EventsEseményekPodcasts
Loader
Find Us
HIRDETÉS

Katargate: a nyomozás nem katari, hanem egy marokkói üggyel indult

Az Európai Parlament Strasbourgban
Az Európai Parlament Strasbourgban Szerzői jogok Jean-Francois Badias/Copyright 2022 The AP. All rights reserved.
Szerzői jogok Jean-Francois Badias/Copyright 2022 The AP. All rights reserved.
Írta: Anna Flori via Politico
Közzétéve:
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button

A belga titikosszolgálat első nyomozati jelentése alapján egyértelmű, hogy Marokkó legalább annyira aktív volt az uniós törvényhozás lefizetésében, mint Katar.

HIRDETÉS

Az Európai Uniót megrengető Katargate valójában Marokkóból indult, két olasz európai parlamenti képviselő ügyével kezdődött. Egy meg nem nevezett európai hírszerző szolgálat figyelmeztette a belga hatóságokat arra, a marokkói titkosszolgálat lefizetett két olasz EP-képviselőt, hogy Marokkó érdekeinek megfelelően befolyásolják az uniós törvényhozást - írja a Politico a belga titkosszolgálatok első vizsgálati jelentésére hivatkozva.

Ebben a nyomozásban elsőként Marokkó lengyelországi nagykövete ellen adott ki elfogatóparancsot a belga bűnüldözés. A gyanú szerint Abderrahim Atmounnak volt külön "korrupciós büdzséje", hogy "megnyerjen" európai politikusokat és tisztségviselőket a királyság érdekeinek érvényesítésére, illetve a Marokkóra nézve hátrányos javaslatoknak és törekvéseknek az akadályozására.

Atmoun időben meglépett, az uniós vezetés hallgat

A belga vizsgálóbíró nemcsak Atmoun letartóztatásáról intézkedett, hanem megkereste a francia hatóságokat is, és azt kérte, zárolják a diplomata ottani vagyonát. A francia-marokkói kettős állampolgár Atmounnak egy szállodája és egy apartmanja van Franciaországban, de ő maga addigra már nem volt Európában, így az európai hatóságok már nem érték el. Valószínűleg visszament Marokkóba.

A Politico szerint meglehetősen érthetetlen, hogy miközben a nyomozók szerint egyértelmű jelei vannak a marokkói állam nagyszabású korrupciós hadműveletének, amely a demokratikus Európának épp a törvényhozását érinti, a közösség vezető politikusai egyetlen nyilatkozatban sem ítélték el ezt. Az kétségtelen, hogy az EU és Marokkó viszonya tartózkodóbb lett,  de ami az együttműködést illeti, az számos területen töretlen. Az, hogy az Európai Unió az elsők között ajánlott segítséget a Marokkóban pusztító földrengés után, nem tartozik ide, de az már annál inkább, hogy Spanyolország, Portugália és Marokkó együtt rendezik a 2030-as labdarúgó világbajnokságot. Ahogyan az is meglepő, hogy az Európai Bizottság elnöke októberben együttműködésről, a kapcsolatok szorosabbra fűzéséről tárgyalt a marokkói kormányfővel Brüsszelben. Azt tudni, hogy téma volt a Hamász október 7-i izraeli terrortámadása, de a megbeszélésről nyilatkozó uniós szóvivő arra a kérdésre nem válaszolt, szóba kerül-e a marokkói korrupció gyanújának vizsgálata.

A Katargate valójában Atmoun ügyleteiből pattant ki

A marokkói diplomata igen sikeres párizsi évei után kezdett kapcsolatot keresni brüsszeli politikusokkal. A francia szenátust és a marokkói politikai elitet összekötő baráti társaság elnöke volt, 2011-ben magasrangú francia állami kitüntetést is kapott. Hozzá közel állók szerint azt remélte, hogy párizsi, esetleg római nagykövet lehet.  

De miután a Lisszaboni Szerződésben az Európai Parlament nagyobb mozgásteret kapott, azzal bízták meg, keressen ott kapcsolatot. Ez a francia törvényhozáson keresztül nem sikerült, így került képbe Pier Antonio Panzeri, akit a marokkói vezetés már akkor kinézett magának mondván, hogy nemcsak jó partner, hanem remek tanácsadó is lehetne, amikor még a láthatáron sem volt Atmoun és Panzeri társelnöksége az EU és Marokkó parlamenti együttműködésének élén. Egy 2014-ben meghekkelt diplomáciai forrás szerint Atmoun és Panzeri rendkívül hatékony munkát folytattak a színfalak mögött, hogy minél több képviselőt bevonjanak a bizottság munkájába, különös tekintettel az olaszokra.

Panzeri maga is bevallotta, miután őrizetbe vették Brüsszelben, hogy Atmoun jelentős összeggel támogatta 2014-es választási kampányát, illetve, hogy ő többször is járt Marrakeshben családostul, és enyhén szólva nem szenvedtek hiányt semmiben. Végül még VI. Mohammed király is fogadta őt  és Atmount, hogy kifejezze nekik köszönetét. 

Pier Antonio Panzeri (jobbra) Tunéziában 2011-ben
Pier Antonio Panzeri (jobbra) Tunéziában 2011-benHassene Dridi/AP

Pénzből sem volt hiány

Egy brüsszeli lobbista, aki dolgozott Marokkónak is, azt mondta a Politicónak, hogy míg Marokkó nem tartozik azok közé az államok közé, amelyek a legtöbbet költik az uniós politika befolyásolására, a "legagresszívabbak" egyike. Panzerinek és asszisztensének, Francesco Giorginak mindenesetre kifizetett a marokkói titkosszolgálat 50-50 ezer eurót évente azért, hogy "képviseljék" Marokkó érdekeit az uniós törvényhozásban. Ez az összeg szerepel Panzeri tanúvallomásában, és Giorgi is megerősítette. A másik gyanúsított olasz EP-képviselő, Andrea Cozzolino is tárgyalt a marokkói titkosszolgálattal, Atmoun minden alkalommal jelen volt. Az már a marokkói diplomata lengyelországi megbizatása idején, Varsóban történt. Cozzolino tagja volt annak a bizottságnak, amely Marokkó kémszoftverekkel kapcsolatos tevékenységét vizsgálja, illetve elnöke volt az EP Magreb-delegációjának. 

A Katargate ügyében indult vizsgálat első titkosszolgálati jelentésében, amelybe a Politico betekintést nyert, vannak kisebb horderejű epizódok is. Ezek szerint a Panzeri és Cozzolino holdudvarához tartozó tisztviselők is részesülhettek kisebb volumenű felajánlásokban. Panzerinek minden bizonnyal így sikerült elérnie például azt, hogy az Európai Parlament emberi jogi elismerésére, a Szaharov-díjra jelöltek közül a két marokkói aktivisták leszavazták. Belga sajtóhírt idézve a Politico kitér arra is, hogy Panzeri és  asszisztense, Giorgi tevékenyen közreműködött egy Algéria elleni EP-határozat megszavaztatásában, illetve abban, hogy Marokkót meg se említse az emberi jogok sérelméről szóló parlamenti jelentés.   

Atmoun és Panzeri egyébként a mai napig kapcsolatban vannak. Panzeri 2019-ig volt az Európai Parlament képviselője, utána alapított egy segélyszervezetet. A rendőrségi jegyzőkönyvek szerint baráti viszonyban maradtak, összejárnak családosan, és kölcsönösen tesznek szívességeket egymásnak.

Az Európai Parlament elnöke a frakcióvezetőkkel tárgyal 2022 decemberében
Az Európai Parlament elnöke a frakcióvezetőkkel tárgyal 2022 decemberébenJean-Francois Badias/Copyright 2021 The AP. All rights reserved

Panzeri kiiktatása heteken belül változást hozott

  A Politico elsőként arra az európai parlamenti szavazásra emlékeztet, amely 2023. januárjában volt, vagyis körülbelül egy hónappal azután, hogy kitört a később főleg Katarra koncentráló korrupciós botrány az uniós törvényhozásban, és Panzerit letartóztatták. A szóbanforgó parlamenti ülésen a tisztelt ház elítélő határozatot hozott az emberi jogok marokkói helyzetét illetően. Erre az elmúlt 25 évben nem volt példa. És egy állásfoglalásban hozzáfűzték azt is, hogy rendkívüli módon aggasztja őket az a gyanú, mely szerint Marokkó esetleg lefizetett európai parlamenti képviselőket.

Erre Marokkó igen élesen reagált, a királyság belügyeinek, szuverenitásának, méltóságának, illetve a marokkói igazságszolgáltatás függetlenségének a megsérétésével vádolta az uniós törvényhozást, és közölte, hogy felül fogja vizsgálni az EP-hez fűződő viszonyát.

A kiszolgáltatottság kölcsönös

De a fagyos légkör nem tartott sokáig, mint arra a Politico már korábban emlékeztetett. Sem Marokkónak, sem az Európai Uniónak nincs más választása, mint az együttműködés. Előbbinek azért, mert az EU a legfontosabb kereskedelmi partnere, és legnagyobb segélyezőinek egyike. Az Európai Unió pedig nagyban támaszkodik a marokkói titkosszolgálatra az iszlamista terrorizmus elleni küzdelmében, arról nem is beszélve, hogy legalább kétmillió marokkóinak ad otthont. Ezen kívül a migráció kezelésében is rászorul az észak-afrikai királyságra, amely ezt nem habozik kihasználni.

Azt, hogy ez a kölcsönös függés diktálja-e majd a Katargate kimenetelét, vagy az valóban felforgatja a pillantnyi status quót, a Politico szerint az az ítélet mutatja majd meg, amelyet az Európai Unió legfelsőbb bírósága hoz rövidesen egy olyan ügyben, amelyben érintett a Nyugat-Szahara függetlenségéért Marokkóval küzdő nacionalista mozgalom, a Polisario Front is.

Arról van szó, hogy az Európai Bizottság fellebbezett az Európai Unió Bíróságának egy korábbi döntése ellen, amely megsemmisítette a Marokkó és az EU között 2019-ben létrejött halászati megállapodást. Az indoklás szerint a Bizottság elmulasztotta megszerezni a szerződés  által szintén érintett nyugat-szaharai lakosság, tehát az őket de facto képviselő Polisario Front beleegyezését.

Ha nem tör ki a korrupciós botrány, Marokkónak meglennének az emberei arra, hogy saját érdekeinek megfelelően alakítsa ezt az ügyet is, de most kérdés, hogy vajon maradt-e valaki az uniós intézményrendszerben, akit Rabat mozgósíthat.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Új átláthatósági csomaggal készül az Európai Parlament a Katargate botrány miatt

Politico: Marokkón keresztül támadnák be az európai piacot a kínai autógyártók

Marokkó gigantikus sótlanító üzemmel küzd a szárazság ellen