Irán tömeges rakétatámadásai Izrael ellen korlátozott erejűek, ellenben Kína fejlesztései teljesen új erőviszonyokat hozhatnak létre az indo-csendes-óceáni térségben.
HIRDETÉS
Mint jelentettük, a kínai néphadsereg hétfőn újabb hadijátékot indított Tajvan körzetében „figyelmeztetésként a szigetország szeparatista akcióira”. A tajvani biztonsági források szerint egyelőre semmi jele nincs rakétakilövésnek vagy erre mutató előkészületeknek.
A távol-keleti katonai szakértők elkezdték az Izrael ellen indított rakétatámadások összehasonlítását Kína legújabb fejlesztéseivel. Az elemzések kiindulópontja az, hogy a történelem során még sosem fordult elő olyan tömeges méretű és nagy távolságú rakétatámadás, mint amilyet a teheráni rezsim mért Izraelre áprilisban és októberben. A két akció sikertelensége elgondolkodtató arra nézve, hogy érdemes-e alacsony hatékonyságú eszközöket tömegesen bevetni.
Az Iránból felbocsátott közel 400 különböző típusú fegyver vizsgálata vázlatos képet ad az USA-nak, de egyben Kínának is arról, hogy mi működne egy távol-keleti konfliktusban, és mi az, amit nem érdemes erőltetni.
Nincs még közvetlen veszély, de gyorsan előállhat
Az eddigi tanulságok szerint az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek sokkal komolyabb kihívásokkal kellene számolniuk egy ázsiai rakétakonfliktus esetén, mint amellyel Izrael szembesült Irán részéről.
Izrael többrétegű rakétavédelemmel rendelkezik. A magas szintű Arrow rendszerek és a kevésbé összetett fenyegetések elhárítására rendelt Vaskupola azokhoz a fenyegetésekhez igazodik, amelyekkel a szűkebb körzetben szembe kell néznie. A Távol-Keleten viszont a lehetséges céltávolságok legtöbbje jóval nagyobb, mint a Közel-Keleten.
Noha Kína fegyverei sokkal fejlettebbek, mint Iráné, beleértve a manőverező robbanófejeket és a precíziós irányítást, de a célterületek szétszórtak, ami megnehezíti az egyidejű és tömeges támadást.
A Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának rakétavédelmi tanulmánya szerint a kínai DF-26 találati pontossága 150 méterre becsülhető. A DF-21 egy rövidebb hatótávolságú fegyver, de a pontossága jobb, 50 méter. Mindkét fegyver - elvileg - eltalálhatja a legtöbb szövetséges célpontot a régióban, beleértve Guam szigetét, ahol a térség legnagyobb amerikai létesítménye található. A Pentagon becslése szerint Kínának több száz ilyen rakétája lehet.
Washington számára az október 1-jei iráni támadások fő következtetése az lehet, hogy a kínai rakétákat nehezebb lenne elfogni, mint a teheráni fegyverzetet, és a valódi elrettentés érdekében szükség van a tömeges visszacsapás képességére, és adott esetben az azzal való fenyegetésre is.
Az eddigi doktrína jórészt a védelmi képességek fejlesztésére épült, de az idő lassan felülírja a hidegháború forgatókönyveit, és megköveteli a támadással való direkt fenyegetés módszerét, állítja Collin Koh, a szingapúri S. Rajaratnam School stratégiai kutatója. „Lehet, hogy a büntetéssel való elrettentésnek kell normává válnia a jövőben”.
Az Egyesült Államok idén olyan új fegyverzeteket kezdett telepíteni a térségbe, immár a Kínával való esetletes küzdelemre is felkészülve, mint az AIM-174B levegő-levegő rakétát és a Fülöp-szigeteken a földi Typhon rakétaüteget, amely SM-6 és Tomahawk cirkálórakétákat indíthat.
Pontosan kell ismerni az ellenfél teljeskörű kapacitásait
„Ha jobban képben vagyunk az iráni-izraeli tapasztalatok birtokában, az nagyban csökkentheti a konfliktus esélyét” – mondja Ankit Panda, az amerikai Carnegie Alapítvány szakértője. Ha a felek nem jól mérik fel a másik oldal védelmi képességeit, az hatalmas méretű eszkalációhoz vezethet”.
Az iráni rakéták, például a Fateh-1 elméletileg pontosabbak - pár tíz méteren belül -, de sokkal rövidebb hatótávolságúak. Az újabb rakéták száma nem nyilvános, de Kenneth McKenzie, az amerikai légierő tábornoka tavaly azt mondta a kongresszusi bizottság előtt, hogy Iránnak háromezernél is több ballisztikus rakétája lehet. Ez nagyon jelentős szám, viszont nem párosul a műholdak elleni támadások vagy a kiberhadviselés képességével, amiben Kína egyre jobb teljesítményt mutat.
Malcolm Davis, az Ausztrál Stratégiai Politikai Intézet vezető elemzője szerint Kína kapacitásai más tekintetben is felülmúlják Iránét. Jelentős újdonsága lehet, hogy az eddig jórészt védekezésre szánt rendszereket támadóvá alakíthatják át, ami az egyensúly eltolódásához vezetne Kína javára.
A tisztán katonai és technikai szempontok mellett figyelembe kell venni azt is, hogy Kína egy tapodtat sem enged a védelmi kiadásokból, sőt. Az American Enterprise Institution kutatóintézet összevetette a kínai gazdaság teljesítményét és a védelemre szánt költségvetést, majd arra jutott, hogy Peking a világ vezető GDP-arányú katonai költekezője lett. Annak ellenére is, hogy a kínai gazdaságban meglapuló többféle buborék is kipukkadt a COVID idején és a következő években.
Ebből is következően „a nyugati integrált lég- és rakétavédelmi rendszereknek az indo-pacific térségben sokkal nehezebb dolga lenne elhárítani egy olyan kínai rakétacsapást, amely több száz vagy akár több ezer rakétát tartalmaz, szemben azzal, amire az irániak képesek” – mondja az ausztrál szakértő, akinek országa egyre nagyobb szerepet vállal a Kínával szembenálló szövetségi front, az AUKUS kiépítésében.