Az egykori ipari központok rozsdaövezetekké váltak, számos lakónegyedet szétlőttek a harcokban.
Megnehezítette a mindennapi életet Ukrajna keleti részén a nyolc éve kezdődött háború. Avdiivka Donyec elővárosa, 50 km-re az orosz határtól.
Egy férfi azt meséli, hogy négy napon át a föld alatti óvóhelyen rejtőztek egy rakétatámadás idején. Elköltözne a konfliktuszónából, de idős apja itt él, akiről gondoskodnia kell.
Egy asszony mondja, hogy sokan elmenekültek, rengeteg az elhagyott ház.
Azok, akik úgy döntenek, hogy maradnak, úgy rézik, hogy a kormány megfeledkezett róluk és a nehézségeikről.
Egy helyi férfi szerint a politikusoktól nem remélhet segítséget az átlagember.
Ő és családja még mindig egy szétlőtt lakóházban lakik Advdiivka szélén - az oroszok által támogatott szakadárok és az ukrán hadsereg közötti konfliktus egyik legkeményebb frontvonalában.
A megrongálódott épület lakója azt élte meg lelkileg a legnehezebben, amikor 10-15 műanyag zsákban voltak a házban a temetetlen halottak.
A lakók a héten a tévében nézték, amikor Franciaország elnöke 1,2 milliárd euró pénzügyi támogatást ígért Ukrajnának, és arról is hallottak, hogy a világ más vezetői is segítséget ígértek. A konfliktuszónában élők azonban kételkednek abban, hogy az ő helyzetükön javítanak majd az Ukrajnának adott segélyek.
Az avdiivkai férfi nem érti, hogy hová megy a rengeteg pénz, az egész háború alatt csak egy kis dobozt kaptak a Vöröskereszttől. Öt méter műanyagfóliát ajánlottak nekik a lyukak befedésére.
Az egykor ipari központnak számító Donbász régió ma már csak rozsdaövezet. Hiteles statisztikák nem készülnek, de az itt élők szerint a munkanélküliség nagy, és az eddiginél is nagyobb háborútól való félelem bizonytalan helyzetbe hozza a gazdaságot, ami súlyosbítja a bajokat. A pénz romlása felgyorsult, ez közvetlen jele a gazdasági visszaesésnek. Akik még nem hagyták el a vidéket, nem csak kitartanak, de reménykednek Avdiivka jobb jövőjében.
Ilja, a Metamorfoza zenekar gitárosa szerint azért kevés a munkalehetőség, mert a legtöbb üzletember elment. Még a szórakoztatóipar is elszegényedett. Pont azért kellene maradni, hogy legyen, aki újraélessze a gazdaságot.
Max, Valeria, Vadim és Ilja nagy színpadokról, lemezekről álmodnak, és persze arról, hogy maradhassanak szülővárosukban.
Ilja, a gitáros azt mondja, hogy tenni kell azért, hogy minél hamarabb ismét normális legyen az élet, olyannyira, hogy nem csak embernek, hanem előadóművésznek is lehet majd lenni.