Volt olyan 13 éves lány, akit azért vittek el műtétre, mert nem figyelt oda eléggé hittanon, mást pedig azért, mert szegényként tanulatlan volt. A Svéd Fajbiológiai Intézet eközben széles politikai és társadalmi támogatottságot élvezett.
HIRDETÉSKjell Sundstedt Svédország-szerte ismert forgatókönyvíró. Most, 71 éves korában beszélt először a nyilvánosság előtt arról, hogy négy nagybátyját egykor erőszakkal sterilizálták. Úgy véli, rokonai a svéd történelem legsötétebb pillanatának áldozatai. „Azért sterilizálták őket, mert szegények voltak. A szegénység volt a bűnük" – mondta az Euronewsnak.
42 év, közel 33 ezer áldozat
Svédország 1934 és 1976 között a fajbiológia tudományán alapuló eugenikai tervet hajtott végre. Az eugenika egy társadalomfilozófiai irányzat, mely az ember öröklődő testi és szellemi tulajdonságainak javítása érdekében végzett beavatkozásokat hirdeti. Eredendően az emberi intelligencia növelésére, takarékosságra és az emberi szenvedés csökkentésére irányuló törekvésekről szól, a történelem folyamán azonban többször használták fel ürügyként a faji megkülönböztetés igazolására, például az első világháború utáni náci Németországban.
Svédország volt az első olyan európai ország, mely a politikai döntései miatt 20 és 33 ezer közötti polgárát kényszerítette sterilizációra. Az áldozatok fiatalok és többnyire nők voltak, akiket „gyengeelméjűnek", „lázadónak" vagy „kevert fajúnak" ítéltek. A svéd hatóságok olyan társadalom létrehozására törekedtek, melyre a világ irigy szemmel néz. Sundstedt mindezt úgy foglalja össze:
Sundstedt elmesélte, hogy édesanyja a svéd fővárosba menekülve elkerülte a sterilizálást, de nővére, Maj-Britt nem volt ilyen szerencsés. Maj-Britt a testvéreivel együtt szegény családba született, a helyi önkormányzat gyermekvédelmi szolgálata pedig őt és a még otthon élő fiatalabb testvéreit IQ-tesztre küldte. A rendszer akkor végtelenül hitt az IQ-tesztek eredményében, pedig azok főleg tudásalapú kérdésekből álltak. Mivel Maj-Britt és testvérei szegények voltak, a kérdésekre alig tudtak válaszolni, aminek volt egy egyszerű oka: nem jártak rendszeresen iskolába.
A lány így a „normál intelligencia" küszöbértéke alatt teljesített, ezért „gyengeelméjűnek" minősítve egy nannylundi elmegyógyintézetbe került. Az intézetben később is végeztek IQ-teszteket, de ha jobban teljesítettek, mégsem mondták a bentlakóknak, hogy „ó, tévedtünk", ellenben kötelezően sterilizáltak mindenkit, még mielőtt elhagyta az intézményt – az apja tiltakozására ellenére természetesen Maj-Brittet is.
Csak a kommunistáknak nem tetszett
Maija Runcis, a Stockholmi Egyetem történészprofesszora az állami levéltárban dolgozott, amikor észrevette, hogy egy bizonyos terület a nyilvánosság számára nem hozzáférhető. Runcis felnyitotta az aktákat, és több ezer sterilizációs engedélyt talált. Először egy 13 éves lány papírját olvasta, akit azért küldtek műtétre, mert a helyi pap úgy vélte, hogy nem koncentrál eléggé hittanon. „Istenem, ez lehettem volna én, a szomszédom, vagy bármelyik ismerősöm” – mondta, miközben tanulmányozta az iratokat. Az Euronewsnak azt nyilatkozta, hogy bármilyen ok elég lehetett volna, hogy sterilizálják, például, hogy
- túl boldog,
- vagy hogy szereti kifesteni a körmeit,
- esetleg sminkelni.
„A sterilizációt kockáztatta, aki nem illett a társadalomba” – mondja Runcis, aki szerint ez volt az első repedés a svéd jóléti állam kívülről csodálatos képén,
A törvényt az Állami Fajbiológiai Intézet által végzett többéves eugenikai és genetikai kutatások után vezették be. Az intézetet 1922-ben alapították, és ez adta az inspirációt Németországnak, amikor 1927-ben létrehoztak egy hasonló intézetet.
A svéd intézet feladata a tanácsadás volt: segítették a hatóságokat, hogy a genetikával kapcsolatos ismereteket hogyan lehet a társadalom egészében alkalmazni. Az intézet finanszírozása széleskörű politikai támogatást élvezett. Az Uppsalai Egyetem tudománytörténeti professzora, Sven Widmalm azt mondta az Euronewsnak, hogy a kommunisták kivételével minden párt támogatta, sőt egyenesen
A fentebb is idézett Maija Runcis szerint akkoriban a tudományt istenítették. Úgy véli, hogy mivel ez volt a „tudományos módszer arra, hogy megtisztítsák a társadalmat a »gyengeelméjűektől«, a politika támogatta a módszert.”
Widmalm emlékeztet: az állami sterilizációs programot nyilvános vita fényében hajtották végre, a masszív propaganda miatt társadalmi részről sem érte sok kritika. „Herman Lundborg, a Fajbiológiai Intézet igazgatója valamiféle »faji öngyilkosságtól«" tartott, mert a rossz génekkel rendelkező emberek többet szaporodtak, mint a középosztálybeliek" – mondja Wildmalm.
Terítéken a kártérítés
Az 1990-es években egy parlamenti vizsgálatot követően a kormány 175 ezer svéd koronás, tehát nagyjából 15 ezer eurós kártérítést ajánlott fel a kényszersterilizálás áldozatainak. Összesen 3000 kártérítési ügyet ítéltek meg, ami alacsony szám az áldozatok becsült számához képest.
Runcis az akták kutatása során döbbent rá, hogy a saját édesanyját is sterilizálták. Szólt neki, hogy kártérítést kaphat érte, de az asszony azt mondta neki, hogy olyannyira szégyelli az eljárást, hogy a kártérítésért sem áll sorba.
Hasonlón vélekedett a kártérítésről Sundstedt nagybátyja is, akinek egykor két ismerőse lett öngyilkos azután, hogy megértették, mit tettek velük. „Szörnyű, hogy élet-halál kérdéséről döntöttek egyesek, akik tetteik közepette humanistáknak nevezték magukat. Még rémisztőbb, hogy azt hitték, ők tulajdonképpen valami jót tesznek. Miközben egyáltlán nem” – szögezte le Sundstedt.
(A cikk a Journalismfund Europe támogatásával készült.)