Az Egyesült Államok 61 milliárd dolláros új katonai segélycsomagja jórészt védelmi jellegű, és egyelőre csak annyit enged meg Ukrajnának, hogy megállítsa az orosz csapatok előrenyomulását, és stabilizálja helyzetét a fronton. A támogatás még nem elegendő a megszállt területek felszabadításához.
Az új nyugati támogatás szívós ellenálló képességet biztosít Ukrajnának, de többet nem
HIRDETÉSNincs még stratégiai jövőkép, vagyis nem készült még el a terv, amellyel Ukrajna megnyerné az Oroszországgal vívott háborút. Ezért az USA - egyelőre - nem is tervezi Kijev támadó fegyverekkel való ellátását.
Bár az áprilisban juttatott „előcsomag” tartalmaz ATACMS csapásmérő rakétákat, de ezek inkább az orosz erők lassítására alkalmasak, még az orosz területen. Lehet velük rombolni az agresszor energetikai és szállítási kapacitásait, de egy széles ellentámadást nem tudnak támogatni.
A tavaly nyáron megkezdett ukrán ellenoffenzíva kezdetben lendületes és ígéretes volt, de őszre elakadt, majd 2024 elején - Avdijivka véres elvesztésével - az ellenkezőjére fordult. Nem sok híja volt annak, hogy az erőre kapott orosz hadsereg ne csak visszaverje a kísérletet, de "menetből" további nagy területeket foglaljon el.
Az eset rendkívül tanulságos és figyelmeztető volt az ukrán hadvezetés és Zelenszkij elnök számára arról, hogy nem szabad ellentámadást indítani megfelelő túlerő és tartalékok nélkül. A koncepcióváltás hozta magával a hadsereg főparancsnoki posztján elhatározott személycserét is.
A gyakran emlegetett akut lőszerhiány lassan oldódni látszik, és Ukrajna kétmilliónál is több tüzérségi lövedékre számíthat 2024 során. Ebben nem csak az újonnan érkező amerikai 155 milliméteres lőszerek, de az európai szállítások is benne lesznek. Egymilliárd dollár értékű tüzérségi lőszer már úton van az Egyesült Államokból Ukrajnába. Az amerikai segélycsomagban lévő tüzérségi lövedékek valószínűleg egy évig kitartanak, és ezalatt sok minden történhet a világporondon.
Az új kontingens elegendő lehet a védelmi pozíciók tartásához és egy nagyobb orosz támadás megfékezéséhez. Az ellenfél is közeledik kapacitásainak határához, és jelentős pótlólagos külső szállításokra ő sem építhet. Az orosz hadvezetés dilemmája éppen az, hogy bár anyagi forrásai bőségesek, de a gyártó kapacitások nem kimeríthetetlenek.
2024-ben az oroszoknak valószínűleg jelentősen engedniük kell a mostani 1:17 lövedék-fölényből, és komolyabb visszacsapásokkal kell számolniuk, mint tavaly.
Jelentős ukrán győzelmeket csak a nyugati katonai támogatás nagyarányú bővítésével lehet elérni, amire több évet kell várni
Egyáltalán nem kell elkeseredni egy olyan terv hiánya miatt, amely leírná, hogy Ukrajna pontosan és hogyan fog győzelmet aratni a háborúban – érvel Tony Radakin admirális, a brit vezérkar főnöke.
A tengernagy szerint nem szabad elvárni, hogy Ukrajna nyilvánosan kimondja: „Tessék, itt a terv, és ez meg ez fog történni”. A koncepció egyes aspektusai rejtve fognak maradni, másokat pedig taktikai előnyök alakítanak.
Más tényezők kiszámíthatatlanul érkeznek majd a külvilágból, mint például az amerikai elnökválasztás kimenetele, ami sorsdöntő ügynek számít. Árgus szemekkel kell figyelni Vlagyimir Putyin egészségi és pszichikai állapotát, vagy például azt, hogy az orosz védelmi miniszterhelyettes bukása magával sodorja-e Szergej Sojgu minisztert is, akinek tudnia kellett arról a korrupciós hálózatról, ami rombolja a hadsereg képességeit.
Utóbbi nem valószínű, noha már sokszor megjósolták és a Prigozsin-lázadás egyik fő célja is az ő eltávolítása volt. Sojgu mélyen beépült az orosz hadsereg alsóbb hierarchiáiba, és pótlása nagy fejfájás lenne Putyin elnöknek. Emellett Sojgu az, aki a személyes kapcsolatot tartja az olyan háttérszállítókkal, mint Irán és Észak-Korea.
Nem csak a lőszerekkel volt baj, hanem a felkészültséggel is
Az amerikai katonai szakírók szerint a fegyverzet szűkössége valóban komoly gond, de ehhez párosul azok nem kellően szakszerű használata is.
Ukrajna még nem készült fel a 21. századi úgy nevezett hibrid hadviselésre, ami nem is csoda, mert a hadsereg vezetői és a csapattisztek többsége is még a szovjet katonai doktrínát tanulták. Meg kell jegyezni, hogy Oroszország sem áll még a topon ebben a felkészültségben.
Ukrajna sürgető katonai reformját szinte derékba kapta az orosz agresszió, ezért „menetben” kell megtanulniuk és alkalmazniuk az eszközök komplex és együttes használatát. Mindezt egy rugalmas új vezetési rendszerbe kell illeszteni, ami csak most alakul.
Ezek a feladatok rengeteg időt emésztenek fel. Az új amerikai segély éppen ezt „vásárolta meg” Ukrajnának – az Időt
A kijevi hadvezetés mentségére szól, hogy a hibrid rendszer több elemével még nem rendelkeztek a háború kezdetén, például korszerű légierővel, hatékony légvédelemmel, masszív páncélosokkal és digitális rendszerekkel. Vagyis jószerivel semmivel, ami megállíthatná a világ egyik legnagyobb hadseregét.
A hibrid rendszer összetevőit nem is egyszerre, és olykor késlekedéssel kapták meg. Jelentős idő ment el azzal, hogy a nyugati hatalmak halogatták a döntést vagy egymásra vártak, például a páncélosok vagy a vadászgépek szállításának kérdésében.
Kiderült, hogy mikorra az USA elszánta magát az F-16 vadászgépek átadására, már nem is biztos, hogy éppen ezekre volna égető szükség.
A kétkedés oka az, hogy a hadihelyzet szinte teljesen megváltozott 2022 nyara óta. Akkor még a vadászbombázók szétverhették volna az orosz páncélos felvonulást, de azóta a támadók mélyen és többszintűen beásták magukat, a front teljes hosszában.
HIRDETÉSEzért jelenleg inkább tömeges és folyamatos tüzérségi pusztító kellene bevetni ellenük, hogy fizikailag és pszichésen állandó nyomás alatt tartsák a védelmi vonalakat. A tavaly ősszel még hézagos orosz pozíciók szinte varázslatos gyorsasággal erősödtek meg és lettek mélyebbek idén tavaszra, emiatt feltörésük egyre nagyobb nehézséget okoz..
Az ilyen okok miatt az ukránok folyamatos tanulásra szorulnak. Ezt nagyjából teljesítik is, olykor meghökkentő sikerekkel, hiszen elérték, hogy több mint 2 évvel az agresszió után a küzdelem döntetlenre áll.
Figyelembe kell venni azt is, hogy az oroszok is rengeteget tanultak és fejlődtek a háború kezdeti szakaszához képest. Érdemes emlékezni arra, hogy jelentős katonai tapasztalataik nekik sem voltak, mert utolsó - vesztes - külső háborújukat több, mint 30 vívták, és a szíriai polgárháborúban szerzett ismereteik sem alkalmazhatók Ukrajnában.
A 2022 őszén elszenvedett jelentős vereségeik és visszavonulásuk óta viszont fejlődést mutatnak fel a hibrid hadviselésben, főként az elektronikai eszközök és az UAV-ok használatának terén. Ezen a téren sokkal jobban állnak, mint a hadsereg egésze.
Emiatt van óriási szüksége Ukrajnának az orosz felderítési kapacitások semlegesítésére is. Például hogy megakadályozzák az oroszokat abban, hogy meghackeljék és saját javukra használják Elon Musk Starlink műholdas rendszerét, vagy hogy elvakítsák az ellenséges drónok GPS-kapcsolatát és hamis célpontokra vezessék őket. Ennek óriási jelentősége volna abban, hogy megvédjék az értékes Abrams és más nyugati páncélosokat a megtizedeléstől.
HIRDETÉSAz ilyen kellékek, például a támadókat megzavaró drónok, olykor annyiba vagy akár többe is kerülnek, mint maguk a gyilkos fegyverek.
A legkeményebb kérdés a személyi állomány betanítása
Ahogy a kombinált hadviselés eszközei lassan befutnak, az Ukrán Fegyveres Erők (AFU) még a tanulási folyamat elején járnak. Annak ellenére is, hogy több tízezer katonájukat képeztek ki nyugati bázisokon, de az öthetes tréningek nem voltak elegendőek, és azóta sokan el is estek közülük. Idén kell majd kiképezni azokat is, akik az új mozgósítási törvény alapján készülnek bevonulni, vagyis a betanítást gyakorlatilag újra kell kezdeni.
A veszélyt valamelyest kiegyensúlyozza, hogy az orosz térfélen sem jobb a személyi állomány és a vezetés képe. A mozgósítások során toborzott vagy szerződéses katonák messze nem rendelkeznek az invázióban részt vevő csapatok harci-szakmai felkészültségével. Nem csak az ukrán, de az orosz hadsereg is rosszul szervezett, és gyakran kénytelen régebbi és egyszerűbb katonai felszerelést használni – mondta egy nyugati tisztviselő a Financial Timesnak.
A szakértő szerint 2022 februárjában Oroszország hadserege képzettebb volt, de azóta felhígult. A moszkvai vezérkar egyelőre nem tudta megoldani, hogy az új emberanyag megfelelő felszerelést is kapjon, ezért jelenlétük a védelmi vonalakban szinte csak jelképes, ellenben rendkívül költséges.
William Burns, a CIA igazgatója, aki a közelmúltban Ukrajna esetleges idei vereségére figyelmeztetett, a segélycsomag jóváhagyása azt mondta, hogy az ukrán fegyveres erők „tudják tartani a helyüket a fronton” és meg fogják cáfolni Putyin arrogáns nézetét, miszerint „az idő az ő oldalán áll."
HIRDETÉS„Bár az Egyesült Államok megújított támogatása segít elkerülni egy esetleges ukrán vereséget 2024-ben, az elmúlt hónapok egyértelműen megmutatták az amerikai katonai segítségtől való túlzott függőség veszélyeit” – véli Andrius Tursa, a New York-i Teneo agytröszt kelet-európai szakértője. „Kijevnek és szövetségeseinek egyelőre nincs közös elképzelése arról, hogy mit értsünk „ukrán győzelem” alatt, és ennek eléréséhez milyen lépésekre és erőforrásokra lesz szükség. Hivatalosan Kijev továbbra is elkötelezett a 2014 óta megszállt területek és a Krím felszabadítása mellett, de ezt kevesen tartják reálisnak középtávon” - mondja.
„Ha a Nyugat szempontját nézzük, akkor az ukránbarát koalíció átalakítása Putyin-ellenes szövetséggé lenne a legfontosabb feladat” – mondja Vlagyiszlav Inozemcev akadémikus, a moszkvai Lomonoszov Egyetem tanszékvezető professzora. Amíg az orosz elnök nemzeti felszabadítási ügyként tudja bemutatni a háborút a népének, szinte közömbös a számára, hogy a frontvonalak éppen hol húzódnak, és a globális koalíciók semmilyen erőfeszítése sem kényszeríti visszavonulásra. Emberek ezreinek a halála egyáltalán nem zavarja, és megvannak az erőforrásai a háború folytatásához. Ha viszont világos lenne, hogy a Nyugatnak nem Oroszországgal, hanem az ő személyével van baja, sokaknak érthetőbb lenne a kép.