Az Egyesült Államok katonai stratégiája fokról-fokra a távol-keleti térség felé fordul, ami újfajta hangnemre kényszeríti a pekingi vezetést.
HIRDETÉS
A Tajvan jogállása körüli folyamatos erődemonstrációval párhuzamosan folyik egy csendes diplomáciai párbeszéd is Peking és Washington között. A kínai államfő maga is kérte az amerikai elnököt tavaly ilyenkor, amikor személyesen tárgyaltak, hogy a Fehér Ház változtasson szóhasználatán, amelyet nem talál elég határozottnak Tajvan hovatartozását illetően. Vagyis ne azt mondja, hogy nem támogatja Tajvan függetlenségi törekvését, hanem mondja azt, hogy ellenzi.
A Reuters hírügynökség meg nem nevezett amerikai kormányzati forrásokra hivatkozva tudósít erről, hozzátéve, hogy a kérés, amelyre Joe Biden akkor nem mondott, azóta sem került le a napirendről, hanem újra és újra elhangzik a kínai diplomácia részéről, de az amerikai vezetés ismételten nemet mond rá.
Az amerikai elnök nem is tehetne mást, mivel az amerikai-tajvani kapcsolatokról 1979-ben meghozott törvény arra kötelezi az Egyesült Államokat, hogy tekintse Amerikát is érintő fenyegetésnek, ha Kína és Tajvan vitájában erőszakos vagy katonai eszközöket használnak fel. A törvény szövege szerint az Egyesült Államok védelmi jellegű fegyverekkel látja el Tajvant, és megőrzi az Egyesült Államok azon képességét, hogy ellenálljon minden olyan erőszaknak vagy más kényszerítési formának, amely veszélyeztetné az ország [azaz Tajvan] népének biztonságát, társadalmi vagy gazdasági rendszerét.
Stratégiai átrendeződés zajlik a háttérben
A Breaking Defense katonai szaklap elemzője szerint az Egyesült Államoknak fokozatosan le kell építenie európai és közel-keleti szerepvállalását, hogy erőit az indiai-csendes-óceáni térségre, azaz Kína ellen vonultassa fel.
A hónap elején Charles Flynn tábornok, az amerikai hadsereg Csendes-óceáni főparancsnoka világos figyelmeztetéssel élt: Kína szárazföldi, légi és tengeri hatalmának felhalmozódása a katonai fölény irányába indult el a régióban. "Ahhoz, hogy Kínára tudjunk összpontosítani, az amerikai kötelezettségvállalásoknak meg kell változniuk külföldön" - mondta a tábornok. Ez azt jelentené, hogy az Egyesült Államok gyakorlatilag csak szinten tartaná a NATO-kapcsolatokat és Izrael támogatását, miközben áthelyezné a súlypontot Kínára.
Ez a felfogás már a Biden-kormány hivatalba lépésekor megfogalmazódott, amikor a védelmi miniszter-jelölt Lloyd Austin kongresszusi meghallgatásán egyedül Kínát nevezte meg, mint az USA legfőbb potenciális ellenfelét. Noha az időközben kirobbant ukrajnai háború ezt a folyamatot lelassította, de annyiban mégsem, hogy most már az USA azért is kénytelen nyomást gyakorolni Kínára, hogy elrettentse az Oroszország melletti túlzott kiállástól.
Kína érzékeli ezt a veszélyt, és szeretné a diplomáciai síkra visszaterelni a két ország viszonyát, mielőtt a teljes amerikai hadsereg letáborozik a környezetében, mondta az amerikai régiós főparancsnok.
A legtöbb, amit Peking eddig elért, egy állásfoglalás, amelyben a Fehér Ház úgy fogalmaz: "A Biden-Harris adminisztráció következetesen kitart régóta hirdetett Egy-Kína politikánk mellett". Miközben Tajvan jogállása a legérzékenyebb kérdés a kínai-amerikai diplomáciában, amely az elmúlt években bővelkedett erőteljesen demonstratív gesztusokban, és kisebb-nagyobb hadgyakorlatok sorozatát generálta a sziget körül, ilyen direkt és magas szintű pszichés nyomásgyakorlásra a Reuters forrásai szerint régóta nem volt példa.
Legutóbb Pelosi látogatása adott alkalmat ilyesmire
Az amerikai kongresszus akkori házelnöke, Nancy Pelosi 2022 nyarán járt Tajvanon az amerikaiak kiállását demonstrálva egy szokatlanul nagy erőket mozgósító kínai hadgyakorlatra válaszul. (Megjegyzendő, hogy a republikánusok részéről is történt ilyen gesztus, Lindsay Graham dél-karolinai szenátor látogatásával a szigetországba.)
Peking tiltakozott, sőt válaszlépéssel fenyegetett már a látogatás előtt, és Joe Biden is úgy nyilatkozott, hogy egy ilyen gesztus nem igazán jó ötlet a kialakult helyzetben. Pelosi ázsiai körútjának hivatalos programjában Tajvan nem is szerepelt, de a tajvani kormányzat és az amerikai diplomaták is tudtak arról, hogy ezt tervezi.
Pelosi látogatása után a kínai kormány közölte, hogy a nagy horderejű kérdésekben felfüggeszti a párbeszédet az Egyesült Államokkal, és újabb hadgyakorlatot jelentett be. Ugyanígy hadgyakorlat volt a válasz a tajvani elnök washingtoni útjára is körülbelül egy évvel később.
Az amerikai diplomácia nem sokkal ezután kíséletet tett a feszültség enyhítésére, Antony Blinken Pekingbe utazott, hogy személyesen járjon közben ennek érdekében, és előkészítse az amerikai elnök útját. De látványos sikert egyikük sem ért el. A helyzetet súlyosbítja a két óriás egyre keményebb kereskedelmi háborúja is.
Tajvan vagy Kínai Köztársaság?
Tajvan jogállásáról a Kínai Népköztársaság megalakulása óta folyik vita. A sziget 1945 előtt 50 évig japán fennhatóság alatt állt, a második kínai-japán háborúban került vissza a Kínai Köztársasághoz, amelyet a nacionalisták kormányoztak. Amikor négy évvel később a Mao Ce-tung és a Kínai Népi (Vörös) Hadsereg elleni polgárháborúban elveszítették uralmukat a kontinentális Kína felett, Tajvanra vonultak vissza, és Tajpejt tették meg a Kínai Köztársaság fővárosának.
A kontinensen eközben kikáltott Kínai Népköztársaság a Kínai Köztársaság utódállamának tekinti magát, ezen az alapon gyakorolna fennhatóságot a sziget fölött.