Szeptemberben Etiópia felavatta a Nagy Etióp Reneszánsz Gátat (GERD), és azt "generációs győzelemként" üdvözölte. Szudán és Egyiptom azonban "egzisztenciális fenyegetésként" ítélte el a létesítményt. Az Euronews megvizsgálta, miért épült meg, és mit jelent a régió számára a gát.
Amikor Abiy Ahmed etióp miniszterelnök szeptember 9-én megnyitotta a hatalmas Nagy Etióp Reneszánsz Gátat az ország nyugati részén, a Kék-Níluson, nem köntörfalazott.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
"Ez a tó Etiópia GDP-jénél nagyobb vagyont hozott magával. Ez a generáció nagy tettet hajtott végre a reneszánsz gáttal. A koldulás kora véget ért" - mondta a kormányfő az összegyűlt tisztviselők, a média és néhány regionális vezető előtt.
A mögötte lévő víztározóból, amely közel 74 milliárd köbméternyi vizet tárol egy nagyjából Nagy-London nagyságú területen, hatalmas mennyiségű víz ömlött a betonra.
A miniszterelnök a továbbiakban "közös lehetőségnek" nevezte a régió számára a megagátat, amely várhatóan 5000 és 6000 megawatt közötti villamos energiát fog termelni. A díszszemléről azonban hiányoztak a folyásirányban lévő két ország, Szudán és Egyiptom képviselői.
Alig egy hónappal a megnyitást követően Abdel Fattah al-Sisi egyiptomi elnök a kairói Vízhét konferenciáján kijelentette, hogy Egyiptom "nem fogja tétlenül nézni" Etiópia "felelőtlen" cselekedeteit.
A Nílus vizének elosztásának kérdése már évek óta diplomáciai vita tárgya volt, még mielőtt a gátat egyáltalán kigondolták volna, nemhogy 2011 óta, amikor megkezdődött az építkezés.
Történelmi precedens
"A Nílusról több megállapodás is született, és Etiópia folyamatosan megszegi azokat" - mondta az Euronewsnak Abbas Sharaky, a Kairói Egyetem geológia és vízkészletek professzora, a GERD egyik prominens kritikusa.
Amikor 1902-ben, a brit gyarmatosítás idején megépült az első nagy gát Asszuánnál, az Egyesült Királyság a gyarmatai nevében is aláírt egy megállapodást Etiópiával, amely vétójogot biztosított az előbbieknek minden olyan, a folyón felfelé irányuló építkezéssel szemben, "amely megállítaná a vizük Nílusba való áramlását".
A későbbi, 1929-es és 1959-es szerződések a jelek szerint a nagyobb és erősebb Egyiptomnak kedveztek, és végül az áramlás 66%-át juttatták neki. Ahmed Morsey egyiptomi akadémikus és elemző az Euronewsnak elmondta, hogy "az egyiptomiak és bizonyos mértékig a szudániak, sőt még néhány korábbi etiópiai vezető is úgy tudta, hogy ezek a régebbi megállapodások megmaradnak".
A Közel-Keleti Globális Ügyek Tanácsának vendégkutatója szerint a GERD megépítése volt az első alkalom, amikor ezek a szerződések, amelyek hosszú ideig szabályozták a vizeket, megkérdőjeleződtek.
Etióp kollégája, Tsedenya Girmay kifejtette, hogy ez nem mindig volt így, és rámutatott egy 2015-ös elvi nyilatkozatra, amelynek célja a régóta tartó vita lezárása volt, hogy "Etiópia folytassa a gát építését, de úgy, hogy az ne okozzon kárt a folyásirányban lejjebb fekvő országoknak".
"De aztán a belpolitikai kérdések hatással voltak a diplomáciai erőfeszítések kudarcára" - mondta Tsedenya.
Nem csak belpolitikai kérdés
Etiópiában, Egyiptomban és Szudánban sok minden megváltozott a 2015-ös megállapodás óta. A 2015-ös nyilatkozatot aláíró három vezető közül csak egy, az egyiptomi al-Szíszi van még mindig hatalmon. Miközben Addisz-Abebában és Kairóban a politika egyre inkább a tekintélyelvűség felé csúszott, Szudánban teljes polgárháború dúl.
A gát kérdése ugyanúgy a nemzeti egység belpolitikai meccsévé vált, mint a határokon átnyúló vita. Tsedenya nemrég az etióp fővárosba utazott, ahol szerinte ez minden eddiginél jobban érvényesül.
"Beszéltem a külügyminisztérium embereivel, és úgy tűnik, ez az egyetlen dolog, ami egyesít és irányítja bármilyen politikánkat. Maga a gát az egyetlen dolog, ami egyesít minket" - mondta az Euronewsnak.
Tsedenya szerint a gát központi szerepe az etiópiai iskolai tantervben bizonyítja, hogy a létesítmény nemzeti gyűjtőfogalom, különösen egy olyan országban, ahol csaknem 60 millió ember nem jut áramhoz.
Egyiptomban Sharaky professzor szintén azt mondta az Euronewsnak, hogy a Nílus jelenti az "életet" a több mint 115 millió fős, növekvő népesség számára, amelynek 95%-a a folyó mentén fekvő 5%-os földterületre zsúfolódik.
Éppen ezért a Nílusra olyan egzisztenciális fenyegetésként tekintenek a nagyrészt sivataggal borított ország számára, és al-Szíszi 2021-ben arra figyelmeztetett, hogy "senki nem vehet el egyetlen csepp vizet sem Egyiptomból".
Egy korábbi magas rangú amerikai tisztviselő, aki a Biden-kormányzat idején közvetített a GERD ügyében, Egyiptomra hárította a felelősség nagy részét a tárgyalások meghiúsulásáért.
Al-Szíszi szerinte "valójában profitál ebből a külső ellenséggel való fenyegetésből, belpolitikai ügyből", különösen mivel Egyiptom gazdasága akadozik, és a lakosságnak magasabb árakkal kell szembenéznie, miután az alapvető búzaimport az egekbe szökött Oroszország ukrajnai invázióját követően.
Brüsszel befektet a Nílusba?
Úgy tűnik azonban, hogy Brüsszel inkább Kairó pártjára állt a GERD ügyében. Amikor az EU októberben tárt karokkal fogadta al-Szíszit a belga fővárosban tartott nagyszabású csúcstalálkozón, közös nyilatkozatot adott ki, amelyben kifejezte a jövőbeli együttműködés iránti vágyát.
A nyilatkozat a vége felé beillesztve kiemelte, hogy "az EU ismételten hangsúlyozza, hogy támogatja Egyiptom vízellátásának biztonságát és a nemzetközi jog betartását, beleértve az etiópiai gátat is".
Corrado Čok, az Európai Külkapcsolatok Tanácsának munkatársa szerint ez változást jelent az EU politikájában, amely korábban "kiegyensúlyozott álláspontot képviselt Egyiptom és Etiópia között ... a kérdés depolitizálására összpontosítva a technikai megközelítés előmozdításával".
Ez magában foglalta a gát hatásaival foglalkozó független kutatócsoportok "diplomáciai, technikai és pénzügyi" támogatását.
"Az Etiópia háborús magatartásával kapcsolatos nézeteltérések arra késztették az EU-t, hogy függessze fel a segélyprogramokat, és végül a GERD-ről folytatott párbeszéd is megakadt". A blokk egyre inkább Egyiptomra támaszkodott.
"Kairó több okból is kiemelkedő partnerré válik, ilyen például a gázai, szudáni és líbiai háborúk kezelése, Európa energiabiztonságának alátámasztása a földgáz és a megújuló energiaforrások révén, valamint a migrációs áramlások megfékezése" - érvelt Čok. Szerinte ez azt jelenti, hogy az EU "elfogadta" Egyiptom diplomáciai támogatásra vonatkozó követeléseit a gát ügyében.