rendkívüli hír
Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Összefoghatnak-e a tálibok az Iszlám Állammal és az al-Kaidával?

Access to the comments Kommentek
Írta: Anna Flori  & Székely Ferenc
Al-Kaida, Talibán, ISIS - látszólag hasonló, de belülről más és más
Al-Kaida, Talibán, ISIS - látszólag hasonló, de belülről más és más   -   Szerzői jogok  AP Photo
Betűméret Aa Aa

Az, hogy lesz-e Afganisztánból terrorfészek a tálibok újbóli hatalomra kerülésével, álságos kérdésnek tűnik a Talibán elmúlt húsz és az azt megelőző öt évének tudatában. Az igazán érdekes fejlemény az lehet, ha a kalifátusban gondolkodó terrorszervezetek, az Iszlám Állam és nagyrészt az al-Kaida is, felülkerekednének eddigi ellentéteiken, ráadásul egy tálibok vezette emirátus kedvéért.

És bár a tálib vezetés fogadkozik a nemzetközi diplomácia megnyugtatására, hogy nem működik együtt terrorszervezetekkel, és nem ad teret nekik Afganisztánban, ez ugyanúgy nehezen hihető, mint az, ami a mindennapokban máris cáfolatot nyert, vagyis hogy nem áll bosszút a külföldi csapatokkal együttműködő helyieken, vagy hogy nem zárja ki újra a közéletből a nőket.

Ezzel együtt tényleg kicsi az esélye annak, hogy szövetségre lépnének a másik két szunnita terrorszervezettel, annak meg még kisebb, hogy azok velük. A következők miatt.

1. Az al-Kaida mára helyi fegyveres csoportok laza szövetségévé vált

Éppen ezért az, hogy az al-Kaida, mint szervezet, miért küzd, csak alapjaiban egyértelmű. A szervezet struktúrája az egyik legfőbb veszélyforrás egyrészt a fenyegetett nyugati államok esélyeit, másrészt a szervezet saját belső erőviszonyait tekintve.

Az al-Kaidát 1988-ban alapította Abdullah Azzam és tanítványa, Oszama bin Laden Pakisztánban, a szunnita iszlám egyik szigorú értelmezése, a vahabizmus szellemében. Az vita tárgya, hogy vahabiták alkotnak-e külön irányzatot a szunnita ágon belül, de az biztos, hogy ragaszkodnak a Korán radikális értelmezéséhez.

A dzsihád szerintük a hitetlenek elleni szent háború, ami minden egyes muzulmán kötelessége. Meggyőződésük, hogy a keresztény-zsidó hagyományon felépült nyugati kultúra fenyegetést jelent az iszlám világra, úgyhogy minden színtéren védekezni, tehát harcolni kell ellene. (A Korán valóban minden muzulmán kötelességének tekinti a dzsihádot, de ennek békés eszközeit is elismeri: a hittérítést, a tanítást és a segítségnyújtást.)

Az, hogy hitüket erőszakkal, tehát fegyverrel kell védelmezni, illetve terjeszteni, minden dzsihadista szervezet alapvetése, ami a legtöbb esetben területi igénnyel párosul: kalifátusokat akarnak alapítani szerte a világban. Különbséget az tesz köztük, hogy hol találnak fogást a nemzetközi érdekharc láncolatán, vagyis honnan szereznek anyagi és katonai támogatást, illetve, hogy módszereiket tekintve meddig mennek el.

Ami az al-Kaidát illeti, több súlyos merényletet elkövetett a 2001. szeptember 11-i amerikai terrortámadások előtt is. A New York-i Világkereskedelmi Központban robbantottak már 1993-ban is, és az amerikai nagykövetséget Kenyában és Tanzániában is az al-Kaida fegyveresei robbantották fel 1998-ban. Az al-Kaida követte el 2000 októberében a USS Cole amerikai cirkáló elleni öngyilkos támadást, melyben 17 tengerész vesztette életét és 39-en megsebesültek.

Az, hogy ők összeállnak-e a tálibokkal, még kérdés, de annyi elmondható, hogy előbb állnak össze velük, mint az Iszlám Állam. Az mindenesetre kedvező helyzet számukra, hogy a tálib kormányban a konzervatív vonal jutott képviselethez, így elképzelhető, hogy megismétlődik az, ami az első tálib uralom alatt, vagyis, hogy a tálibok befogadják őket. De miután mindkét szervezet erősen megosztott, további kérdés volna, hogy pontosan ki is állna össze kivel.

2. A tálibok is szunniták, de mindenekelőtt pastuk

Törzsi hagyományaik jelentős szerepet játszanak mindennapjaikban és célkitűzéseikben is amellett, hogy a Nyugatot ugyanúgy ellenségként kezelik, mint az al-Kaida.

Felépítésében is hasonlít egymásra a két szervezet, a Talibán is független, rivalizáló, gyakran kifejezetten ellenséges fegyveres csoportokból áll, és ez a mozgalom szellemi atyja, Omar molla 2013-as halála óta nagyobb megosztottsággal jár, mint valaha. Ezt még a szeptemberi kormányalakítás idején sem tudták leplezni. A hatalmi harc odáig fajult, hogy a mérsékeltek egyik meghatározó politikusa, aki az amerikai kivonulásról folytatott dohai tárgyalások idején a tálib delegációt vezette, Abdul Gháni Baradar kénytelen volt tévéadásban cáfolni saját halálhírét.

Működési területüket tekintve is folyik rivalizálás, az afganisztáni és a pakisztáni tálibok csak legvégső esetben támogatják egymás akcióit, de a legfontosabb konfliktusforrás, a legnagyobb tét minden tálib csoport számára a kábítószer-termelésben és a drogkereskedelemben elfoglalt pozíció. Afganisztán a világ második drogexportőre Kolumbia után, és ennek a piacnak az ellenőrzéséért ugyanolyan véres harc folyik, mint a dél-amerikai államban.

Rahmat Gul /AP
Egy afgán rendőr mákültetvényt pusztít Laghman tartományban, 2012Rahmat Gul /AP

A tálib mozgalom ideológiai bázisa az alapítók ígérete, miszerint helyreállítják a rendet, és újból biztonságossá teszik Afganisztán és Pakisztán pastuk lakta régióit, vagyis a két ország közös határvidékét. Ez azzal jár, hogy rákényszerítik a lakosságra a Saría egy rendkívül fundamentális értelmezését, miként 1996 és 2001 között, amikor ők voltak hatalmon Afganisztánban.

A Talibánt a nyugati diplomácia nem nevezi terrorszervezetnek (hiszen akkor nem tárgyalhatnának velük), habár fegyveresei rendszeresen követtek el véres merényleteket az elmúlt húsz évben. Ezeknek a támadásoknak rengeteg civil áldozatuk volt: számuk a minimális becslés szerint is meghaladja a 15 ezret. Ami a legfrissebb adatokat illeti, az idei év első felében 47 százalékkal több afgán civil halt meg a támadásokban és összecsapásokban, mint az előző év azonos időszakában. Az ENSZ szám szerint 1659 halottról és 3254 sebesültről tud 2021 januárja és júniusa között.

3. Az Iszlám Állam már majdnem hadsereg volt

Ez egy fontos különbség az előző kettővel összevetve, vagyis, hogy 2014-ben kezdődött hadjárata idején jól szervezett, vezérkar által irányított, sok ezer embert stratégia mentén mozgató szervezet volt. Brutális módszerei ezzel csak látszólag nem függnek össze.

Ahhoz, hogy 2014-ben, Moszul eleste után kikiálthatták kalifátusukat, hozzájárult az is, hogy a saját vezetésükkel elégedetlen radikális tálib csoportok tucatjával csatlakoztak az akkor még Iraki és Levantei Iszlám Állam nevű szervezet véres hadjáratához. Gyakorlatilag belőlük állt össze al-Bagdadi első vezérkara, amihez csatlakoztak Szaddám Huszein szélnek eresztett katonai és hírszerzési vezetői is.

Ez azért is érdekes, mert a tálibok, ahogyan egyébként az al-Kaida is, gerillaharcot folytatnak, ezért boldogulnak velük nehezen a reguláris hadseregek. Ebből a szempontból az Iszlám Állam hadműveletei az elmúlt években lekövethetőbbek voltak a nyugati tábornokoknak. Nem úgy a terrorszervezet internetes tevékenysége, legfőképp a közösségi médiára gyakorolt hatása, ami beláthatatlan következményekkel jár.

Az Iszlám Állam hadjáratának végső kudarca után ugyanúgy fegyveres csoportok laza szövedéke lett, mint az al-Kaida, viszont kiterjedtebb annál. Iraki és szíriai hadjáratának sikere után nemcsak térségbeli, hanem afrikai fegyveres csoportok is hűséget esküdtek a ma már csak néhai al-Bagdadinak. Ezek között jócskán vannak olyanok, amelyek korábban az al-Kaidával vagy a Talibánnal voltak szövetségben. De vezérkaruk és azonosítható központjuk, illetve támaszpontjaik már nincsenek, és a fegyverzet utánpótlásáról sem központilag gondoskodnak.

Az, hogy hajlandóak lennének támogatni az afganisztáni tálib kormányt, ideológiai szembenállásuk miatt nehezen elképzelhető még úgy is, hogy ez hozzásegíthetné az Iszlám Államot hadserege újraszervezéséhez. Utóbbihoz egyébként nagyban hozzájárult a tálib vezetés már csak azzal is, hogy miközben egymás után bevette az afgán tartományokat a nyáron, megnyitotta a börtönöket a fogva tartott terroristák előtt.

Közülük nagyon sokan az Iszlám Állam nemzetközi szinten kevésbé ismert, de rendkívül elszánt helyi csoportjához, az ISIS-K-hoz szegődtek el. A „K” Khorasant – magyarul Horászánt - jelöli, ami Afganisztán és Pakisztán határvidéke. A rendkívül kegyetlen módszerekkel dolgozó terrorcsoport semmiféle értelemben nem tekinti partnernek, egyáltalán legitimnek a Talibánt, mert az nem hirdet globális Dzsihádot, tehát megbízhatatlan.

Nekik tulajdonítják az amerikai csapatkivonás bejelentése óta elkövetett legtöbb afganisztáni merényletet, köztük a kabuli reptéren történt augusztus végi mészárlást is.