Elfajult a vita azok után, hogy az orosz olajembargó kapcsán a magyar miniszterelnök egy félmondatban azt mondta, elvették Magyarországtól a tengert. Egy egyébként vicces horvát vendéglős egyenesen azt üzente a nyaralási idény előtt: „Magyarokat nem szolgálunk ki”.
HIRDETÉSVajon az Adria, vagy legalábbis egyik kikötője magyar volt? Orbán Viktor vélhetően a ma Horvátországhoz tartozó Rijekára gondolt, amikor azzal érvelve utasította el az Oroszország ellen irányuló olajembargót, hogy a kikötőkkel rendelkező országok bárhonnan szállíthatnak kőolajat feldolgozásra, Magyarországnak azonban nincs tengere, mert elvették, ezért az olajszállításban vezetékre szorul. Megjegyzése után bekérették a magyar nagykövetet a horvát külügyminisztériumba, a helyiek reagálása pedig odáig fajult, hogy egy, mint kiderült, vicces vendéglős – történetesen épp a nyaralási idény küszöbén – azt üzente: „Magyarokat nem szolgálunk ki”. A magyar külügyminiszter egy „Dehát mi jó barátok vagyunk!” poszttal próbálta csillapítani a kedélyeket, később pedig azt nyilatkozta, hogy durván 200 millió euróba kerülne a Rijeka mellől a magyar határig terjedő Adria gázvezeték bővítése ahhoz, hogy kielégíthesse a magyar igényeket is. Ezzel szemben az üzemeltető azt állítja, kapacitásaikkal már most is elláthatják Magyarországot és Szlovákiát, ezért a magyar megállapítás tulajdonképpen nem helytálló. A horvát-magyar kapcsolatok, legalábbis gazdasági téren, azok után hidegültek el, hogy a Mol – zágrábi bírósági ítélet szerint – megvesztegetéssel vette át a horvát INA feletti irányítást.
Orbán Viktor azt mondta: hazájának nem lenne gondja az orosz olajimport embargójával, „ha nem vették volna el” a tengerét – idézte a Horvát Állami Levéltár a magyar miniszterelnök nagy vihart kavart szavait.
– üzenték Zágrábból, és felidézték, hogy Fiume soha nem volt magyar, hanem a helyi ideiglenes hatóság, a Magyar Nemzeti Levéltár által is említett fiumei provizórium kormányozta.
Az igazságot ezekről az eseményekről célszerű a Horvát Állami Levéltárban keresni, amelynek archívumából kideríthető, hogy a horvát tengerpartnak soha egyetlen millimétere sem volt magyar. Itt őrzik az ún. „Riječka krpica” okiratot, a horvát-magyar megállapodás csatolmányát. Ez csak egy emlékeztető, hogy „a horvát határokat diplomáciai csalással is megpróbálták átrajzolni” – áll a Horvát Állami Levéltár közleményében.
Az első világháborúban az Osztrák-Magyar Monarchia szenvedte el a legtöbb veszteséget, a háború politikai és területi árát azonban elsősorban Magyarország fizette meg Európában, amely a trianoni békeszerződéssel területe kétharmadát, lakossága 60 százalékát vesztette el. Ezzel szétesett a történelmi Magyarország.
Horvátországot Szent László serege hódította meg 1091-ben, a magyar uralmat pedig Könyves Kálmán szilárdította meg, és terjesztette ki a dalmát városok elfoglalásával, majd 1102-ben horvát királlyá koronáztatta magát. Ettől kezdve perszonálunió jött létre a két ország között, hiszen közös uralkodója lett Magyarországnak és Horvátországnak. A két állam azonban nem egyesült, így a tengerparti területek Horvátország részei maradtak.
A mai Horvátország tengerparti területei közül – a Trianon előtti időkben – magyar fennhatóság alá, de helyi irányítással kizárólag Fiume, horvátul Rijeka, azaz hivatalos nevén Fiume város és kerülete tartozott, amely Mária Terézia idején, 1779-ben került a Magyar Királyság ellenőrzése alá – de nem tulajdonába. A dualista állam legjelentősebb kikötője volt, amely onnan is ismert, hogy itt született Kádár János. A Magyarország többi területével sehol nem érintkező város város exklávé, corpus separatum, azaz „elkülönített test” volt a magyar fennhatóság ideje alatt, amely különleges, félautonóm jogi és politikai státuszt kapott. Mai hasonlattal élve ugyanolyan, mint Kalinyigrád, Oroszország Litvánia és Lengyelország közé szorult külterülete.
Az első világháború befejezése után, 1918. október 27-én Fiume/Rijeka az új délszláv állam, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság részévé vált, miközben az olaszok is folyamatosan igényt tartottak rá.
A város egyébként az Arcanumban fellelhető, ismeretlen szerzőtől, vélhetően a 19. század végéről származó kordokumentum szerint zsebkendőnyi volt:
„Fiume város és kerülete neve alatt az 1868. évi törvényhozási rendezés óta azt a kis földrajzi területet kell érteni, mely Modrus-Fiume horvátországi vármegye délnyugati szögletében a Fiumara folyócska és az isztriai határ közé van ékelve s 19.75 négyzetkilométernyi területet foglal el a tengerre néző alsó Karsztpárkányból. A kis terület szürkés kővidék s alig terjed valamivel túl az első hegyvonalon. Alsó szélét, a hol számos, kútnak használt forrás fakad, Fiume város szép, jobbára olaszos építésű palotasorai, nagyszerű kikötőművei, raktárai és nagy ipartelepei foglalják el. Tengerpartja ötödfél kilométer hosszúságú s a Fiumara régi torkolatától a vegyészeti gyáron kevéssel túl, a cantridai hűvös ligetig terjed nyugat felé, a hol a Volosca felé vezető úton a határjelző kő áll: Limites Regni Hungariae. A tengerpartnak legnagyobb része be van építve szilárd kikötőművekkel, kőpartokkal, mólókkal, közraktárakkal és vasúti rakodóhelyekkel.”
A Limites Regni Hungariae jelentése: a Magyar Királyság határa. A város horvát neve, Rijeka egyébként az olasz fiume tükörfordítása, és folyót jelent.
Sose volt a „mi” tengerünk
Nehezen értelmezhető, hogyan értette a magyar miniszterelnök azt, hogy valakik „elvették” Magyarországtól a horvát tengert és kikötőit – mondta az Euronewsnak Ungváry Krisztián. A történész szerint nagy területet vesztett Magyarország Trianonban, a horvát tengerparton élő emberek azonban nem akartak Magyarországhoz tartozni, hisz eleve kevés magyar volt köztük.
Ezt támasztja alá a már idézett kordokumentum, miszerint – eredeti helyesírással – „az 1890-diki népszámlálás adatai az anyanyelv tekintetében a következő arányokat mutatják: olasz 13.318 (ebben a számban a 2–300 főre menő külföldi: angol, franczia, görög stb. anyanyelvüek is bent foglaltatnak; horvát 10.770; vend-szlovén 2.780; német 1.495; magyar 1.062, stb.” Húsz évvel később, közvetlenül az I. világháború előtt a magyarok lakosságaránya 13 százalékra nőtt volt a korábbi 3,5 százalékról.
Ilyen értelemben ez a tengerpart sosem volt a „miénk”, ahogy például Székelyudvarhely az volt. Ráadásul ilyen alapon akár Bécset is a magunkénak mondhatnánk – mondta Ungváry Krisztián.
„Ezek az emberek saját akarattal is rendelkeznek, ami adott esetben nem azonos a »mi« akaratunkkal. Ők nem mi vagyunk. Így ők soha nem is lehettek a miéink. Még akkor sem, ha egy ideig – így vagy úgy – velünk voltak. Nem birtokoltuk őket, mint tárgyakat. [...] Így attól, hogy Fiume »corpus separatumként« a Szent Korona része is lehetett vagy hogy Horvátország Magyarországgal perszonálunióban volt, ők még nem a miénk” – írta a történész bejegyzésében.
Diplomáciai perpatvar
A magyar miniszterelnök elejtett félmondata diplomáciai bonyodalmat váltott ki Zágrábban: a horvát külügyminisztérium bekérette a magyar nagykövetet, Dr. Demcsák Csabát.
Orbán Viktor az uniós olajembargóról szóló magyar álláspont ismertetése közben azt mondta szokásos rádióinterjújában, május 6-án, hogy Magyarországra csak vezetéken jöhet az olaj, mert Magyarországnak sajnos nincs tengere, sem kikötője. Közben mintegy mellékesen megjegyezte, hogy ezeket ugyanis közelebbről nem részletezett valakik elvették.
„És természetesen, akinek van tengere, és vannak tengeri kikötői, az hajókon tud szállítani olajat a világ bármely pontjáról, de vannak országok, amelyeknek nincsenek tengerei, nekünk is lenne, ha nem vették volna el őket, de nincsenek jelen pillanatban, ezért Magyarországra orosz vagy bármilyen fajta olaj kizárólag csak csővezetéken érkezhet” – mondta a Kossuth Rádióban.
HIRDETÉS„A tengerparttal és Nagy-Magyarországgal kapcsolatos kicsinyes rögeszméi repertoárjának a részét képezik” – így reagált Orbán kijelentésére a horvát államfő.
„Horvátországra nem jelent veszélyt” – mondta Zoran Milanović, aki szerint Orbán harcol a hazájáért és az energiafüggetlenségért. „Azért választották ki, hogy a hazájáért harcoljon” – tette hozzá a horvát elnök.
Vele ellentétben kertelés nélkül fogalmazott a külügyminisztérium.
„Horvátország elítéli Magyarország miniszterelnökének a kijelentését. Elítélünk minden, a szomszédos országokkal szembeni területi követelést” – idézte a zágrábi Nacional a közleményt.
„A horvát Külügyminisztérium valamit félreértett” – így reagált a zágrábi válaszra Menczer Tamás, a Külgazdasági és Külügyminisztérium tájékoztatásért és Magyarország nemzetközi megjelenítéséért felelős államtitkára, aki szerint a miniszterelnök egy történelmi tényt említett. De ő és a magyar kormányfő egyaránt rosszul emlékszik. A félmondat és az állítás egyaránt egy kicsit a „Jáva, Borneó, Celebesz – magyar volt, és magyar lesz” szólásra emlékeztet, amelynek eredete mára a feledés homályába veszett. Horvátország nem volt a része Magyarországnak, „csupán” a Magyar Szent Korona egyik országa volt.
HIRDETÉSUngváry Krisztián szerint Zágráb joggal érezhette úgy, hogy Orbán lényegében revizionista kijelentést tett. Ez nem azt jelenti, hogy Magyarország megpróbálja visszaszerezni a dalmát tengerpartot, de azt igen, hogy tudatosan, egy adott szélsőséges, EU-ellenes választói csoportnak szólt a retorika. A történész szerint azonban „a szavak: tettek”, így kérdés, lehetnek-e veszélyes politikai következményei ennek a retorikának.
A történész inkább azt tartja aggasztónak, hogy a revizionista szemlélet a Kreml támogatását élvezi hosszú évek óta. Putyin ugyanis – Ungváry szerint – régóta igyekszik etnikai konfliktusokat is szítani Kelet-Európában. Márpedig Magyarország az egyetlen EU-tagállam, amelyben van fogékonyság erre – utalt a közelmúltban nagy felbolydulást keltő kárpátaljai revizionista ötletekre, a „kettős fenekű kommunikációra” a történész.
A mai magyar emlékezetpolitika, amellyel a politikai szereplők kül- és gazdaságpolitikájukat igazolják, a múlt jól meghatározott, de téves értelmezésén alapul. Az első világháború végéig létező Magyar Királyságban a magyarok az összlakosság alig 54 százalékát alkották, vagyis sok más nemzettel együtt éltek. A jelenlegi magyar vezetés azonban állhatatosan etnikailag homogén egységként, egykori magyar államként mutatja be, amit a trianoni békeszerződés 1920-ban igazságtalanul megfosztott területének kétharmadától. A mostani gazdasági terjeszkedést a térségben abból a történelmi perspektívából szemléli, hogy Magyarország visszatér megérdemelt pozíciójába, ezzel párhuzamosan pedig egyfajta kárpótlásban részesül a trianoni békeszerződés kiváltotta traumákért – erre emlékeztetett egy, a doktori disszertációját Budapesten készítő horvát történész, Lucija Balikić, a ljubljanai Mladina hetilapban.
Horvátországban egyébként a nyaralási szezon kezdetén akadt – mint utóbb kiderült, vicces kedvű – vendéglátós, aki látszólag egészen barátságtalanul reagált a magyar miniszterelnök elejtett félmondatára.
– üzente az Instagramon azóta eltávolított posztjában egy, a terasza elé kirakott táblával egy étteremtulajdonos a Pelješac-félszigeten, Trpanjban. A tábla fényképe azonban a Redditen és a Facebookon, mások által megosztva, még mindig elérhető.
HIRDETÉSOrbán Viktor gyakori vendég volt az Adrián. A zágrábi Jutarnji list fényképes beszámolója szerint legutóbb 2020 nyarán, abban az évben hajókázott egy bérelt Hanse 575 vitorlással a hvari szigetvilágban, amikor honfitársainak a járvány miatt azt üzente: „Több Balaton, kevesebb Adria”.
„Az olajembargó a magyar gazdaságra ledobott atombombával ér fel”
Ez volt a magyar miniszterelnök üzenetének lényege, amikor – mintegy mellékesen – megjegyezte, hogy előnyt élveznek a kikötőkkel rendelkező, tengermelléki országok, Magyarországnak azonban nincs tengere, mert elvették. Ezért – érvelt Orbán Viktor – Magyarországra bármilyen olaj kizárólag csővezetéken érkezhet.
Erre hivatkozva írta az Európai Bizottság elnökének, Ursula von der Leyennek, hogy a magyar kormány nem támogatja az újabb embargós csomagját.
Két ország, Szlovákia és Magyarország egyébként orosz függősége miatt 2023 végéig átmeneti felmentést kapott az orosz olajimport teljes leállítására: tavaly ugyanis Szlovákia a nyersolaj 96, Magyarország pedig 58 százalékát Oroszországból szerezte be – a Nemzetközi Energiaügynökség adatai szerint.
A magyar miniszterelnök elfogadhatatlannak tartja ugyanis, hogy többszáz milliárd forintot költsünk el a kizárólag az orosz olaj fogadására és feldolgozására alkalmas finomítók és a betáplálási rendszer átalakítására, amit követően ráadásul még drágább lesz az üzemanyag.
HIRDETÉS
Ha bevezetnénk a javasolt szankciókat, akkor a rezsicsökkentésnek május derekától, de 2022 végétől biztosan vége lenne – mondta rádiós interjújában Orbán Viktor.
A magyar finomítói kapacitás átalakításának és a rijekai kikötőből történő szállítás költségeit néhány nappal később magyar külügyminiszter számszerűsítette.
„A mi finomítónkat az orosz olaj feldolgozására tervezték. Ahhoz, hogy más típusú olajat finomítsunk, 500-550 millió eurót kellene befektetnünk. Az átalakítás körülbelül négy évet venne igénybe. Az Oroszországból érkező olajvezeték kiváltásához az Adriai kőolajvezeték kapacitását kellene bővítenünk, ami 200 millió eurót igényelne, és nem tudjuk, hogy mennyi idő alatt készülne el. A gáz ára Magyarországon 55 százalékkal emelkedne” – nyilatkozta Szijjártó Péter a spanyol El Paísnak.
Ez a két tétel összeadva is kevesebb, mint amennyire a magyar kormány 2017-ben a déli határzár építéseinek költségét taksálta (800 millió euró). Az összeg úgy derült ki, hogy Orbán Viktor levelet írt Jean-Claude Junckernek, az Európai Bizottság akkori elnökének, amelyben azt kérte, hogy a brüsszeli testület fizesse ki a magyar határvédelmi költségek, körülbelül 270 milliárd forint felét.
A horvát olajvezeték már most ki tudja elégíteni a magyar igényeket
Az Adria kőolajvezeték szükséges bővítésének híre egyébként Zágrábba is eljutott. A csőrendszer a Rijeka melletti Krk szigeten levő omišalji terminált köti össze a magyar határral.
HIRDETÉSAz Adria kőolajvezeték, a JANAF üzemeltetője a Večernji list megkeresésére azt válaszolta, hogy már most maradéktalanul ki tudnák elégíteni a magyar igényeket.
„A JANAF olajvezetékrendszerének jelenlegi kapacitásai megfelelnek a magyar szükségletek éves olajmennyiségének” – tudatták válaszukban.
Korábban közölt, a brüsszeli tárgyalásokon ismertetett nem hivatalos információk szerint az Adria vezeték legalább évi 9 millió tonna kőolaj tartalékkapacitással rendelkezik Magyarország és Szlovákia felé. A lap által megszólaltatott, név nélkül nyilatkozó szakértő a magyarok „jelentős kapacitásnövekedéssel” kapcsolatos kijelentését kommentálva azt mondta, az állítás számára nem hangzik helytállónak. Szerinte csak a szivattyúkat kell felújítani, vagyis a kapacitás növeléséhez csupán nagyobb teljesítményű szivattyúkra lenne szükség, ami nem okoz gondot.
Budapest és Zágráb kapcsolata, legalábbis gazdasági téren, azok után hidegült ,el hogy a Mol tulajdonrészt szerzett az INA horvát olajipari óriáscégben – megvesztegetéssel.
A zágrábi Legfelsőbb Bíróság tavaly ősszel Ivo Sanader volt horvát miniszterelnököt 10 millió euró kenőpénz elfogadása miatt hat évi, Hernádi Zsolt Mol-vezérigazgatót pedig vesztegetés miatt két év letöltendő börtönbüntetésre ítélte. A korrupció és szervezett bűnözés elleni horvát ügyészség még 2013-ban vádat emelt Hernádi Zsolt ellen, miután nyomozásuk során azt állapították meg: a Mol azért vehette át 2009-ben az INA felett az irányítást, mert Hernádi lefizette az akkori horvát kormányfőt, Sanadert.
HIRDETÉSEnnek fényében a pelješaci étteremtulajdonos kiegészítette eredeti üzenetét, és azt írta: „Magyarokat nem szolgálunk ki – nem szívesen látott vendégek a tengerpartjukon. De ha Hernádit hozzák magukkal, szívesen látjuk Önöket.”
Jakov Begović egyébként rendszeresen tesz ki figyelemfelkeltő táblákat trpanji vendéglője elé. Tavalyelőtt Manuel Neuer, a Bayern kapusa akkor tért be hozzá töltött paprikára, amikor a Tuna Bar bejárata előtt azt írta: „Hármat fizet, kettőt kap!”
– ezt üzente viszont a most kirobbant diplomáciai csörte után közösségi oldalán Szijjártó Péter, és egy fényképet mellékelt, amelyen kezet ráz Gordan Grlić-Radman horvát külügyminiszterrel.