rendkívüli hír
Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Afganisztán - ki tölti majd be a hatalmi űrt? Kína lesz a főszereplő?

Access to the comments Kommentek
Írta: SzéF
Az amerikai zászló levonása, de mi kerül majd a helyére?
Az amerikai zászló levonása, de mi kerül majd a helyére?   -   Szerzői jogok  AP/AP
Betűméret Aa Aa

A nyugati megszálló erők és szövetségeseik afganisztáni kivonulása szinte automatikusan hozza más hatalmak megjelenését az ország életében. Kevéssé valószínű, hogy a tálibok képesek egy hatékony állam működtetésére, mások viszont attól rettegnek, hogy sikerülhet nekik. Mivel az USA eddig semmilyen használható garanciát nem biztosított egy terrormentes rendszer fenntartására, a stabilizáló szerepre mások is jelentkeznek, elsősorban Kína. Számára ez azért fontos, mert egy kirobbanó afganisztáni káosz veszélyeztetheti az Új Övezet program folytatását Nyugat felé.

Nem ezért mentünk oda, hogy nemzetet építsünk

Ezt mondta minap az előzményekről Joe Biden amerikai elnök. Hanem azért mentek (mentünk), hogy legyen vége az al-Kaidának és levadásszák Oszama bin-Ládent. „Nem küldöm amerikaiak újabb nemzedékeit Afganisztánba egy olyan háborúba, ahol ésszerűen nem remélhető egy másféle végkifejlet, mint ez”, tette hozzá, és feltette az érzelmes, de üres kérdést az amerikaiaknak, hogy küldenék-e ismét fiaikat és lányaikat idegen földre harcolni. (Persze, hogy küldenék, ha szükséges.)

A mai helyzet már nyomaiban sem emlékeztet az eufóriára, amit a háború első éve hozott és amit George W. Bush elnök a legjobb megoldásnak nevezett akkor. A Talibán szinte teljes kiverése volt az eredmény. Oszama bin-Laden csapatai és ő maga is Pakisztánba menekült, a többiek szétszóródtak a határos országokban. Nem kétséges, hogy a nyugati megszállás megkönnyebbülést hozott az afgán nép többségének, jogokat a nőknek és a gyerekeknek, plurális politikai rendszert, valamint a szabad választás és vállalkozás lehetőségét.

A belső helyzet akkor kezdett újra romlani, amikor a többpárti demokráciával dacolva Ghani elnök 2014-től egy szűk politikai klikk kezébe adta a döntéshozatalt. Szinte napi harcokba bocsátkozott fő politikai riválisával, Abdullah Abdulah nemzetgyűlési vezetővel, aki viszont a majdani nemzeti egységkormány fejének képzeli magát. A „furcsa pár” rivalizálása sokat rontott a demokratikusnak tervezett rendszer presztízsén és a társadalom egyes rétegeiben újra előhívta a tálibok iránti rokonszenvet. A szovjeteket is beszámítva immár több, mint négy évtizedes szüntelen háborúskodás kimerítette a népet, és stabil kormányzásra vágyik, ami akár a Talibánt is jelentheti.

A tavaly Dohában kötött kivonulási egyezmény (még Donald Trump elnökségének idején) már csak egy gyorsan elillanó reményre volt elegendő, hogy az ország pacifikálható, és megegyezés fog születni a hatalom békés átrendezéséről. 2021 nyarán viszont újra napi sűrűséggel érkeznek hírek arról, hogy a Talibán a nyugati kivonulás befejezéséig kész helyzeteket akar teremteni. A kész helyzet azt jelentené, hogy (esetleg a főváros kivételével), az ország már akkor a Talibán irányítása alatt álljon, mielőtt bármilyen új választás, hatalommegosztás, nemzeti egységkormány vagy akár egy nemzetközi egyezmény szóba kerülne.

Úgy mentek el, hogy el sem köszöntek

Az amerikai vezetés már a kivonulás bejelentésének másnapján Kabulba szalajtotta a külügyminisztert, hogy megnyugtassa a legitim (de amúgy is erősen megosztott) helyi vezetést arról, hogy továbbra is számíthat Amerika támogatására. Ugyanezt a gesztust június végén megtette maga Biden elnök is a Fehér Házban, amikor arról biztosította Ghani afgán elnököt, hogy az afgánok maguk dönthetnek a sorsukról. A hasonló közhelyeken túl (például, hogy ami most zajlik, az nem kivonulás, hanem győzelem), konkrét terv még nem látszik arra, hogy a mérsékelt vezetés hogyan fogja meggátolni egy terrorvezérelt kormányzat létrejöttét.

Ezt az optimizmust kevéssé támasztják alá az olyan jelentések, mint például az, hogy az USA kiürítette utolsó és ma már szinte emblematikus katonai bázisát, a bagrami támaszpontot. Ezzel a főváros körüli körzet katonai védelme gyakorlatilag megszűnt. A légitámaszpontot az éj folyamán evakuálták, így az afgán szövetséges parancsnok reggel arra érkezett, hogy már nem volt ott egy lélek sem. A környék rablóbandái ki is használták az alkalmat, és kifosztották a barakkokat és raktárakat, és a legértékesebb elrabolt javak között páncélozott harcjárművek is voltak. „Nem kétséges, hogy ezek kinél fognak gazdára lelni. Amúgy is azt hittük az első percekben, hogy tálib támadás érte a támaszpontot az éj során” – mondja Mir Asadullah Kohistani tábornok, a bázis új vezetője.

Anja Niedringhaus/AP
Az afgán kiskatonák nem tudják, mire számítsanakAnja Niedringhaus/AP

A Talibán máris győzelmet hirdet, és nem is ok nélkül. Ők is pontosan tudják, hogy az ország több mint fele amerikai légitámogatás nélkül, kizárólag földi egységekkel nem tartható. Ezért már országszerte felálltak az úgy nevezett „árnyék-önkormányzatok”, amelyek bármikor képesek átvenni az adott régió vagy város irányítását. Egyikük, Haji Hekmat, aki Balkh-körzet katonai vezetője, azt mondja, hogy a kormánycsapatok már csak a piactereket képesek védelmezni, de az utakat, a közműveket vagy az állami intézményeket már nem. A helyi tálib csoportok a jelre várnak, amikor megvalósíthatják totális uralmukat országszerte, szinte egycsapásra. Jelenleg már az ország legalább harmada felett gyakorolnak teljes ellenőrzést, és ez naponta bővül. (Van olyan jelentés, ami szerint ez már 85%.)

A nyugati kivonulás teljes befejezésekor szinte már csak a főváros és néhány nagyobb vidéki város környéke marad kormánykézen.

A tárgyalásos rendezés esélye csekély

A Talibán szóban és közleményeiben a békés tárgyalás híve, amit szóvivőjük, Zabiullah Mujahida szerint nagyon komolyan vesznek – bár szokatlan körülmények között zajlik, mint néhány napja Teheránban, meg nem nevezett kabuli tisztviselők részvételével. Azóta Moszkvában folytatódnak, ahol a Talibán ígéretet tett az erőszak mellőzésére.

Ezzel szemben Austin Scott Miller tábornagy, aki a megszálló amerikai csapatok utolsó főparancsnoka volt, azt vizionálta a Képviselőház külügyi bizottsága előtt, hogy káosz és vérontás várható, amit a tálibellenes, de térben és eszmeileg elszigetelt csoportok összefogása akadályozhat meg.

A tábornok elismeri, hogy az amerikai kivonulás előtt nem készítették fel kellően az afgán fegyveres és biztonsági erőket, melyek súlyos morális csapásokat szenvedtek az elmúlt hetek tálib előrenyomulását látva. Különösen Wardak, Kapisa és Parwan tartományok eleste okozott sokkhatást, valamint az egyik legforgalmasabb közút feletti ellenőrzés elveszítése Kandahar városa felé.

„Most az a stratégiájuk (mármint a táliboké) hogy körbevesznek egy-egy kisebb várost, elfoglalják vagy külső blokád alá veszik, és mint egy puzzle-t, ezekből rakják össze a nagyobb regionális befolyást. Nem feltétlenül nagy területeket próbálnak uralni, mint korábban, hanem a körzetek idegközpontjait, ahol a piacok, kórházak, iparvállalatok és iskolák működnek” – mondja Rahmatullah Nabil, a korábbi afgán hírszerzési főnök. A lázadók különös figyelmet fordítanak az erőművek, gátak és nyersanyagbányák feletti ellenőrzés megszerzésére és a Pakisztán felé vezető alárendelt útvonalak blokádjára.

B.K.Bangash/AP
Egy újabb népvándorlás réme fenyegetB.K.Bangash/AP

A volt kémfőnök szerint a tálibok stratégiai tervező képessége sokat fejlődött a 90-es évek óta, mikor egy időre megszerezték az ország irányítását, de végül teljes kudarcot vallottak. Ezúttal sokkal tudatosabban és valószínűleg külső szakértők bevonásával készítik elő a hatalom visszaszerzését.

Pozíciók elfoglalása, dezertálás, átállás

Az elmúlt három hétben a felkelők végig söpörtek Afganisztán északi részén. A kormánycsapatok soraiban mindennapos lett a dezertálás (átállás) vagy szökés, jobb esetben a leszerelés. A dezertálás úgy zajlik, hogy a tálibok útiköltséget adnak a hazatérésre azoknak a katonáknak vagy akár teljes alakulatoknak, akik hajlandók átadni a bázist és a fegyverzetet, beleértve modern eszközöket és muníciót is, majd mindezt névvel és nyilatkozattal megerősítve videóra veszik, ha netán valaki később meggondolná magát. Ebben az esetben nem csak maga, de családja biztonságát is kockára teszi.

Gőzerővel zajlik az immár harmadik offenzíva, ami az ország és Tádzsikisztán határövezetének ellenőrzését célozza, ami azért rendkívül fontos, mert ez a körzet volt korábban a tálib-ellenes mozgalmak központja és gyűjtőhelye.

Emomali Rahmon tádzsik elnök már el is rendelte 20 000 tartalékos mozgósítását a határövezetben, és parancsot adott befogadó táborok építésére, mivel afgán civil menekültek tömegének érkezése várható. Megnyitotta a Pyanj folyón át vezető hidat is, amit még az amerikai hadsereg utászai építettek 2007-ben. A nemes és emberies gesztust rontja, hogy a tálibok máris hídvámot szednek a civilektől az átkelés fejében. A hídon és a sekélyebb gázlókon nem csak családok, de afgán katonák is menekülnek Északra, mivel visszavonulási útjukat Kabul felé teljesen elzárták a tálibok.

A tádzsik vezető most már arra kényszerül, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök segítségét kérje egy esetleges tálib behatolás visszaverésére. Erre ígéretet is kapott, mivel országa tagja annak a katonai egyezménynek (CSTO), ami Oroszország vezetésével a volt szovjet közép-ázsiai országot köti egybe, főként Kazahsztánt és Üzbegisztánt. Tádzsikisztán a gyönge láncszem abban a gépezetben, ami az iszlamista szélsőségesek visszatartását szolgálja Ázsia belseje, valamint Kína és Oroszország felé. A nyugati megszállás idején ez eredményesen működött is, de most új helyzet jön létre, és a veszély megsokszorozódik.

A gyors összeomlás lehetősége

Noha Biden elnök azt ígérte a Washingtonban aggodalmaskodó afgán elnöknek, hogy az USA gazdaságilag támogatni fogja a legitim afgán kormányzatot, a fejlemények már rég túlmutatnak a pénzügyeken. Az ország védelmi rendszere általában véve nincs felkészülve egy katonai vákuum betöltésére, még úgy sem, hogy létszáma még mindig meghaladja a másfél százezret.

Susan Walsh/Copyright 2021 The Associated Press
Ashraf Ghani afgán elnök és Joe Biden megbeszélése, 2021 június 25-énSusan Walsh/Copyright 2021 The Associated Press

Egy új titkosszolgálati elemzés szerint a teljes amerikai kivonulást követő 6 hónapban a rendszer összeomolhat. A Talibán nem fog felhagyni a körzeti központok elfoglalásával, a hadsereg pedig vagy széthullik, vagy elvérzik. Fenyeget az afgán katonai hírszerzés teljes összeomlása, a kormány végső bukása pedig egy éven belül bekövetkezhet. A Pentagon mindezekre nem ad választ, csak annyit közöl, hogy a kivonulás rendben és 'ütemesen' zajlik.

John Kirby, a védelmi tárca szóvivője nyilatkozatában a következmények teljes felelősségét az afgán kormány nyakába sózza. „Ez a játszma mostantól arról szól, hogy az ő felelősségük megvédeni a polgáraikat és szuverenitásukat, a mi dolgunk pedig ehhez anyagi támogatást nyújtani.”

Ennek részleteit, mértékét és ütemezését nem részletezte. Austin védelmi miniszter viszont közölte, hogy az USA elvárja az afgán kormánytól, hogy akadályozza meg egy új terror-menedék létrejöttét, és gátolja meg az al-Kaida újjászervezését az országban, A dohai megállapodás szerint a maga részéről a Talibán ezt meg is ígérte, de láthatóan nem tartja be, és a terrorszervezet – ami miatt a Nyugat eredetileg felvonult Afganisztánban – ismét aktív az országban.

A kivonulás menete

Mi lesz a többi amerikaival és a jóbarátokkal?

Egyelőre még az sem biztos, hogy az USA egyáltalán fenntartja-e képviseletét Kabulban, elkerülendő a „Teherán-effektust”, a követségfoglalást, túszejtést és zsarolást, ami annyi fejfájást okozott Jimmy Carternek, hogy bele is bukott. A jelen terv szerint egy kisebb egységet hagynának hátra a képviselet védelmére, de ez még nem végleges döntés.

Ha a helyzet tovább romlik augusztus végéig, akkor sor kerülhet akár még a külügyi alkalmazottak kivonására is. Ez a lépés szinte a nullára építené le a már amúgy is agyaglábakon álló amerikai-afgán kapcsolatot, és teljesen magára hagyná az országot, mondják a terv ellenzői, míg mások a maximális kockázatkerülés hívei Washingtonban.

A kivonási terv legrosszabb változata az lenne, hogy nem csak a katonai és állami alkalmazottakat, de minden amerikait ki kellene menteni Afganisztánból. Korábban is számoltak a lehetőséggel, hogy egy szélesebb tálib offenzíva több ezer amerikai életet is veszélybe sodorna az országban. Az amerikai hadsereg rendszeresen végez gyakorlatokat ilyen vészforgatókönyvekre, és jelenleg az a terv, hogy akit csak lehet, előbb az Indiai óceánon található Guam támaszpontjára mentenének át, majd haza. Hasonló evakuálási válsággal korábban Vietnámban és Irakban is szembe kellett nézni a múltban, és egyik sem volt maradéktalanul sikeres.

A legsúlyosabb veszély azokra vár, akik a megszállás 20 éve alatt együttműködtek a nyugati kormányokkal és haderőkkel. Számuk több százezerre tehető. Nem csak az önkéntes fegyveresekkel. biztonságiakkal, tolmácsokkal, beszállítókkal kell számolni, hanem például az újságírókkal is, akik ebben a két évtizedben ha nem is kormánypropagandát, de tálib-ellenes műsorokat vagy cikkeket készítettek. Számuk meglepően magas, mivel a megszállás időszakában megerősödött a független sajtó Afganisztánban, ahol jelenleg 250 tévéállomás, 440 rádióadó, 1600 nyomtatott lap és 119 hírügynökség vagy hírszerkesztőség működik. Az ő munkatársaikat extrém veszélyek fenyegetik, ezért sokan sürgetik a „menekülő-vízum” program felgyorsítását, amivel legalább egy részüket meg lehetne menteni. 2014 ót mintegy 26 ezer ilyen vízumot bocsátottak ki, és most még legalább ennyire volna szükség, mégpedig azonnal.

Ebbe a menekítő programba be kellene vonni Oroszországot, Kínát, Indiát, Pakisztánt, sőt Iránt is, de ennek esélye jelenleg a nulla környékén jár.

Többszereplős polgárháború fenyeget

A vezérkari főnökök bizottságának elnöke, Mark A. Milley tábornok szerint ha a Nyugat egyszer a kivonulás mellett döntött, akkor annak teljesnek kell lennie. „Semmi értelme néhány elszigetelt erős bázist megtartani, mert nem lennének tartósan védhetők, és ezzel csak a tálibok győzelmi propagandáját erősítenénk” – mondta a Ház védelmi bizottsága előtt. Az ország mintegy 40%-át már ők ellenőrzik, és most sokkal inkább a következő időszak forgatókönyveire kell felkészülni.

Ezek közül a legrosszabb verzió egy országos méretű polgárháború, viszont ennek az esélye egyben a legnagyobb is. A jelek valóban arra mutatnak, hogy nem csak a terror szintje fog növekedni, hanem a társadalmi csoportok közti konfliktusok is kirobbannak, amelyek a nyugati megszállás idején jelentősen mérséklődtek.

Május elején tálib támadás ért egy nyugat-kabuli középiskolát. és a hármas robbantásban 85 személy pusztult el. Sokan tizenéves lányok voltak, akik éppen befejezték délutáni óráikat. Az első robbanás olyan heves volt, hogy néhány holttestet felismerhetetlenségig elégettek vagy szétroncsoltak. Egy diáklányt csak a cipőjéből tudtak azonosítani. A 85 halott legtöbbje a hazara kisebbséghez tartozott.

AP
Az iskolai bombamerénylet áldozatait azonosítják, 2021 május 8-ánAP

Nem sokkal később a Syed al-Shahda középiskolát érte bombatámadás, abban a körzetben, ami több százezer hazara és síita muszlim otthona. Ők alkotják Afganisztán síita lakosságának szinte egészét. Az áldozatok többsége ismét diáklány volt, és ez a támadás is előzetes figyelmeztetés arra, ami szeptember után várható, vagyis hogy a családok ne járassák állami iskolába leánygyermekeiket. A szélsőséges bosszú veszélye elsősorban ezt az etnikumot fenyegeti. „Nem akarják, hogy iskolázottak vagy sikeresek legyünk” - mondta Mohammed Alizada, a Kabulban élő hazara parlamenti képviselő. Szerinte a csoport demokráciapárti politikája ütközött a szigorú vallási szokásokkal, amelyeket a tálib, az al-Kaida és az Iszlám Állam szélsőségesei igyekeznek kikényszeríteni. „Tudatlanságra akarnak ítélni minket, hogy ne jelentsünk kihívást a számukra. De nagyon keservesen fognak tévedni”– ígéri Alizada.

A maga nemében ez is hadüzenet, az önvédelem proklamálása, amit az új helyzet kényszerít ki.

A 2001-es tálib uralom bukása után hazarák ezrei özönlöttek Nyugat-Kabulba, akik az iráni száműzetésből vagy az északi menedékhelyekről tértek vissza. Sajátos városi mikrokozmoszt teremtettek, újjáépítették a szentélyeket, diszkont üzleteket és műhelyeket nyitottak. Idővel már vallási fesztiválok szervezésére is módjuk nyílt.

Viszont a szélsőséges szunnita terrorcsoportok (köztük az Afganisztánba átszivárgott ISIS-tagok) nem sokáig tűrték ezt a felvirágzást. Az elmúlt években nem csak a vidéki körzetekben, de a fővárosban is sorra érték a hazara közösséget pusztító terrortámadások, és nem csak az iskolákat, hanem a vallási rendezvényeket is.

Kamran Jebreili/AP2011
Hazara nők tüntetnek a megújuló terror ellen KabulbanKamran Jebreili/AP2011

A tálibok visszaszorítására afgánok ezrei csatlakoztak a milíciákhoz és az őrjáratokhoz, hogy támogassák a kormányerőket, de ha kell, akár velük szembe szállva is védekezzenek. „Nem megyünk innen sehova, nem fogunk elmenekülni, mert van becsületünk. Ha a kormány nem képes minket megvédeni, akkor fegyvert fogunk. Nem csak a tálibok, hanem mi is sokat tanultunk a 90-es évek óta, vannak fegyvereink és képzett harcosaink, és van politikai súlyunk is” – mondja Mohammad Mohaqiq, a hazarák egyik parlamenti képviselője. Ezzel arra is utalt, hogy a képzett hazarák közül sokan vállaltak szerepet az elmúlt 20 évben nem csak a politikában, de a hadsereg vezérkari posztjain és a hírszerzésben is, tehát a tálibok részéről hiba volna lebecsülni a 4 milliós etnikum befolyását.

Ehhez hozzá kell még számolniuk többféle további mozgalmat, kisebb pártokat és milíciákat, akik rettegnek a tálib uralomtól, és hajlandók lehetnek egy szélesebb összefogásra.

Sokan fegyverrel készülnek a tálibok visszatérésére

A válságot az fogja kezelni, akinek van rá pénze

Afganisztán a birodalmak sírkertje – tartja egy helyi mondás. A régi görögök, mongolok, majd a britek, a szovjetek és végül Amerika bicskája is beletört a jól védhető, de nehezen támadható zord hegyvidékekbe és a halálos csapdaként is működő hágókba.

A történelem igazolja, hogy amikor egy nagyhatalom vákuumot hagy maga után valahol, akkor azt előbb-utóbb valaki megpróbálja betölteni. Olykor kényszerűségből, hogy megvédje más érdekeit a körzetben. Erre lehet számítani most is, mert az amerikai kivonulás biztonsági kockázatokat jelenthet Kína grandiózus fejlesztési tervére nézve, tekintettel Afganisztán több ezer kilométeres határszakaszaira szomszédaival, akik az évente 2 billió dollár forgalmú terv részesei. Főként azért, mert a terv egyik alapeszméje a tranzitútvonalak biztonsága és a szállítási határidők leszorítása.

WORLD BANK
Az eredeti terv gondosan elkerülte AfganisztántWORLD BANK

Amikor Kína 2014-ben útjára indította globális kereskedelmi-szállítási tervét (BRI), annak egyik funkciója az amerikai ellátási hegemónia megtörése volt, és kezdetben nem is számolt Afganisztánnal, amit eleve amerikai vadászmezőnek tekintett. A kezdeti évek fejlesztéseiből az ország szinte összes szomszédja részesült és részt is vett beruházásokban, főként Pakisztán, akivel Kína rendkívül erős politikai és diplomáciai kapcsolatokat ápol.

A terv alkotói kezdettől tisztában voltak azzal, hogy az építéseket és a működtetést rengeteg veszély fenyegeti az érintett országokban. A nagyobb politikai változások, polgárháborúk, a terrorizmus, a bűnözés és a korrupció mind rizikófaktornak számítanak.

A terv végrehajtásában részt vevő AON vállalat krízismenedzsere, Daniel Bould ehhez hozzáteszi, hogy egyes szakaszokon a közreműködő vállalatok felett olyan veszélyek is magasodnak, mint alkalmazottaik megölése, elrablása, váltságdíj követelése, zsarolás, illegális fogvatartás. Sok feltörekvő piacon nem biztos, hogy életképes megoldás a helyi biztonsági erők alkalmazása, hanem akár katonaságra is szükség lehet. Márpedig Kína számára a pakisztáni szállítási csatorna biztonsága létkérdés a terv egészét tekintve.

Peking máris felajánlott egy 62 milliárd dolláros fejlesztési csomagot a kabuli kormánynak, és ehhez egy 8 pontos konszenzust kínál Pakisztán és Afganisztán számára a további politikára nézve. A listán a fejlesztések védelme, kínai katonai és gazdasági tanácsadók megjelenése, egy Peshawar-Kabul autóút megépítése és a COVID elleni küzdelem mellett szerepel a közép-ázsiai terrorizmus elleni fellépés is. De a tálibok visszafogása már nem, mert az ő békés részvételüket az afgán közéletben Kína örömmel látná.

A kabuli vezetés megvásárolható, de a Talibán esetében ez már kérdéses. A tálibok és szövetségeseik éppúgy nem egységes tömb, mint azok, akik szemben állnak velük. Nem látni egyelőre, hogy ki lesz az a tálib vezető, aki ilyen szintű elkötelezettséget be tud tartatni, és legalább egy éves nyugalmat biztosítani az országban.