EventsEseményekPodcasts
Loader

Find Us

HIRDETÉS

„Nincs már vágyunk a harcra” – a volt wagnereseknek rosszabb otthon, mint a háborúban

Amikor még győzelemre álltak
Amikor még győzelemre álltak Szerzői jogok RAND
Szerzői jogok RAND
Írta: Ferenc SzéF
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button

A Wagner PMC egykori katonái már nem hisznek az ígéreteknek. Akik megsebesültek, azóta sem kaptak rokkant státuszt, veterán bizonyítványt, nem részesülnek állami kezelésben és semmilyen más juttatásban. Ők már nem kellenek senkinek, mert más név alatt új zsoldoshadseregek szerveződnek.

Pokolból a pokolba jutottunk. Ott egy nagyon derék és profi ellenféllel harcoltunk, idehaza viszont egy bürokrata bagázzsal kerültünk szembe, és vesztésre állunk.

HIRDETÉS

A „Fontos történetek” című orosz nyomozó lap és több más katonai blog folyamatosan gyűjti az elbeszéléseket a leszerelt vagy elbocsátott wagneristáktól, akikből ömlik a keserűség. Noha egy zsoldos pontosan tudja, hogy semmilyen garanciája nincs semmire, és nem is kell sajnálni őket. 

Azt viszont nem értik, hogy pár hónappal korábban az orosz elnök ünnepélyesen hősnek nevezte őket, és megígérte nekik, hogy a katonáknak járó elbánást kapják majd, ha bajba kerülnek, most pedig belökik őket a busz alá. Az elnök rendeletben nyújtott nekik garanciákat a Prigozsin-lázadás előtt, amit Misusztyin miniszterelnök részletesen szabályozott. Arra viszont nem számítottak, hogy a hatóságok mindezt egyszerűen nem tartják be

30-45 ezer közti középkorú, többnyire családos férfiról van szó, akik legtöbbjének semmi köze nem volt Prigozsin kalandor akciójához, mert az ukrán fronton voltak beásva, vagy Maliban, Dél-Szudánban nyelték a sivatagi port. Sokan közülük nem is értettek egyet a lázadással, hanem árulásnak tekintették.

Mások azt mondják, hogy Prigozsin személyén nem volt semmi tisztelni való, mert a Wagner PMC csak egy kifizetőhely volt, ahol a moszkva kasszából érkezett pénzeket osztották szét, mintegy 86 milliárd rubelt az elmúlt öt évben. Azt mondják, hogy Prigozsin nem volt sem katona, sem vezér, hanem egy nagyszájú tolvaj. A hadműveleteket nem ő tervezte, hanem a helyettese, Dmitrij Utkin (a képen), miközben a cégtulajdonos a juttatások jókora részét egyszerűen ellopta.

Prigozsin nem volt jelen a harcokban, hanem mindig csak utána mutatkozott a helyszínen, ahol videófelvételeken siránkozott Moszkva álnoksága miatt, és mutogatta elesett katonáit.

Közülük többen ma is úgy tartják, hogy Prigozsin nem volt a gépen (amivel valószínűleg pokolgép végzett), mert volt annyi esze, hogy nem ül fel egy olyan repülőre, amit váratlanul órákra visszatartanak, hogy egy ismeretlenekből álló biztonsági személyzet „átvizsgálja”. Ez történt ugyanis egy Twitter bejegyzés szerint, amit a merénylet egyetlen női áldozata, Kristina Raspopova utaskísérő tett közzé. Üzenetében azt jelezte, hogy a tervezett indulás váratlanul késik. Második üzenetét a Twitter törölte.

A zsoldosok a kollektív bűnösség csapdájába estek

„Sok volt a bűnünk, tengernyi” - ismeri el a legtöbb zsoldos, de nem volt mindegyikünk gyilkos, mondják. Legtöbbször őrszolgálaton vagy járőrben voltak, intézményeket őriztek, vagy lövöldöztek a frontvonalban.

Persze a világ tudja és látta, hogy volt a soraikban sok gazember, rabló és szadista erőszaktevő, és felbukkantak szociopata őrültek is, akiket Prigozsin hozott a nyakukra a börtönökből. Szerintük ezeknek a gaztettei diszkreditálták az egész szervezetet. Ebben nehéz igazságot tenni, mert a világháború után is ilyesmikre hivatkozott például az SS legtöbb tagja. Az egyéni bűnök ezért valószínűleg sosem fognak kiderülni, hacsak valaki meg nem vallja önszántából.

A Prigozsin által rohamtempóban beszervezett új wagneristák legtöbbje katonailag alkalmatlan volt, köztük sokan HIV-fertőzöttek vagy közönséges rablógyilkosok. Volt több eset, hogy a tapasztaltabb katonák néhányukat meg is ölték és eltüntették, mert már ők is féltek tőlük, és súlyos bizonytalansági tényezőnek tekintették a Prigozsin által beszervezett söpredéket.

A zsoldosok legtöbbjük azt mondja, hogy őket frontszolgálatra vették fel, és azt teljesítették is. Gyakran a széteső és szervezetlen orosz hadsereg helyett szolgáltak, előretolt ágyútöltelékként, főként Bahmutnál. Az ott elesett wagneristák számát 8-12,000 közé teszik.

Úgy hiszik, hogy ott és akkor vívták ki a tehetségtelen moszkvai vezérkar féltékenységét és bosszúvágyát, amit most rajtuk vernek le.

Alekszander története

A 38 éves brjanszki Alekszander (álnév) áprilisban tért haza a frontról. Egy hónapig nem mert kimenni a szabadba, súlyos poszttraumás sérülései miatt. Ilyen tünetekre más wagneristák is panaszkodnak, mert még a játszótéren is félnek az ukrán drónokról lepotyogó minibombák emlékétől. (Horrorisztikus felvételek láthatók erről az alábbi tweetben, csak erős idegzetűeknek). 

Maga Alekszander két agyrázkódáson ment keresztül a fronton, és bekapott több repeszdarabot is. Néhányat ugyan kioperáltak belőle, de nem mindet. Ezután visszaküldték a frontra.

„Még mindig vannak töredékek a kezemben a Bahmut-húsdarálóból. Ott rohadnak bennem” – mondja. A tanácstalan férfi felkereste a helyi katonai nyilvántartó hivatalt, és elmondta, hogy bátorságérme van, ami a törvény erejénél fogva feljogosítja a kezelésre, a veterán bizonyítványra és a pénzbeli segélyekre, de nem ment vele semmire.

Közölte, hogy akár vissza is menne az ukrán frontra, de ahhoz előbb teljesen fel kellene épülnie, mert a keze használhatatlan. A segélyeket az anyjának szánná, hogy az győzze fizetni az inflációval megnövekedett lakbért a 12 ezer rubeles nyugdíjából. 

Kérelmeire azt felelték, hogy nincs szabályozás arra, hogyan kell a Wagner PMC leszerelt harcosainak ügyét kezelni. Ez viszont tényszerűen hazugság. A zsoldos meg is kérdezte, hogy „és mi a helyzet az elnöki rendelettel?” – amire a válasz az volt, hogy sürgősen takarodjon onnan, ha jót akar.

Ezek után bukkant rá a weben egy állami alap honlapjára, ami „A haza védelmezői” nevet viseli, és elvileg olyan személyeknek szolnál, akik részt vettek „a különleges katonai művelet támogatásában”. A Wagner-zendülés óta a weboldalt teljesen leürítették, de nem számolták fel. Ennek a szervezetnek minden oroszországi minden régióban nyíltak irodái, és Alexander felkereste az egyiket.

„Kórházba kell mennem. Hat hónapja van repesz a kezemben” – mondta nekik, de a válasz az volt, hogy húzzon vissza a katonai sorozási hivatalba. Állítása szerint az alapítványban egy csomó durva és primitív ember dolgozik, akikkel telefonon is órákig vitatkozott, de csak sértegetés volt a válasz.

HIRDETÉS

Putyin unokanővére vezeti a segítségre szánt alapítványokat – de ő még az emberjogi ombudsmant is semmi veszi

A Haza Védői Alapítványt Vlagyimir Putyin rendelete hozta létre 2023 tavaszán. Feladatai közé tartozik az Ukrajna elleni háború résztvevőinek különféle segítségnyújtás: veterán státusz bejegyzése, kezelés, átképzés, foglalkoztatás stb. Putyin Anna Civilevát, a kemerovói régió kormányzójának feleségét nevezte ki az alap élére. Egy mémben a triót Vasálarcosoknak nevezik, akik kiszipolyozzák a régi kétekzi munkásait.

Telegram
A VasálarcosokTelegram

A wagneristák masszív visszautasítását Alekszander Kapusztyin, a szmolenszki régió emberi jogi biztosának felhívása megemlíti. A „Fontos ügyek” megszerzett néhány dokumentumot, amit a biztos olyan állami szerveknek küldött el, mint a Brjanszki Duma, a Moszkvai Duma, a Honvédelmi Minisztérium, a katonai ügyészség és az elnöki adminisztráció. Válasz sehonnan nem érkezett.

istories
Az ombudsman leveleistories

„Bürokratikus önkény az egész!” – dühöng Alekszander. Ő maga is írt egy személyes levelet Putyinnak, hogy harcolni ment „a cárért és a hazáért”, és amikor visszatért, mindenhol csinovnyikokba ütközött. Azt is írta, hogy „ha Ön tisztában van azzal, ami velünk történik és Ön szerint ez normális, akkor inkább ülök börtönben és kínzások alatt életem hátralévő részében, és meghalok, mint egy kutya, mint hogy itt éljek azok között, akik a hivatali akadályokat állítják”. Választ nem kapott.

Noha Mihail Misusztyin miniszterelnök rendeletet adott ki arról, hogy a segélykérelmet ahhoz a szervezethez kell benyújtani, amellyel a harcos szerződést kötött, Putyin elnök kijelentette, hogy a Wagner PMC jogilag nem is létezik. Annak ellenére, hogy korábban elismerte, hogy a csoportot teljes egészében az állami költségvetésből finanszírozták.

Ezzel az ördög kör bezárult. Nem lehet segélyt kapni egy olyan szervezettől, ami nincs

HIRDETÉS

"Elvittek, erkölcsileg megöltek, mindent elpusztítottak"

A 35 éves Ruszlán (szintén a „Fontos történetek” által adott álnév), a Tambov régióból származó tartalékos tiszt, aki egy büntetőkolóniáról érkezett a Wagnerhez. „A feleségemmel azt mondtuk a kisányomnak, hogy üzleti útra indulok". Az asszony csak később árulta el a gyereknek, hogy az apa háborúba ment.

Ezután Ruszlán hat hónapig harcolt egy rohamosztagban Bahmut közelében, amíg súlyosan meg nem sebesült, a fivére pedig meghalt ugyanott. „Azt hittem, könnyebb lesz, mert 10 évet szolgáltam a hadseregben. De amikor hazatértem, kiderült, hogy semmit nem tudok a hadsereg belső viszonyairól. Minden ismeretem értéktelen volt”.

Ő is megpróbálta felvenni az ukrajnai invázió résztvevőinek ígért juttatásokat, de pont úgy járt, mint Alekszander. A katonai hatóságok és a honvédő alapítvány azt mondta neki, hogy nincs mód a segítségre. Írt a kormányzónak és az elnöki hivatalnak is, de senki nem válaszolt. Elmondása szerint a Wagner PMC-nél korábban harcoló dolgozó egyetlen társának sem sikerült megszereznie a veterán bizonyítványt.

„Nem tudok elhelyezkedni sehol, mert nem kapom meg a beígért felmentést a büntetett előéletemről. Egy hónapig dolgoztam feketén egy kavicsbányában biztonsági őrként, 40 ezerért.” (Az orosz átlagjövedelem 95 ezer rubel.)

Később is csak feketén tudott dolgozni pár hónapot, mert senki nem merte alkalmazni. Emiatt társadalombiztosításban nem részesül, és a nyugdíjára is keresztet vethet. 

HIRDETÉS

Arra a kérdésre, hogy maradt-e benne vágy visszatérni a frontra, hevesen reagál: „Nem, persze, hogy nem! Már nincs bennem a harci vágy. Égjenek csak el a pokolban! Nem veszek már részt semmilyen hazafias tevékenységben. Meghívtak az iskolába például, hogy meséljek a gyerekeknek a harci élményeimről, de visszautasítottam. Nem hordok többé álarcot. Elvittek, erkölcsileg megöltek, és mindent elpusztítottak körülöttem”.

Mégis, zsoldosokban nem lesz hiány, csak már nem lesznek wagneresek

Eközben Oleg Gyeripaska, Leonyid Mikhelson, Gennagyij Timcsenko és más üzletemberek önkénteseket toboroznak a háborúba. Az ebben részt vevő vállalkozásaik – Rusal, Novatek, PIK, Mospromstroy – sikeresen elkerülik a nyugati szankciókat.

Ilyen - új cégér alatt dolgozó zsoldosok - például a 'Sokol' egységhez tartozó Alekszej Kuprijev és Vladiszlav Olenics. Őket és sok más társukat olyan vállalatok fizetik, amelyek mentesülnek a nyugati korlátozások alól. Ilyen a Rusal is, ami elvileg Gyerpaszka tulajdona, de júliusban az európai alumíniumipari szövetség kijelentette, hogy ki kell venni a szankciók alól, mivel "erősen integrálódott a világgazdaságba". 

Kapcsolódó hivatkozások

A Wired az orosz bloggerek véleményéről
Moszkva újraírja a Wagner történetét
Kik a befolyásos orosz bloggerek?
A Defence Blog
A Haza Védői 
Civileva története
Az oligarchák zsoldos-utánpótlása

HIRDETÉS
A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

A tiniket feldaraboló és megevő sátánista kegyelmet kapott, mert harcolni jelentkezett Ukrajnába

Putyin feldühítette a wagneristákat, újabb menettel fenyegetőznek

1800 kilométer repülés után Oroszország mélyén csapott le egy ukrán drón egy orosz radarra