016-ban), hanem Harrisre, mondván, hogy külföldi beavatkozás segíti a győzelem felé. Ezúttal viszont nem orosz, hanem kínai. A nem bizonyított, de hatásos vádaskodások szerint ennek oka az, hogy Peking kezelhetőbb és gyöngébb ellenfélnek tekintette Harrist, mint Trumpot, akivel kizárólag konfliktusai voltak.
A Trump-kampány ezúttal is fenyegető hangnemben foglalkozott Kínával. Az alelnökjelölt Mike Pompeo lett (Trump egykori külügyminisztere), aki leporolta 2020-as beszédét, amiben a szabad világ teljes és összefogását sürgette Kína ellen. Maga Trump újra a 'Kína-vírus' kifejezést használta beszédeiben, utalva arra, hogy a COVID-járvány még 2024-ben is szedett áldozatokat a világban.
Gyanúok volt, hogy Harris kampánya kerülte a kínai kérdést, csak az emberi jogsértéseket emlegette, és inkább a hazai ügyekre koncentrált, elsősorban a bevándorlásra és a szélsőségekre. A jelölt beszéde a demokrata konvención egyetlen mondatban foglalkozott Tajvan, Japán és a Dél-kínai-tenger súlyos konfliktusaival. Az anti-Harris sajtókampány és a vádaskodások ezt is bizonyítékként tekintették arra, hogy a jelölt egyszerűen fél Kínától, rosszabb esetben kiszolgálja.
Harris végül hajszálvékony előnnyel futott be, 271/266 arányban (pont ahogy ifj. Bushnak sikerült Al Gore ellenében, 2000-ben). Az elnökasszony startpozícióját rontotta, hogy a Szenátust viszont jelentős arányban elvesztette, ezért folyamatos alkukra kényszerült. A „kínai kártya” ütőereje megnőtt, mert a kongresszusi republikánusok állandó nyomás alatt tartották, hogy tegyen határozott lépéseket Kína térnyerése ellen.
HIRDETÉSVáratlan segítség Harrisnek - Izraeltől és a szaúdiaktól
Harris külpolitikai startpozícióját gyengítette az is, hogy a nyugati szövetségesek afganisztáni kivonulása teljes csődnek bizonyult, és a Közép-Keleten új válsághelyzet alakult ki. A tálib szélsőségesek nem tartották be a 2020-as dohai megállapodás egyetlen pontját sem, megdöntötték az afgán kormányt és újjáépítették terror-alapú vallási államukat. Az országba tömegesen áramlottak be a más vidékekről kiszorított iszlamisták, akik egy szuverén állam oltalmát élvezve már útlevéllel is rendelkeztek.
2022/24 folyamán katonai szintű dzsihádista támadások indultak Pakisztán, sőt még Irán ellen is, amivel egy új és terjedő háborús övezet jött létre. A régióból újabb menekültáradat indult Európa és az USA felé, az Egyesült Államok pedig kénytelen volt visszaépíteni katonai jelenlétét Pakisztánban, támaszpontokat bérelni Üzbegisztánban és az Arab-tengerre vezényelni a USS Ronald Reagant.
2024 végére több amerikai katona állomásozott a térségben, mint a 2021-es kivonulás előtt.
Harris ölébe váratlan segítség pottyant, amikor 2025. március 17-én tető alá került az évek óta rebesgetett szaúdi-izraeli békeszerződés és kölcsönös biztonsági egyezmény. Mohammad bin-Szalmán (Szaúd-Arábia új királya) és Netanjahu izraeli miniszterelnök vállalták, hogy közösen állják útját az iszlamista terjeszkedésnek Nyugat felé, és ezzel súlyos terheket vettek le az USA válláról.
A történelmi súlyú egyezményt Dubajban írták alá, és az okmányhoz csatlakozott Jordánia, Kuvait, Tunézia, Bahrein, Egyiptom, az Emirátusok, Szudán és Marokkó. Sőt még Irak is, ahol 2023-ban nemzeti egységkoalíció nyerte a választásokat.
HIRDETÉSA szerződő felek célként tűzték ki az afganisztáni tálib rendszer „örök időkre szóló” megdöntését, így a Pentagon félretehette a közel-keleti térképeket, és az elnök a Távol-Keletre összpontosíthatott.
2025 szeptember: a „szürke orrszarvú” beront a színre
A szeptemberben kirobbant tengermenti háború orrszarvú-elemek sorozatából épült fel, kezdve a Scarborough-zátonnyal, majd kiterjedve a térség más szigeteire és zónáira. Rodrigo Duterte, a Fülöp-szigetek elnöke a 2010-es években próbált Kína felé lavírozni az enyhülés érdekében, de eredménytelenül, mert a pekingi nyomás nem csökkent. Duterte el is veszítette a 2022-es májusi választásokat, és őt váltó alelnöke, Leni Robredo 2025 áprilisában amerikai kolléganőjéhez fordult segítségért, hivatkozva a két ország védelmi egyezményére.
Ezt a támogatást haladéktalanul meg is kapta, mert a hirtelen közel-keleti béke lehetővé tette, hogy az USS Ronald Reagan hordozót áthelyezzék Luzon térségébe.
2025 júniusában az elnök amerikai támaszpontokat bocsátott a Fülöp-szigetek rendelkezésére, majd a Scarborough-zátony körzetébe rendelte a USS Gerald R. Ford repülőgéphordozót és annak flottáját is. A növekvő koncentrációra válaszul Kína újabb mesterséges szigetek építését jelentette be, és közölte, hogy a terület feletti átrepüléshez ezentúl be kell szerezni a KNK előzetes engedélyét. Egyszóval légiblokád alá helyezte a térséget, és ezzel a helyzet kezdett felizzani.
Az első halálesetek
Szeptember 8-án hétfőn, 18:30-kor az amerikai haditengerészet EP-3-as felderítő gépe figyelmeztetést kapott a körzet elhagyására egy kínai J-20 típusú lopakodó vadászgéptől, de ennek nem tett eleget. A kínai vadász fizikai ütközésbe került az amerikai kémrepülővel, minek folytán mindkét gép megsemmisült. Az incidensnek 13 halottja volt.
HIRDETÉS
A Lockheed-gépnek már volt hasonló találkozója a kínai légierővel 2001-ben. Akkor a kínai pilóta katapultált, de teste sosem került elő. Az amerikai személyzet a kínai felségterületen (Hainan szigetén) végzett kényszerleszállást, és közben megpróbált sok eszközt és adatot megsemmisíteni, de nincs kétség afelől, hogy Kína megszerezte a gép titkainak javát. Az elfogott személyzetet előbb gyilkossággal vádolták meg, majd néhány nap múltán elengedték, a gépet pedig eladták egy orosz cégnek „további hasznosításra”.
Az eset bizarr tragikuma az, hogy az EP-3 elvileg nem is lehetett volna jelen, mert már évekkel korábbra tervezték kivonását a hadrendből. A leszerelésre azért nem került sor, mert az előző elnök, Joe Biden COVID-ellenes és más fejlesztési intézkedései hosszú évekre jelentős forrásokat vontak el a Pentagontól, így a gép kényszerűen tovább szolgált.
Fél óra múlva újabb orrszarvú szed halottakat. Befut Hszi elnök hívása
Amikor az EP-3 pusztulásának híre szétfutott, mindkét félnél az alacsonyabb beosztású parancsnokok a pánik jeleit mutatták, mert egyik vezérkar sem adott ki azonnali és határozott utasításokat Ezért 30 perccel később egy amerikai-japán kötelék szinte vakon szaladt bele a kínai parti őrség egységébe, ami súlyos sérülést okozott a Bertholf naszádnak. Az incidens során hat amerikai és három kínai tengerész vesztette életét.
A hír tovább növelte a pániktüneteket mindkét oldalon. Az éj során kínai, amerikai és japán egységek érkeztek a baleset körzetébe, egymást zavarva és rontva a túlélők megtalálásának esélyeit. Harris további egységeket rendelt a helyszínre, köztük a USS Virginia nukleáris tengeralattjárót, mert határozott erőt akart mutatni a kínai fél felé. De ezzel inkább a zavart fokozta.
Szeptember 10-én, washingtoni idő szerint hajnali 3:00-kor hívta fel Hszi kínai elnök az amerikai főparancsnokot, hogy megegyezzenek a felfokozott állapot visszafogásáról, és Harris hajlott is erre. De mielőtt ezt közzétették volna, megegyezésüknek keresztbe vágott, hogy szinte varázsütésre fake videók árasztották el a közösségi médiát arról, hogy a Bertholf támadta meg a kínai naszádokat. A hamis híresztelés spontán tüntetéseket váltott ki Kínában, de több amerikai és ázsiai nagyvárosban is.
HIRDETÉSA washingtoni Kongresszus demokrata balszárnya azonnali és teljes kivonulást követelt a térségből, míg a republikánusok kemény ellenlépéseket sürgettek Pekinggel szemben.
Szeptember 12-15. - az USA egyik szövetségese kiesik a versenyből
12-én két amerikai hadihajó tévedt egy kínai raj szorításába, és kénytelen volt figyelmeztető lövéseket leadni, amit a másik fél célzott lövésekkel viszonzott. A sérült amerikai egységek Tajvan felé menekültek el. Kína ezzel gyakorlatilag teljes ellenőrzése alá vonta a tajvani szorost, ráadásul az amerikai egységek befogadása miatt Tajvant is bevonta a válságba. A szigetország szorult helyzetbe került, mert minden korábbinál közelebb került a veszélye egy inváziónak a KNK felől.
Mivel a Biden-kormány éveken át elmulasztotta Tajvan kimenekítését Kína szorításából („Anaconda-stratégia”), Tajpej szorongása óráról-órára fokozódott.
Harris ekkor további 6 rombolót és két F-22 lopakodó vadász-századot rendelt az okinawai támaszpontra Japánba, Hszi elnök pedig riadókészültségbe helyezte Kína szárazföldi hajóelhárító eszközeit. A két elnök a hazai nyomások ellenére sem üzent hadat egymásnak, de ugyanakkor az erők visszavonására sem voltak hajlandók.
Másnap, amikor Harris a Fülöp-szigeteki Clark légibázisra is lopakodókat akart telepíteni, heves tüntetések robbantak ki az országban, és a tömeg blokád alá vonta a támaszpontokat. A zavargást kínai ügynökök szervezték, hogy megbénítsák a manilai kormányt. A megmozdulások élére Duterte volt elnök állt, aki követelte, hogy Manila állítsa helyre a békés kapcsolatokat Pekinggel, és tiltsa ki az amerikai haderőt a Fülöp-szigetekről. Robredo elnök ezért kénytelen volt elfogatni hivatali elődjét.
HIRDETÉS
A tömegnyomás előtt meghajolva Robredo végül megtiltotta az USA-nak a Clark légitámaszpont további használatát. Harris elnök sajtótájértekezleten adott hangot csalódásának, amiért szövetségese – aki egyben a kínai nyomás egyik fő célpontja is volt – kapitulált a nyomás előtt.
Hszi elnök nem használta ki a pillanat adta lehetőséget, és nem rendelte a térségbe a Shandong anyahajót, amit inkább továbbra is Hawaii környékén állomásoztatott, hogy szemmel tartsa és gátolja a Pearl Harbor felől várható utánpótlást.
Szeptember 16. - testközelben
Ezen a napon a kínai Liaoning repülőgép-anyahajó és a USS Gerald R. Ford látótávolságba került egymással. Az amerikai hordozó F-35-ösei és az Okinawából indított F-22-esek kiszorították a légtérből a kínai légierőt, és patthelyzet alakult ki. Most már reális fenyegetéssé vált a konfliktus kiterjedése a szárazföldre, ami magasabb és ellenőrizhetetlen dimenzióba emelte volna az ellenségeskedést.
Aznap este Kína két DF-21D hajóelhárító rakétát indított a kontinensről a Gerald R. Ford ellen, de ezek célt tévesztettek. A Pentagon úgy értékelte, hogy a mellélövés tudatos volt, és figyelmeztető jelzésnek szánták. A jelzést komolyan is vették, és az amerikai hordozó megállt a KNK tengeri határának közvetlen közelében.
Az éjszaka során emelt hangú vita dúlt a Fehér Ház és a Pentagon között a további lépésekről. A kormány a válság békés rendezését szorgalmazta, míg a vezérkar arra figyelmeztetett, hogy ha kiengedik Kínát a szorításból, akkor már a 2012-es induló állapotok sem lesznek visszaállíthatók és a status quo végzetesen felborul.
HIRDETÉSSzeptember 17. - Tajvan kapitulál, indul az elektronikus hadviselés
Az amerikai haderő olyan közel került a kínai szárazföldhöz, hogy közvetlen sebezhetősége nagyságrendekkel megnőtt. Kivonása a konfliktusból viszont pusztító lett volna a szövetségesek szemében. Ez be is következett.
Aznap délelőtt Tajvan elnökasszonya (a kormányzó Demokratikus Haladó Párt vezetője) bejelentette, hogy országa ezentúl semleges a konfliktusban, és beletörődik felségterülete nyugati peremének kínai használatába, beleértve a hajózási sávokat és a repülőfolyosókat.
Caj Jing-ven tajvani elnök sajtóértekezletén azt mondta, hogy lépése semmiképp sem jelenti a Kínához való csatolás elfogadását, vagy az USA-val fennálló szövetség felmondását.
Aláhúzta viszont, hogy a szigetország csak akkor képes katonai műveletekben részt venni, ha az USA is kellően elszánt azok végigvitelében, ám most nem látja ennek garanciáit.
Caj elnök bejelentése sokkhatást váltott ki a Fehér Házban. Harris elnök azonnali tanácskozásra rendelte Paul Nakasone tábornokot, az amerikai kiberbiztonsági parancsnokság vezetőjét, hogy átvizsgálják a védelmi rendszer azon szegmenseit, amiket eddig Tajvan biztosított.
HIRDETÉSA kongresszusi demokraták balszárnya Tajvan magatartását zsarolásnak tekintette, és azt feltételezte, hogy ezzel akarja mélyebben belerángatni az USA-t a konfliktusba. A republikánusok viszont a sziget védelmének megerősítését követelték.
Kína gyorsan reagált a tajvani meghátrálásra, de nem erőltette a további flottafelvonulást, hanem széleskörű digitális akciókba kezdett. Sikeresen blokkolta a GPS-rendszereket, és ezzel jószerivel megbénította az amerikai egységek tájékozódását, beleértve a távközlési rendszereket, a hírszerzési, ellenőrzési és felderítési (ISR) hírcsatornákat.
Az elektronikus hadviselés megjelenésével az amerikai döntéshozók attól kezdtek tartani, hogy a kibertámadási hullám átterjedhet a polgári rendszerekre is, ami viszont végzetes ellenlépésekre kényszerítené az USA-t. A konfliktus ilyen magas fokára nem akartak lépni, de szerencsére a kínaiak is megálltak ezen a ponton, és megelégedtek az amerikai egységek mozgásának megnyomorításával.
Szeptember 22. – a senkakui ütközet
Hétfő hajnalban a Tajvantól északkeletre fekvő Senkaku-szigetnél egy eddig passzív szereplő bukkant felszínre a habokból – Japán személyében. Agresszív lépésének politikai előtörténete az volt, hogy a 2024-re előre hozott parlamenti választásokon a közösségi médiában viharsebesen megerősödött 'Japán Első Pártja' nevű extrém nacionalista tömörülés és annak vezetője Makoto Sakurai (becenevén a japán Donald Trump) jutott hatalomra. Az egykori blogger és politikai aktivista erőltetett katonai programot indított be, Koreát és a KNK-t pedig egyaránt a japán nép ellenségéként bélyegezte meg.
Tajvan kiesése ijedelmet váltott ki Tokióban, és ennek nyomán egy Soryu-osztályú tengeralattjárót küldtek akcióba, de megfelelő tervezés és védelem nélkül. A Soryu minden előzetes jelzés nélkül rajta ütött Kína zászlóshajóján, a Liaoning repülőgép-hordozón, és két torpedóval megbénította.
HIRDETÉSA hordozót kísérő rombolók levadászták a Soryu-t, megölték 65 fős személyzetét, de a Liaoningre többé nem számíthattak. A hányatott előéletű majd' 40 éves hordozót hazarendelték.
Mivel a kínai hadvezetés azt feltételezte, hogy a támadó egység csakis amerikai lehetett, a Ningbo-i keleti-körzeti bázisról megtorló támadás indult a Gerald R. Ford hordozó ellen. Az amerikai anyahajó akkor már iszkolt a körzetből, mert Paul Lanzilotta parancsnok jó szimattal olvasta ki a rádiódásokból, hogy a kínaiak az ő számlájára írják majd a Liaoning pusztulását. Messzire nem juthatott, és a rá vezetett két DF-21D hajóelhárító rakéta csapását nem tudta kivédeni. Az anyahajó katasztrofális károkat szenvedett és 136 embert elveszített.
Szeptember 23. - ki pislog először?
A Soryu-incidens majd a Gerald R. Ford tragédiája már olyan súlyos volt, hogy mindkét fél megtorpant. A döntéshozók ráébredtek, hogy szakadék szélén állnak, és a következő lépcsőfok már szárazföldi műveletekkel és a polgári lakosság pusztulásával fenyeget. Szélsebes eszkaláció fenyegetett, főként a nukleáris készenléti szintek kölcsönös emelésével.
További súlyos kockázat volt, hogy az amerikai vezérkar esetleg kénytelen lesz megcélozni a kínai szárazföldi bázisokat, hogy elejét vegye újabb hajóellenes rakéták indításának. Ez viszont arra vezetné Kínát, hogy válaszként célba vegye a hatalmas Guam-i támaszpontot, sőt akár Pearl Harbort is.
A farkasszemet néző vezetők közül Hszi elnök pislogott először. Belső ellentétbe is ütközött, mert a vezérkarral folytatott vitájában Harrisnek adott igazat abban, hogy a Liaoning elleni támadásért nem az USA a felelős. Közben tartania kellett attól, hogy ha tovább növekszik az amerikai koncentráció a térségben, akkor idővel nem lesz képes országa földi célpontjait megvédeni.
HIRDETÉSMindezek összegzéseként a kínai elnök 23-án reggel felhívta Kamala Harrist és azonnali tűzszünetet javasolt.
Az amerikai elnök kapva kapott az alkalmon. Amikor a hívás befutott, már látta a saját korlátait is, például hogy Kína kiiktathatja a az amerikai levegő-levegő rakéták raktárait és azok pótlása heteket emésztene fel. Hiányukban viszont kiüresedne az amerikai légifölény. A Gerald R. Ford elvesztésével csak két hordozója maradt a térségben, a USS Ronald Reagan és a USS John C. Stennis. Ha bármelyik kiesik, úgy vesztesként kell levonulnia a színről - és akkor már végképp.
Harrist a hazai közvélemény is sarokba szorította. Sokan figyelmeztették a Vietnám-szindróma veszélyeire, vagyis egy elhúzódó háborúval járó eszkalációs spirálra. A lakosság elsöprő többsége is a konfliktus befejezését támogatta, és már csak politikai szélsőségesek és a Kína-ellenes mainstream-sajtó erőltették a folytatást.
A hadműveleteket 20 perc múlva az elnökök leállították, és mindkét haderő megtartotta aktuális pozícióját.
Utóhatás: hideg béke telepszik Ázsiára
Mivel egyik fél sem foglalt el területet más államtól, a két elnök a katonai status quo megerősítését tartotta elsődlegesnek. A diplomáciára még nem volt szükség, az egyeztetéseket a vezérkarok intézték.
HIRDETÉSA végeredmény azt lett, hogy az USA elismerte a KNK „történelmi érdekeit” a Dél-kínai-tengeren, de máig nem részletezték ennek konkrét tartalmát. Ez a homályos és elasztikus megfogalmazás több érintett országban tovább táplálja az aggodalmakat és a bizalmatlanságot. Cserébe Kína megígérte, hogy soha nem támadja meg Japánt, Tajvant és a Fülöp-szigeteket. Nem hangzott el ígéret a mesterséges szigetek építésének leállításáról, Washington viszont elfogadta, hogy mostantól minden katonai lépéséről előre tájékoztatja Pekinget.
A végső győztes: inkább Kína. De nem teljesen
Peking úgy gondolta, hogy a megállapodások növelik majd mozgásterét a Távol-Keleten, de erre nézve Hszi elnök nem tudott további terveket bemutatni. Hamar észre kellett vennie, hogy a körzet vezető országai gyanakvók és óvatosak és inkább az USA felé billennek (Vietnám és a Fülöp-szigetek), ami korlátozta cselekvési szabadságát.
Az Egyesült Államok – mivel nem szenvedett katonai vereséget – befolyását elsősorban Japán és Tajvan védelmére koncentrálta. Kína és az USA megegyezett, hogy a térségben nagyobb szerepet kell adni Oroszországnak, Indiának, Vietnámnak, Dél-Koreának, Malajziának, Indonéziának és a feltörekvő Ausztráliának is, vagyis szükség lesz egy új nemzetközi rendszerre, amiben az összes érintett képviseltetheti magát.
Nem volt tovább tartható, hogy egy ilyen globális jelentőségű régió két nagyhatalom kizárólagos terepe legyen, de mégis, ez a kívánatos nemzetközi szervezet máig sem jött létre. Az 1967-ben alapított ASEAN (Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége) bomlásnak indult, de nem lépett a helyére magasabb szintű együttműködés. A térség feletti nemzetközi ellenőrzés és egyeztetés gyakorlatilag megszűnt. Helyette hűvös béke telepedett Kelet-Ázsiára, és jelenleg az egyes országok a maguk útját járják – olykor együttműködve, olykor kisebb konfliktusokkal.
India, Vietnam és Malajzia kihasználja a vákuumot, és kezd behatolni Kína helyére a globális ellátási láncba Amerika és Európa felé. Kína gazdasági növekedése nem lassult, de csökkentette a kereskedelmi nyomást az USA és az Európai Unió felé, és inkább Közép-Ázsia, Afrika és Latin-Amerika felé fordult. 2027-re a KNK és az USA kereskedelmi mérlege egyensúlyba került, hasonlóan az Európai Unióhoz.
HIRDETÉS2028-ban ez az eseménytelen békesség nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a republikánusok visszaszerezzék a Fehér Házat Josh Hawley missouri szenátor vezetésével. Ezzel szinte egy időben váltás következett a kínai vezetésben is. Qin Gang került a KKP élére, amivel az amerikai-kínai kapcsolatok mérsékeltebb hangnemre váltottak.
Jelenleg az USA a pilóta nélküli rendszerekre, a hiperszonikus fegyverekre és a kiberháborús képességekre koncentrál, Kína pedig főként nukleáris ütőerejének és elhárító képességeinek fejlesztésén serénykedik. 2029-ben Kína legyártotta 1 500-ik robbanófejét, amivel elérte az orosz kapacitást és megközelítette az amerikait. Tovább fejlesztette DF-41 típusú több robbanófejes hordozóit is.
A két nagy antagonista az utóbbi években kerüli a direkt konfliktusokat, sokkal sűrűbben és mélyebben egyeztet, mint az előző évtizedekben. A 2025-ös háború sokkhatása mindkét vezető világrendszernek kellő figyelmeztetéssel szolgál azóta, hogy eljutottak a nukleáris ütésváltás küszöbére, ahonnan már nincs visszaút.