A bucsai mészárlásról készült felvételeket leginkább azoknak nehéz megnéznie, akik alig pár nappal korábban hagyták el a várost. Az Euronews-nak nyilatkozó család vissza akar térni, amint lehet.
HIRDETÉSBejárták a világsajtót a hétvégén az ukrajnai Bucsában készített felvételek, melyeken megkötözött, megkínzott, majd közvetlen közelről fejbelőtt civilek holttestei hevertek a Kijevtől alig pár kilométernyire található település utcáin. Az egész világ megdöbbent az ott felfedett brutalitás mértékén - a képsorokat mégis azoknak volt a legszörnyűbb végignéznie, akik csak pár nappal ezelőtt menekültek el az akkor még orosz megszállás alatt álló kisvárosból.
A 94 éves Olga Petrivnya Kuzmenko és unokája, Marija Kozlova közéjük tartoznak.
A két nő és Marija fia 12 napot töltöttek egy pincében, ahova az orosz bombázások miatt menekültek. Sem víz, sem elektromosság, sem fűtés nem volt. Az idős asszony a folyamatos hidegtől kilenc nap után kezdte öntudatát veszteni, ezért a családja végül úgy döntött, nem maradhatnak ott tovább, nincs más lehetőségük, mint a szökés.
"Azt gondoltam, én már átéltem egy háborút, ezt is át fogom. De ez rosszabb volt. Békés embereket támadtak meg, mert a hadsereget nem tudták. Ezért egyszerű emberekre támadtak, bárhogy, ahogy jól esett nekik. Megerőszakolták a nőket. Félelmetes volt. Fogalmam sincs, hányan élték túl. Szerencsések voltunk, hogy nem sokkal korábban sikerült elmenekülnünk" - mondta az idős asszony.
Unokája, Marija arról beszélt az Euronews-nak, milyen volt megtapasztalni a bombázást. "Az első robbanások még nagyon erőteljesek voltak. Remegtek az ablakok, a padló rázkódott. Kirohantunk a házból, mert nem értettük, mi folyik. Nem tudtuk, mit tegyünk vagy hol rejtőzzünk el. Biztonságosabb, ha a házban maradunk? Vagy épp ellenkezőleg, jobb, ha minél hamarabb elhagyjuk az épületet? Hallottuk a helikopterek zaját, láttuk őket, de nem értettük, mi folyik."
A bucsai mészárlásról Marija csak annyit mondott: "Lesújtó. Annyira nehéz végignézni, hogy azok az utcák és terek, amiket olyan jól ismersz, most mind elpusztultak."
"Ők a testvéreink - mondta Olga, aki túlélte az ország második világháborús náci megszállását is. - Hasonló nyelvet beszélünk. Soha nem gondoltam, hogy így viselkedhetnek. Teljesen elpusztították a falvainkat."
"Vissza akarunk menni. Tudjuk, hogy lehetséges mindent újra felépíteni" - tette hozzá Marija. Erre azonban még várniuk kell. A települést ugyanis aláaknázták, az ukrán hatóságok szerint pedig legalább öt hétbe tellik, míg aknamentesítik a várost.
Olgával készített teljes interjúnkat a fenti videólejátszóra kattintva nézheti meg. VIGYÁZAT! FELKAVARÓ TARTALOM!