Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Uborak, a csendben gyilkoló szeméttelep Boszniában

Access to the comments Kommentek
Írta: Hans von der Brelie
euronews_icons_loading
Witness
Witness   -   Szerzői jogok  euronews

A magasban a levegőben keringő műanyaglapok hátborzongató tánca volt az első, amit a hűvös őszben riporterünk megpillantott. A közelgő zivatart jelző szél örvényszerűen kavarta fel a port. Közelebb érve aztán stábunk madárrajokat is észrevett. Na meg a szagot: a szeméttelepről szivárgó fekete víz felett terjengő bűzt. Ez Uborak.

A közelben élők szemében ez a szó egyet jelent a daganatos megbetegedésekkel, a mérgekkel, a magzati rendellenességekkel. Uboraknak hívják a Bosznia-Hercegovinában, Mostar közelében lévő hulladéklerakót. A szeméttelep rég megtelt, már rég be kellett volna zárni, de a nagyvárosból érkező hulladékszállító teherautók még mindig jönnek, ürítenek és fordulnak új rakományért.

A közelben élő Omérral együtt a szeméttelep külső kerítése mögé lopakodott riporterünk. Omer ott újabb mintát vett a "halál szemétlerakójából" - így hívják a helyiek a telepet - szivárgó fekete vízből.

A szeméttelep a hadsereg által használt nem hivatalos lerakóként indult még a hatvanas években. Aztán átadták Mostar városának. Egy karsztos víznyelőben található, amely kapcsolatban áll a talajvízzel. Omer elhullott birkákról mesél, amelyeket ott helyeztek el a város szennyvízrendszeréből származó mérgező orvosi hulladék és PCB-vel szennyezett iszap mellett.

"Elismerem, hogy mindez nem úgy hangzik, mint egy Bocuse-recept. De tényleg muszáj ragaszkodnunk ehhez a "haláldömping" megfogalmazáshoz? Nem túlzás ez?" - morfondírozott riporterünk, majd nem sokkal később találkozott Naszuffal, aki egy gyors kávé után a temetőbe vitte, amely a szeméttelep közvetlen közelében van. Az egyik síron arany betűkkel áll a felirat: Vahid 1959/2017.

"Régen nagyon sokat nevettünk együtt" - mesélte Naszuf, miután elmondott csendben egy imát. "Ugyanabban az utcában laktunk, gyakran iszogattunk, átjártunk egymáshoz vacsorázni. Vahid rákos lett, abba is halt bele. Ahogyan a bátyja és az apja is. Ahogyan sok más szomszéd is. Ezen a településen 140 háztartás van. Az elmúlt tíz évben 14 szomszédomat temették el" - mondta.

Nem sokkal később Omer a fekete vízminták eredményeit mutatta.

"Óriási réz-, ólom- és cinkszennyezést mértek. De ami a legaggasztóbb, az a magas arzéntartalom. Százszor magasabb, mint a megengedett!" - magyarázta.

Ki a felelős? Miért nem találtak még más helyszínt a hulladéknak? Mi az oka annak, hogy nem rehabilitálják a szivárgó, monumentális lerakót?

Mostar városát évtizedek óta horvát és bosnyák nacionalisták kormányozzák. Mindkét politikai párt a saját kinevezettjeit helyezte az öt hulladékgazdálkodási vállalathoz. A helyiek csak hulladékmaffiának nevezik őket.

A polgármesternek nem volt ideje interjút adni az Euronews-nak. Így inkább Amna Popovával beszélgettünk, az ökológussal, aki jelöltette magát a városi tanácsba, de hajszál híján veszített. Szerinte választási csalás történt.

Popova a mostari etnonacionalista pártokat okolja a hulladékbotrányért. "A két fő párt a választási kampányukat a hulladékgazdálkodással kapcsolatos álhírveréssel finanszírozta" - mondta, majd hozzátette: "A kormánypártok a szemétgazdálkodási vállalatokat használják kasszaként. Ha alapos pénzügyi ellenőrzésnek vetnék alá őket, valaki egészen biztosan börtönben végezné."