Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Ukrán óvodában önkénteskedik egy Budapesten élő orosz menekült

Access to the comments Kommentek
Írta: Magyar Ádám
euronews_icons_loading
Léna Vasziljeva orosz menekült önkéntesként
Léna Vasziljeva orosz menekült önkéntesként   -   Szerzői jogok  Euronews

Ukrajnát már több mint hatmillió ember hagyta el az orosz invázió kezdete óta, de a háború nemcsak őket kényszeríti menekülésre, hanem számos oroszt is. Két emberrel beszéltünk közülük: a Budapesten élő, producerként dolgozó Léna Vasziljevával, és a Dozsgy csatorna Litvániába menekült egykori újságírójával, Dmitrij Jelovszkijjal. Léna elmondta: sokan árulónak tartják, amiért felszólalt a háború ellen, de szerinte ez nem igaz - ő mindig is orosz fog maradni.

„Az első nap eldöntöttem, hogy elindulok. Elítélem a háborút, és sok oroszhoz hasonlóan szoros kötelékeim vannak Ukrajnával. Ráadásul nem is tüntethettünk az invázió ellen. Így lehetetlen volt maradnom" - kezdett bele Léna Vasziljeva az elmúlt hónapokban történtekbe a budapesti Jászai Mari téren. Az orosz nő most a közelben lakik. 

Egyértelmű volt számára, hogy Magyarországra menekül a hazájából, korábban ugyanis a CEU-n tanult, még most is tartja a kapcsolatot néhány Budapesten élő emberrel. Léna televíziós producerként dolgozik, és bár néhány nemzetközi céggel most is együtt tud működni, ez a helyzet cseppet sem ideális a számára. Ennek ellenére biztos volt benne, hogy hátra kell hagynia korábbi életét.

„Sokakat traumatizált és megijesztett az, hogy milyen váratlanul tört ki a háború. Olyan gyorsan történtek az események, hogy hirtelen nem hittünk a szemünknek. Ez az egész nagyon kegyetlen és letaglózó rengeteg orosz számára” – mondta Léna, aki a szokásosnál több szabadidejében a Suhanj alapítvány ukrán menekült gyerekeknek kialakított óvodájában önkénteskedik. A Suhanj alapvetően mozgássérült emberek sportolását támogatja, de a háború kitörése után úgy érezték, nekik is segíteniük kell.

Euronews
Léna pakol a Suhanj átmeneti óvodájábanEuronews

A nőnek egyelőre pozitív élményei vannak a magyar bürokráciával kapcsolatban, sikerült elintéznie, amit el kellett. Az itt élő oroszok közül viszont sokan rossz szemmel néznek azokra, akik hozzá hasonlóan felszólaltak a háború ellen. Főleg a közösségi médiából érkeznek a támadások:

Sokan, aki régebben, akár 10-20 évvel ezelőtt emigráltak Európába, agresszív Putyin-párti állásponton vannak. Nagyon felháborodnak azon, ha valaki felszólal a háború ellen. Sok komment érkezik, amelyekben árulónak nevezik ezeket az embereket. De én nem a hazám ellen, hanem az állam ellen beszélek. A bürokrácia ellen, amely az én nevemben hoz döntéseket. Nem vagyok ukrán, orosz vagyok, és soha nem is leszek más.

Amikor arról kérdeztük Lénát, nem félti-e az otthon maradt családtagjait amiatt, hogy ő elment, nemmel válaszolt:

„Itt még azért nem tartunk. Nem hiszem, hogy a gondolatbűnöket is üldöznék már. Gond akkor van, ha valaki nyilvánosan ellentmond nekik. Erre nagyon kell figyelni. Bizonyítékok vannak arra, hogy egyes emberek azért kerültek bajba, mert lájkoltak vagy megosztottak egy bejegyzést a közösségi médiában. Az én fiókjaimat is többször feltörték már."

Az újságíró, aki nem várt addig, míg őt is megfenyegetik

A háború elején a szabad orosz média egyik utolsó bástyáját, a Dozsgy internetes tévét is beszüntették. Ekkortájt született döntés arról Oroszországban, hogy a hivatalos narratívának senki nem mondhat ellent nyilvánosan, az inváziót például csak különleges katonai műveletnek lehet nevezni. 

A Dozsgy főszerkesztő-helyettese, Dmitrij Jelovszkij Litvániába menekült, online tudtunk vele beszélni. Szerinte ma már szinte lehetetlen újságíróként dolgozni Oroszországban.

„Az összes kollégám elhagyta az országot. Van még néhány blogger és újságíró, aki csinál valamit, de rajtuk kívül gyakorlatilag mindenki elment már. Csak olyan anyagokat lehet közölni, amelyek a hivatalos álláspontot tükrözik, így pedig nem lehet újságíróként tevékenykedni” – mondta Dmitrij, aki nem tartja liberálisnak előző munkahejét:

„Nem igazán szeretem ezt a szót. Ez csak egy normális tömegmédium volt, nem volt liberális. Azt csináltuk, ami a dolgunk: bemutattuk a híreket részrehajlás nélkül. Ha ezt valaki liberálisnak hívja, lelke rajta, de mára már nem hiszem, hogy maradt olyan médium Oroszországban, amire használhatná ezt a szót."

YouTube
Dmitrij Jelovszkij Hodorkovszkij YouTube-csatornájánYouTube

Dmitrij híres embernek számít a hazájában, munkahelye megszűnése után több ajánlatot is kapott. Végül azért is választotta Litvániát, mert nagyon szereti a balti országokat - igazán európainak látja őket, de közben valamennyire hasonlítanak Oroszországra is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az újságíró könnyen indult útnak:

Nagyon nehéz és szomorú időszak volt. Egy hónapot töltöttem el úgy Oroszországban, hogy tudtam, hogy el fogok menni. Ez a hónap tele volt szomorúsággal, búcsúval. Próbáltam mindent összepakolni, az emlékeimet is. Moszkva környékén laktunk, egy vidéki házban. Minden reggel a tavasz madarait hallgattam, nagyon szomorú volt. Ráadásul attól is féltem, hogy a határon vegzálni fognak, sok ilyen esetről lehetett hallani. Végül aztán nem kérdeztek semmit.

Az újságíró végül akkor indult el, mikor már úgy látta, hamarosan veszélybe kerülhet:

„Úgy döntöttem, nem várok arra, hogy ez megtörténjen. Biztos voltam benne, hogy már nincs sok hátra, a kollégáim elkezdtek fenyegetéseket kapni a kormányhoz hű emberektől, szélsőjobboldali aktivistáktól” - magyarázta.

Dmitrij most az emigrációban élő orosz üzletember, Mihail Hodorkovszkij Youtube-csatornájánál dolgozik, és reméli, hogy a még Oroszországban lakó barátnője hamarosan csatlakozhat hozzá. Új munkahelyén kimondhatja, hogy az Ukrajnában zajló konfliktus egy háború, amiért Oroszországban büntetés járna. Egyelőre nem akar hosszú távra tervezni, de úgy látja, hogy mostani szerepvállalása miatt ő addig már nem térhet vissza a hazájába, amíg meg nem dől Vlagyimir Putyin rendszere.