Az Ukrajnának nyújtandó jóvátételi hitelről szóló vita egy égető kérdést vetett fel: hol vannak pontosan az EU által befagyasztott orosz pénzek? Az Euronews megkeresésére Belgiumon kívül csak Svájc és Luxemburg adott értékelhető választ.
Amikor Bart De Wever belga miniszterelnök a múlt havi uniós csúcstalálkozón blokkolta azt a merész tervet, hogy 140 milliárd eurós jóvátételi kölcsönt nyújtsanak Ukrajnának az orosz központi bank zárolt eszközeinek felhasználásával, arra panaszkodott, hogy csak az ő országát említették az ügyben.
Végül is a terv kizárólag a brüsszeli székhelyű Euroclear központjában letétben tartott pénzeszközökre épül, annak ellenére, hogy a G7-ek többször is kijelentették, mintegy 300 milliárd eurónyi zárolt szuverén eszköz van a joghatóságuk területén szétszórva.
"A legkövérebb tyúk Belgiumban van, de vannak más tyúkok is a környéken" - fogalmazott De Wever. "Erről soha senki nem beszél."
De Wever megjegyzéseit követően az eredménytelen csúcstalálkozón az Euronews megkereste azokat a nyugati országokat, amelyekről a médiajelentések és független elemzések alapján megállapították, hogy rendelkeznek az orosz központi bank eszközeinek egy részével.
Ezek a következők: Franciaország, Luxemburg, Németország, Svájc, az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok, Kanada, Japán és Ausztrália, amelyek mindannyian csatlakoztak a Kreml háborús gépezetének megbénítására és az ukrajnai invázió befejezésére irányuló nemzetközi erőfeszítésekhez.
Ironikus módon a legpontosabb válaszok a két olyan országból érkeztek, amely hagyományosan a pénzügyi homályhoz kötődik: Luxemburg és Svájc.
Az Európai Parlament kutatószolgálatának nemrégiben készült tanulmánya szerint Luxemburg mintegy 10-20 milliárd eurónyi orosz állami vagyont tart nyilván.
A nagyhercegség pénzügyminisztere és külügyminisztere azonban közös nyilatkozatában drasztikusan eltérő számot közölt. "Az orosz központi bank jelenleg Luxemburgban immobilizált eszközeinek összege 10 ezer euró alatt van" - állították.
Svájc a maga részéről megerősítette, hogy kereskedelmi bankjaik 7,45 milliárd svájci frank, azaz mintegy 8 milliárd euró értékben tartanak orosz állami eszközöket. Svájc nem tagja sem az EU-nak, sem a G7-nek, így nem köteles követni a jóvátételi hitelnyújtás kezdeményezését. Ennek ellenére szoros figyelemmel kíséri a folyamatot.
"A Szövetségi Tanács a svájci jog, beleértve a nemzetközi jogot, Svájc külpolitikai célkitűzéseit, valamint a pénzügyi stabilitás megőrzését figyelembe véve határozza meg álláspontját, hogy elkerülje a nem szándékolt következményeket a pénzügyi piacokra és a nemzetközi pénzügyi rendszerben a jövőbeni központi banki műveletekre nézve" - áll a közleményben.
Az Euronews által megkeresett többi ország különböző hosszúságú nyilatkozatokat adott, de kerülték annak tisztázását, hogy mennyi orosz államkötvényt tartanak.
Németország, amely a becslések szerint korlátozott mértékben részesedik az immobilizált pénzeszközökből, azt mondta, hogy az adatvédelmi előírások és az uniós szankciós törvények miatt "nem tudja nyilvánosságra hozni az orosz központi bank eszközeinek mennyiségét vagy helyét" az országban.
Japán sem nyilatkozott érdemben. Feltételezések szerint az országban 25 és 30 milliárd euró közötti orosz állami pénzek vannak, ezt a számot Tokió hivatalosan soha nem erősítette meg. (De Wever azt állította, hogy csak Japán 50 milliárd eurót tart magánál.)
"A japán kormány nem hozza nyilvánosságra a Japánban található orosz szuverén eszközök részleteire vonatkozó információkat, beleértve azok összegét és helyét. Ezért tartózkodunk attól, hogy erről nyilatkozzunk" - áll a közleményben.
Franciaország sem volt hajlandó kommentálni a területén őrzött eszközök értékét, annak ellenére sem, hogy korábbi pénzügyminisztere, Bruno de Maire korábban arról beszélt, 22,8 milliárd eurót zárolt az orosz központi banktól.
Az amerikai pénzügyminisztérium nem válaszolt az Euronewsnak. 2023 szeptemberében az Axios arról számolt be , hogy a REPO (Russian Elites, Proxies and Oligarchs) nevű globális munkacsoport 5,06 milliárd dollár (4,41 milliárd euró) értékű, az amerikai bankrendszerben szétszórt orosz állami vagyont talált.
A hallgatás fala
A nyugati átláthatóság hiánya szöges ellentétben áll a belgiumi transzparenciával.
Az Euroclear rendszeresen jelentéseket tesz közzé az orosz szuverén eszközökről, azok devizanemenkénti összetételéről és az általuk generált váratlan nyereségről. A politikai döntéshozók, befektetők, újságírók és elemzők mind hozzáférnek az adatokhoz.
Az Euroclear mint központi értékpapír-letétkezelő az átláthatóság és a felügyelet szigorúbb előírásaihoz van kötve, mint a magánbankok, ahol a titoktartás és a magánélet védelme érdekében az ügyfelek védelme érdekében a titoktartás és a privát szféra védelmének elvét szentnek tekintik.
A G7-ek a mai napig nem képesek részletes bontást adni az általuk ellenőrzött orosz szuverén eszközökről, ami a jóvátételi kölcsönnel összefüggésben kirívó mulasztás. Az Európai Bizottság, amely az 140 milliárd eurós hitelre vonatkozó ambiciózus javaslatot kidolgozta, többször kitért az arra vonatkozó kérdésekre, hogy az Euroclearen túl is vizsgálódna-e.
Dr. Szymon Zaręba, a Lengyel Nemzetközi Ügyek Intézetének (PISM) vezető kutatója megpróbálta pontosan meghatározni az orosz központi banki eszközök pontos helyét és értékét. Erőfeszítései ugyanolyan akadályokba ütköztek, mint amilyenekkel az Euronews is találkozott.
"Néhány G7- és EU-tagállam képviselőivel folytatott informális megbeszélésünk során nem kaptunk semmilyen információt arról, hogy miért nem nyilvánosak az eszközök pontos méretére vonatkozó adatok" - mondta Zaręba.
A kutató elvetette azt a nézetet, hogy a még Oroszországban működő nyugati vállalatok vagyonáról szóló egyértelmű statisztikák közzététele a Kreml általi elkobzás veszélyének teheti ki őket, amit De Wever is felvetett legutóbb.
"Végül is Oroszország pontosan tudja, hogy a háború kitörése előtt hol helyezték el a pénzeszközeit, mikor fagyasztották be a vagyonát, és kinek a magántulajdonát kell célba venni" - tette hozzá.
Egy másik visszatérő akadály a vagyontárgyak felkutatásában a (ritka) különbségtétel az állami vagyon, nevezetesen az orosz központi bank tartalékai és a szankciókkal sújtott orosz magánszemélyek, például oligarchák és üzleti vezetők magánvagyona között. Erre az Egyesült Királyság a legjobb példa.
Egyrészt az ország a jóvátételi hitel mögé állt. "Itt az ideje a nemzetközi fellépésnek, hogy Oroszország befagyasztott szuverén vagyonát Ukrajna támogatására fordítsuk" - írta Yvette Cooper külügyminiszter a The Timesban. "Mert őszintén szólva Oroszországnak kellene fizetnie azért a kárért, amit Ukrajnának okoz".
Másrészt azonban zavart keltett azzal kapcsolatban, hogy mennyi orosz pénzeszközzel rendelkezik.
2025 májusáig a brit Pénzügyi Szankciók Végrehajtási Hivatala (Office of Financial Sanctions Implementation, OFSI) 28,7 milliárd font (mintegy 32,6 milliárd euró) értékű, az Oroszországgal szemben 2022 februárja óta bevezetett szankciók következtében befagyasztott vagyont tart nyilván. A valóságban azonban a sajtóban gyakran idézett 28,7 milliárd fontos főszám a szuverén eszközöket teljesen kizárja.
A brit kormány elutasította, hogy saját adatot közöljön.
A kanadai rendőrség (Royal Canadian Mounted Police, RCMP) szerint az ország 185 millió dollár (114 millió euró) értékben fagyasztott be orosz vagyont, és ennek következtében 473 millió dollár (291 millió euró) értékű pénzügyi tranzakciót zárolt. Az Euronews azonban nem kapott tájékoztatást arról, hogy ebből mennyi az orosz központi banké.
Ausztrália, amely kisebb orosz összeggel rendelkezik, szintén nem volt hajlandó bontást közölni.
"Nincsenek pontos számadatok. Ezt érdemes hangsúlyozni az egészben. Az egyes államoknak lehet, hogy van némi elképzelésük - vagy reméljük, hogy van egy nagyjából pontos elképzelésük arról, hogy mi tartozik a joghatóságuk alá -, de nagyon kevés a nyilvános felügyelet ezzel kapcsolatban. Ezért folyik a vita ilyen tág keretek között" - mondta Francis Bond, a Macfarlanes ügyvédi iroda nemzetközi szankciókra szakosodott vezető munkatársa.
"Soha nem láttunk még ilyen javaslatot. És ez egy olyan dologra adott válasz, amelyet teljesen rendkívüli és szokatlan helyzetnek tekintünk. És azért olyan nagyok a jogi, a pénzügyi és a politikai kockázatok, mert nincs igazán ütemtervünk arra vonatkozóan, hogyan alakulhat ez a dolog."