Kijev szövetségesei próbálják kitalálni, hogyan védhetnék meg Ukrajnát egy újabb orosz támadástól egy békemegállapodás esetén – de még nem jutottak közel a megoldáshoz.
HIRDETÉS
A Politico elemzése megállapítja, hogy - Donald Trump nyomása ellenére - Zelenszkij ukrán elnök egyértelművé tette, hogy országa csak akkor fog beleegyezni egy békemegállapodásba Oroszországgal, ha azt vasbeton biztonsági garanciák övezik. A kérdés viszont az, hogy ezeket a biztosítékokat ki tudja nyújtani?
Az európai vezetés magja továbbra is rendíthetetlennek látszik, repedések nélkül, amit Zelenszkij melletti (vagy inkább mögötti) felvonulásuk is jelzett hétfőn Washingtonban.
Trump azt közölte Zelenszkijjel és az európai vezetőkkel, hogy Ukrajna „az 5. cikkelyhez hasonló” NATO-védelemben részesül majd, de részleteket nem árult el erről. Vélhetően főként azért, mert a gyakran emlegetett kollektív segítségnyújtás csak az atlanti szövetség tagjaira terjed ki, de Ukrajnára nem.
A további kérdések éppen abból adódnak, hogy hol húzható meg az a vörös vonal, ameddig a segítségnyújtás terjedhet.
Az amerikai elnök leszögezte, hogy amerikai bakancs nem lép ukrán földre, de az „eltökélteknek” is nevezett európai vezetők már kevésbé idegenkednek valamilyen közvetlen részvétel gondolatától.
A jelen állás
Az ügy most ott tart, hogy Marco Rubio amerikai külügyminiszter egy ukrán és európai tisztviselőkből álló bizottságot fog vezetni a biztonsági garanciák kidolgozására.
A tervezőcsoportok „a következő napokban üléseznek, hogy tovább erősítsék a terveket a szilárd biztonsági garanciák nyújtására, és felkészüljenek egy megnyugtató erő bevetésére, ha az ellenségeskedés véget ér” – áll Keir Starmer brit miniszterelnök keddi nyilatkozatában .
itt egy olyan hatalmas problémahalmaz kerül terítékre, amelyet Kijev szövetségesei az elmúlt három évben számtalanszor magukra vállaltak anélkül, hogy valaha is megoldást találtak volna rá. Teljeskörű garanciát ugyanis csak Ukrajna csatlakozása kínálhatna a NATO-hoz, de ezt az Egyesült Államok - néhány európai ország által csendben vagy hangosan támogatva - kizárta.
Itt meg kell jegyezni, hogy az emlegetett 5. cikkely nem tartalmaz kötelező katonai részvételt a tagállamoktól abban az esetben, ha valamelyiküket külső támadás éri. A tagok maguk és szuverén dönthetnek arról, hogy fegyveresen, diplomáciai úton, gazdasági eszközökkel, humanitárius segítségnyújtással, vagy ezek kombinációival sietnek partnerük védelmére.
Téves hiedelem tehát, hogy minden tagnak kötelező a katonai fellépés. A NATO eddigi egyetlen 5. cikkely szerinti akciójában, vagyis a 9/11-es terrortámadás után az USA-nak nyújtott segítség során több ország a nem-fegyveres hozzájárulást választotta.
Magyarország az Irak elleni háborúban nem harcoló alakulatokkal vett részt. A 2003-ban telepített logisztikai és szállító zászlóalj után kisebb egészségügyi és kiképző kontingens maradt az országban, amely az amerikai erők támogatását szolgálta.
Afganisztánba Magyarország harcoló katonákat is küldött, a több száz fős kontingens őrző-védő, járőr- és műveleti feladatokat látott el Baghlan tartományban, miközben külön egységek egészségügyi és kiképző szerepet is vállaltak a NATO vezette misszióban. Hat magyar katona a tálibok improvizált robbanószerkezete (IED) vagy fegyveres támadás miatt estek el.
A támogatási a körbe tehát a fegyver- és lőszerszállítás, a titkosszolgálati információk megosztása vagy orvoscsoportok kiküldése is tartozhat, nem csak a katonaság. Ukrajna esetében a Nyugat és az Európai Unió ebben a tekintetben máris messzire ment, és hajlandó is ezek fokozására.
Harcoló alakulatok kiküldése sokak szerint nem is szükséges
Több katonai elemző állítja, hogy a korszerű fegyverrendszerek és a kiberhadviselés eszközei elegendők Ukrajna önvédelméhez, és ezek hatékony kezelését az ukrán hadsereg már magas fokon elsajátította. A Center for Strategic and International Studies (CSIS) NATO-elemzése rámutat, hogy az elektronikai hadviselés (EW), az autonóm rendszerek és információs műveletek terén Ukrajna már jelentős előnyt szerzett.
Emellett egyre szélesebbek Kijev saját katonai fejlesztései, amelyek képesek akár Moszkva elérésére is. Ezért az ukrán hadiipar fejlesztésének finanszírozása vagy az eszközök szervizelése szintén katonai támogatási módnak tekinthető, „bakancsok” nélkül is.
Az elmúlt két évben Ukrajna látványosan felpörgette hadiiparát, olyan saját fejlesztésű, nagy hatótávolságú drónokkal – mint a Kolibri vagy a Liutyi –, modern páncéltörő eszközökkel és rakétákkal növelve ütőképességét, melyekkel egyre inkább képes önállóan is felvenni a harcot Oroszországgal.
De nem a végtelenségig, hiszen eközben Oroszország is példátlan gyorsasággal állítja elő új eszközeit.
Ide vág az ukrán katonai hírszerzés vezetőjének megállapítása, mely szerint jelenleg csak Ukrajna, Oroszország, és Észak-Korea rendelkezik naprakész katonai tapasztalatokkal, és a kijevi haderő is folyamatosan csiszolja, módosítja, fejleszti ezeket, csakúgy, mint ellenfelei. Taktikai és stratégiai szinten ezek az ismeretek és közvetlen tapasztalatok egyaránt rendkívül fontosak.
Veszélyek és kétségek
Egy személyre szabott küldetés elrendelése súlyos bonyodalmakat vetne fel. Melyik ország küldene csapatokat? Ki vezetné őket, mi lenne a vezényleti nyelv? Milyen feltételek mellett kerülne sor a bevetésükre? Hogyan reagálnának, ha megtámadnák őket? És ami szintén nem melles: ki fizetné a bevetésüket? Saját maguk, a NATO vagy az Európai Unió?
Az amerikai elnök nyersen kijelentette, hogy kinek kell viselnie a terhet. „Ott vannak az európai nemzetek, és ők előre ki fogják fizetni az árut” – mondta Trump a Fox News-on, hozzátéve: „Franciaország, Németország, az Egyesült Királyság. Ők akarják, hogy lépjenek csizmák az ukrán földre” - nyilatkozta az elnök, noha efféle egyenes cél még nem fogalmazódott meg Európában.
Emmanuel Macron francia elnök a TF1 televízióban azt nyilatkozta, hogy Európa készen áll „béketeremtő erők” – brit, francia, német, török és mások – bevetésére, hogy műveleteket hajtsanak végre a levegőben, a tengeren és a szárazföldön.
Ha viszont ezek támadó, és nem kizárólag védelmi jellegű akciók, akkor egész biztosanfenyeget a közvetlen háborús konfliktus Oroszországgal.
A bakancs nem léphet a vörös vonalra
Az orosz hivatalos és félhivatalos nyilatkozatokban régóta visszatérő elem, hogy bármilyen nyugati katonai jelenlét Ukrajnában – még „védelmi” jelleggel is – a háború közvetlen eszkalációja, azaz Oroszország elleni hadművelet, mivel a védelem is a háború eszköze.
Vlagyimir Putyin többször kijelentette (pl. 2023 februárban, a Duma előtt), hogy ha NATO-erők közvetlenül megjelennek Ukrajnában, „ez elkerülhetetlenül globális konfliktushoz vezetne”.
Szergej Lavrov külügyminiszter 2022–23 során nem egyszer megismételte, hogy „az Ukrajnának nyújtott nyugati segítség a háború közvetlen részévé teszi a Nyugatot” – ide értve a kiképzőket, tanácsadókat és a logisztikai támogatást is.
Dmitrij Medvegyev (az orosz elnök Biztonsági Tanácsának elnökhelyettese) kifejezetten úgy fogalmazott 2023-ban, hogy „ha nyugati katonák jelennek meg Ukrajnában, az számunkra nem békefenntartás vagy védelem, hanem az ellenség fegyveres részvétele.”
Az orosz vezérkar és katonai doktrína hivatalosan is úgy kezeli, hogy minden külföldi fegyveres erő beavatkozása – akár légvédelem, logisztika, bázisőrzés vagy kiképzés formájában – az ellenséges hadműveletek részének minősül.
Mire elég a megújuló támogatás?
Összeurópai szinten a segítségnyújtás meghaladja az amerikait, de egyetlen országként az USA még mindig messze a legnagyobb közreműködő. Ebből egyenesen következik, hogy a tempót és a fő irányt az USA szja meg.
A kontinens eddigi vállalásai már eddig is óriásiak. Az Európai Unió, az Egyesült Királyság és más európai szövetségesek mintegy 180 milliárd dollár értékben támogatták Ukrajnát pénzügyi, humanitárius és katonai eszközökkel. Utóbbi légvédelmi rendszereket, harckocsikat, tüzérségi eszközöket és lőszert is magában foglal, meghaladva az 59 milliárd eurót.
Ez a volumen lehetővé tette, hogy Kijev stabilizálja védelmét, és elkerülje, hogy további nagyvárosok kerüljenek orosz kézre. A nyugati fegyverek alkalmazása a fronton bizonyította, hogy az ukrán haderő képes integrálni és hatékonyan használni a legkorszerűbb technológiát.
A jövőbeli vállalások sem kevésbé jelentősek. A közelmúltban az európai szövetségesek további 1,5 milliárd dollárt biztosítottak amerikai fegyverek vásárlására, míg Németország külön 500 millió dolláros új segélycsomagot hagyott jóvá. Ezek a friss források nemcsak a védelem magasabb szintjét alapozzák meg – például az orosz rakétatámadásokkal szembeni fokozott védelmet –, hanem lehetőséget teremtenek szervezett ellentámadásokra is egyes pontokon.
Következésképpen a nyugati pénz és haditechnika együtt olyan stratégiai tartalékot jelent, amely nélkül Ukrajna nem tudná hosszú távon fenntartani a harc intenzitását, így viszont képes lehet megőrizni területeit és akár visszaszerezni elveszített pozíciókat.
A nagy szavak mögött egy kusza valóság húzódik meg. A „bakancsok a földön” többszöri emlegetésének ellenére Ukrajna biztonsági garanciáinak pontos formája továbbra sem meghatározott – és ez zavart kelt Kijev szövetségesei között.
Egy európai biztonsági tisztviselő arra figyelmeztetett, hogy minden haderőnek legalább „harci mandátumra” lenne szüksége ahhoz, hogy megvédje magát orosz támadás esetén – de hangsúlyozta, hogy egy ilyen misszió nem tehető felelőssé a béke kikényszerítéséért, ami az oroszok teljes kiverését jelentené Ukrajnából.
A tisztviselő szerint ez továbbra is az ukrán hadsereg feladata marad. A francia hivatalos személyek is óva intenek attól, hogy „valami elméleti dolgot vásároljunk”.
A definíció hiánya rávilágít a vezetésre vágyók gyengeségeire is. Macron és Starmer – mindketten nukleáris hatalmak vezetői, akiknek az ENSZ Biztonsági Tanácsában vétójoguk van – szeretnék megmutatni, hogy továbbra is jelentős szerepet játszanak a globális színtéren. Azonban mindketten olyan politikai és gazdasági nehézségekkel szembesülnek saját országukban, amelyek erős szkepticizmust táplálnak képességüket illetően, hogy katonai erőket küldjenek Ukrajnába.
„Ha figyelembe vesszük, hogy Macron és Starmer politikailag mennyire gyengék, nem könnyű előre látni, hogyan sülnel egy ilyen terv” – mondta egy EU-diplomata. „Gazdaságilag nem olyan könnyű időszak ez.”
Németország továbbra is bizonytalan. Andreas Schwarz szociáldemokrata törvényhozó, a védelmi költségvetés parlamenti felügyelője meghúzta a korlátokat. „Ez egy olyan döntés, melyet a parlamentnek kell meghoznia” – mondta a POLITICO-nak, hangsúlyozva, hogy a katonai telepítés nem kormányzati döntés, vagyis Mez lancellár nem jogosult egyedül kötelezettségeket vállalni.
Ezen túlmenően Németország hadserege túl kicsi, és a védelembe irányuló megújult pénzáramlás túl új keletű ahhoz, hogy lehetővé tegye a nagyszámú bevetést. Már 5,000 katona állandó misszióba küldése Litvániába is túlterheli a Bundeswehrt. „Egyszerűen nincs meg a személyzetünk egy nagy kontingenshez” – mondta Schwarz. „Még egy kis bevetés is kihívást jelentene.”
Boris Pistorius szociáldemokrata védelmi miniszter szerint jelenleg kizárt a német közvetlen részvétel, azonban egy fegyverszünet vagy békemegállapodás idején számba jöhet egy ilyen szerep.
Törökország nagy hadseregével és fekete-tengeri tapasztalatával kulcsszerepet játszhatna. De politikailag akadály is lenne, mert Görögország és Ciprus ódzkodik attól, hogy engedélyezze Ankarának az EU-s pénzeszközökhöz való hozzáférést a nem-uniós hadsereg számára. Félő, hogy Törökország olyan követeléseket támasztana cserébe, ami gátolná az együttműködést.
Lengyelország, amely jelenleg az EU legnagyobb hadseregével rendelkezik, kizárja csapatok Ukrajnába küldését, miközben azt állítja, hogy ez segítene egy keleti misszió logisztikájában.
„Lengyelországnak megvan a saját stratégiai dilemmája, mivel határos Oroszországgal és Fehéroroszországgal, így nem tudja gyengíteni a támadás megakadályozásához szükséges erőket” – mondta egy magas rangú lengyel tisztviselő, aki névtelenséget kért.
Olaszország esetében Giorgia Meloni miniszterelnök szintén ódzkodik a katonák Ukrajnába küldésétől, és vitatkozott Macronnal, hangsúlyozva, hogy bölcsebb védelmi paktumot ajánlani Ukrajnának, mint csapatokat küldeni, akik kockáztathatják, hogy háborúba keveredjenek Oroszországgal.
„Ha az egyik katonánk meghalna, úgy tennénk, mintha mi sem történt volna, vagy reagálnunk kellene? Mert ha reagálunk, nyilvánvaló, hogy a NATO-nak kell megtennie. És akkor akár azonnal aktiválhatnánk az 5. cikkely záradékát” – mondta Meloni.
Moszkva válasza nem kétséges
Annak ellenére, hogy a Vlagyimir Putyin és Trump közötti barátias alaszkai csúcstalálkozót meleg fogadtatás övezte, Moszkva továbbra is határozottan ellenzi, hogy NATO-csapatokat telepítsenek Ukrajnába.
Marija Zaharova, az orosz külügyminisztérium szóvivője szerint „megismételjük régóta fennálló álláspontunkat, miszerint egyértelműen elutasítunk minden olyan forgatókönyvet, amely NATO-katonai kontingensek Ukrajnába telepítésével járna, mivel ez kontrollálhatatlan eszkalációhoz vezethet, amelynek kiszámíthatatlan következményei vannak”.
Az 1994-es Budapesti Memorandumban az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság biztonsági garanciákat ígért Ukrajna nukleáris fegyvereinek lemondásáért cserébe, ezt számos, Oroszországgal kötött szerződés követte, amelyeket azonban egytől-egyig megszegtek.
Kijev számára a biztonsági garanciákról szóló vita lehangolóan ismerős. Már 2023-ban, a NATO vilniusi csúcstalálkozója előtt is ugyanazok a viták zajlottak – és ugyanazok a kérdések maradtak megválaszolatlanul. „Néha nehéz megérteni, hogy egyáltalán miről is beszélünk” - mondta egy magas rangú kelet-európai diplomata,
Egy lengyel tisztviselő nyersebben fogalmazott, azzal érvelve, hogy az egész megbeszélés elhamarkodott: „Semmi sem fog történni, mert a harcok nem állnak meg” – nyilatkozta a POLITICO-nak. „Az amerikaiak láthatóan nem akarnak túl messzire menni Oroszország felé, az európaiak pedig továbbra is Ukrajnát támogatják, így patthelyzet alakult ki.”