Ez elmúlt években az értekezletek folyamatosan Donald Trump befolyása alá kerültek, és egyre többet foglalkoztak napi aktuális politikai kérdésekkel. Ugyanakkor sikerült a kezdeményezést nemzetközi színre is kivinni, és Európára is kiterjeszteni.
A CPAC (Konzervatív Politikai Cselekvési Konferencia) egy évente egy vagy két ízben megrendezett és alkalmanként külföldre kihelyezett nemzetközi értekezlet, ami mögött az Amerikai Konzervatív Unió nevű szervezet áll. Ez a tömörülés 1964-ben jött létre, és alapítóit főként a meggyilkolt előző elnök, a liberális John F. Kennedy politikai hagyatékának kritikája vezette.
Egy ragyogó város a hegytetőn
A CPAC értekezleteket 1974 óta tartják meg, változó időpontokban, főként tavasszal és nyáron. Az első ilyen esemény főszónoka és díszvendége Ronald Reagan kaliforniai kormányzó volt, aki abban az időben a legsikeresebb republikánus politikusnak számított.
A kommunikációhoz remekül értő Reagan ezen a találkozón nevezte Amerikát „ragyogó városnak egy hegytetőn”, amit a republikánusok azóta is szívesen használnak, noha a poetikus kép nem Reagantől, hanem John Winthrop puritán költőtől származik, még a brit uralom idejéből.
A rendezvénysorozat beindításának kiváltó oka a republikánusok súlyos térvesztése volt Richard Nixon vergődése, majd lemondása után, amivel elkerülte a megszégyenítő kongresszusi leváltást (impeachment). Ez biztosan bekövetkezett volna, mert a Watergate és más ügyek miatt republikánus szenátorok is bejelentették, hogy támogatni fogják ellene a vádemelést.
Ekkor kezdett gyökeret verni a konzervatív politikai táborban a nézet, hogy árulók és megalkuvók is rejtőznek a soraikban, ezért az egység mindennél fontosabb. Ez a jelszó mindmáig a fő szlogen a társuláson belül.
A szemlélet újabb lökést kapott, amikor 1976-ban Gerald Ford “tartalék-elnök (azaz Nixon alelnöke) elveszítette a Fehér Házat Jimmy Carter ellenében. Ez a néhány év volt a republikánusok leghányatottabb korszaka, ami széteséssel is fenyegetett. Később azonban, Ronald Reagan elsöprőnek is nevezhető elnöksége során a lendület és az önbizalom visszatért. A Szovjetunió szétesése, majd az id. Bush kormányzása idején az USA katonai hegemóniája egyértelmű lett.
Az ekkor gyűjtött erő már elegendő volt ahhoz, hogy a konzervatív tábor átvészelje Bill Clinton és Barack Obama kétszeres mandátumait.
Kevesen emlékeznek arra, hogy a konzervatív melegek hívták Trumpot a jobboldali táborba
A következő hosszabb időszakban az értekezletek csekély visszhanggal zajlottak, mert a szervezet főként a nemzetközi konzervatív térnyeréssel foglalkozott, nem is eredménytelenül. A konferenciákon egyre több külföldi jobboldali politikus tűnt fel, és egyes rendezvényeket elkezdtek külföldre szervezni.
Donald Trump 2011-ben tette először tiszteletét az eseményen, amire a konzervatív tábor GOProud (Büszke Republikánus) nevű meleg-csoportjától kapott invitálást. [Mások ezt ma már tagadják.]
A csoport vezetője, Chris Barron ma is Trump befolyásos támogatójának számít. Ő a 2016-os kampányban azt mondta, hogy Trump azért jobb választás az amerikai melegek számára, mint Hillary Clinton, mert az erélytelen demokrata vezetés (Obama elnök) csak papolni szeret az LMBTQ-jogokról, de nem védi meg annak tagjait.
Aktuális példaként hozta fel az éppen akkor lezajlott terrortámadást a Pulse nevű Orlando-i melegklub ellen (Florida), ami 49 életet oltott ki és 53 sebesültet hagyott maga után. A merénylő az ISIS-ra fölesküdött iszlamista volt.
A CPAC akkori nyitottságát jelezte, hogy próbált kapcsolatot teremteni amerikai ateista szervezetekkel is, de végül a világnézeti ellentétek ez megtorpedózták. Újabb fiaskó következett, amikor a botrányhős bloggert, a szélsőséges kijelentéseiről megismert Milo Yiannopoulost kérték volna fel vezérszónoknak. Erről le kellett tenniük, amikor nyilvánosságra került egy felvétel, amiben védelmébe vett egy 13 éves gyerekkel fajtalankodó katolikus papot.
A közbotrányt kiváltó felvételt egy Reagan-párti republikánus csoport tette közzé, aki szerint Yiannopoulos ezzel olyan vörös vonalat lépett át, amivel a konzervatív tábor nem vállalhat közösséget. Emiatt a blogger elbukta tervezett könyvének kiadását is.
2017-ben Richard Spencernek, egy ismert szélsőjobboldali és fehér felsőbbséghirdető aktivistának mutattak ajtót a CPAC soros értekezletén Washingtonban. A szervezők szerint Spencer nem kapott meghívót, és amikor észlelték jelenlétét, a biztonsági őrökkel vezettették ki.
Ugyanazon a konferencián viszont felszólalhatott Steve Bannon, aki akkor már Donald Trump stratégiai főtanácsadója volt a Fehér Házban. Noha őt is az alt-righ (radikális jobboldali) táborhoz sorolják, megnyilvánulásai messze nem olyan szélsőségesek, mint amiket Yiannopoulostól vagy Spencertől lehetett hallani.
Még korábban, 2014-ben Spencer Budapesten is megkísérelt egy nemzetközi szélsőjobboldali megmozdulást szervezni, de a magyar készenléti erők rajtaütöttek a résztvevőkön, és kitoloncolták őket az országból.
2018-ban viszont Yiannopoulos és Bannon is felszólalhatott a magyar fővárosban, többmilliós tiszteletdíjak és költségtérítések ellenében.
Eseménytelen évek következtek, miközben a CPAC-t ’Trump-ünnepélyekké’ szabták át
Donald Trump elnöksége idején a CPAC témái áttevődtek Kínára, a szocializmus bírálatára és Alexandria Ocasio-Cortez (AOC) szélsőbaloldali demokrata képviselőnő menetrendszerű szidalmazására. Ebből következően az értekezletek egyre inkább Trump elnök aktuális politikai céljait szolgálták.
A COVID-korlátozások is morzsoltak az esemény súlyából. 2021-ben Ron DeSantis floridai kormányzó a járványügyi szabályokat megszegve engedélyezte a maszk nélküli összejövetelt, ami heves visszhangot váltott ki a korlátozások alatt nyögő országban.
A „gonosz fattyú” esete
2022 augusztusában Dallasban nagy figyelem fordult az értekezleten felszólaló korábbi tévés műsorvezető, Kari Lake felé, aki beszédében „gonosz fattyúnak” nevezte a médiát, ellenben „csodálatos férfinak” Donald Trumpot.
Nem sokkal később a tavaly novemberi időközi választásokon Lake elbukta az arizonai kormányzóválasztást a demokrata Katie Hobbs ellenében, noha élvezte Trump nyilvános ajánlását.
Lake nem volt hajlandó elismerni vereségét, és újraszámlálási eljárásokat kezdeményezett, egyben pert is indított Hobbs ellen. Arizona Legfelsőbb Bírósága végül elutasította a keresetet, mondván, hogy Lake nem tudott bizonyítékokat bemutatni a választási csalások igazolására.
Megjelentek a törésvonalak
A legutóbbi amerikai rendezvény márciusban zajlott Marylandban, de itt Mike Pence volt alelnök és Ron DeSantis már nem jelentek meg, ami a republikánus táboron belüli repedezések jele. Langyos taps fogadta Mike Pompeo volt külügyminisztert és Nikki Haley egykori ENSZ-nagykövetet is.
Utóbbit felháborította, hogy a megjelentekkel való szelfizések során kellemetlen személyes megjegyzéseket [„beszólásokat”] kapott egyes Trump-aktivistáktól. Mivel most már ő is hivatalos elnök-aspiráns a republikánus oldalon, potenciális ellenfélnek számít.
John Frederick rádiós műsorvezető, aki Trump mindkét kampányát vezette Virginiában, úgy foglalta össze a helyzetet, hogy a CPAC már megszűnt, de még így hívják. Az elmúlt évek során a Trumphoz feltétlenül kötődő személyek, protekcionisták és a populista szervezetek léptek előtérbe, akik eltérítették a CPAC-t. „_Most már a miénk ez a gyűlés_” – tette hozzá.
Az eredeti CPAC keresgéli a helyét az ellentétek sodrásában
A korabeli csoportosulás jelenlegi fő programpontja a Kongresszus republikánus tagjainak “átvilágítása” és rangsorolása annak alapján, hogy az egyes döntések során mire és hogyan szavaznak. Ez a hűségpróba nagyjából igazodik Donald Trump felfogásához, ami szerint a párt soraiban sokan csak nevükben republikánusok (RINO-k), de tetteikben nem azok, sőt olykor árulók vagy a Fehér Ház kollaboránsai.
A pontozásos lista szerint a Szenátusban mindössze 3 olyan republikánus van, aki elérte a tökéletességet, azaz a 100 pontot. Még a magát “hipertrumpistának” nevező Tim Scott dél-karolinai és Josh Hawley Missouri-i szenátor csak 94 pontig jutott. (Hawley a Capitolium ellen támadás személyesen bátorította a Trump által oda küldött tiltakozókat.)
A nemzetközileg ismertebb nevek közül 93 pontot ér Ted Cruz, míg a frakcióvezető Mitch McConnell vagy Matt Romney szenátorokat meg sem említik az élvonalban. Annak ellenére sem, hogy 2012-ben még Romney volt Barack Obama republikánus kihívója az elnökválasztáson.
Nem számít bombameglepetésnek, hogy a képviselőházban a georgiai Marjorie Taylor Greene képviselőnő viszi a pálmát 100 ponttal. Őt szélsőséges kijelentései és erőszakra buzdító megjegyzései miatt Nancy Pelosi tavaly megfosztotta bizottsági tagságaitól, de Kevin McCarthy új házelnök visszahelyezte a Belbiztonsági Bizottság és a Számvevőszéki Testület kebelébe.