rendkívüli hír
Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Oroszország ma kevésbé szabad, mint a Gorbacsov-éra végén [PODCAST]

Mihail Gorbacsov 1991-ben
Mihail Gorbacsov 1991-ben   -   Szerzői jogok  Alexander Zemlianichenko/AP
Betűméret Aa Aa

90 éves a Szovjetunió utolsó pártfőtitkára, Mihail Gorbacsov. Sz. Bíró Zoltán Oroszország-szakértővel beszélgettünk a Nobel-békedíjas politikus tevékenységéről, megítéléséről és Magyarországhoz való hozzáállásáról.

A podcastot a fenti lejátszóval lehet elindítani, alább pedig kiemelünk néhány témát kiemeltünk belőle. A beszélgetést a járvány miatt online vettük fel, emiatt sajnos a hangminőség is gyengébb a szokásosnál, amiért megértésüket kérjük.

Dinamikus és intelligens politikus

1985-ben a Szovjetunió politikai bizottságának egyik legfiatalabb tagját, az 54 éves Mihail Gorbacsovot választották meg pártfőtitkárnak. Az ország előző két vezetője, Jurij Andropov és Konsztantyin Csernyenko alig több, mint egy évig tudta betölteni hivatalát, az idős politikusok nem sokkal kinevezésük után meghaltak.

A több befolyásos szovjet párttag támogatását is élvező Gorbacsov ezután kerülhetett hatalomra. Az ambiciózus, tehetséges politikus pályája már addig is is gyorsan ívelt felfelé, Margaret Thatcher brit miniszterelnök is olyan figurának írta le, akivel lehet tárgyalni. Papír nélkül, folyamatosan és értelmesen tudott beszélni, szemben a korábbi idős vezetőkkel, például Brezsnyevvel. Láthatóan egy dinamikus, jól fogalmazó, intelligens politikus került a párt és az unió élére 1985-ben - mondta Sz. Bíró.

Tárgyalóasztalhoz ült az amerikai elnökkel

A Szovjetunió nem volt könnyű helyzetben Gorbacsov hatalomra kerülésekor, a növekedés dinamikája megtört, a nyolcvanas évek végére a hivatalos statisztika szerint már stagnált a gazdaság. A technológiai és katonai kihívásoknak is egyre nehezebben tud megfelelni a Szovjetunió ekkoriban - a fegyverkezési verseny sokkal nagyobb gazdasági terhet jelentett Moszkvának, mint Washingtonnak.

Emiatt Gorbacsov egyik legfontosabb politikai törekvése az volt, hogy kivezesse a Szovjetuniót a fegyverkezési versenyből, és újra felvegye a kapcsolatot az Egyesült Államokkal. 1985 őszén már találkozott is Ronald Reagan amerikai elnökkel, és utána amíg hatalmon maradt, minden évben volt szovjet-amerikai csúcs. Ezeken a tárgyalásokon aztán fontos leszerelési egyezmények születtek.

Csernobil után már a nyilvánosság a jelszó

Gorbacsov egyik fontos belpolitikai célja a közélet humanizálása, demokratizálása volt Sz. Bíró Zoltán szerint. Fel akarta ébreszteni a társadalom aktivitását, be akarta vonni az embereket a közéletbe. Ebből a szempontból kulcsfontosságú momentum volt az 1986-os csernobili katasztrófa, mely után Gorbacsov számára már egyértelművé vált, hogy a közérdekű ügyeket nem szabad eltitkolni a társadalom elől.

A tragédia után a szovjet vezetés elismerte a véleménypluralizmust, vagyis azt, hogy fontos ügyekben különböző legitim álláspontok lehetségesek, és ezeket a nyilvánosságban meg lehet osztani. Ez gyökeres változásokat hozott a Szovjetunióban, a közélet felpezsdült. Jó példa erre az Argumenti i Fakti nevű hetilap, amely rendszeresen 27 millió példányban jelent meg, de a szovjet múlttal való szembenézés is része volt a glasznoszty, azaz a nyilvánosság jegyében történő változásoknak.

Elengedte a keleti blokk vezetőinek kezét

Gorbacsov egyik legfontosabb külpolitikai döntésének az tekinthető, amikor 1988-ban gyakorlatilag felmondta a Brezsnyev-doktrínát. Ez azt jelentette, hogy a keleti blokk országainak vezetői ezután maguk dönthettek arról, hogy milyen irányt adnak a társadalmi fejlődésnek, a Szovjetunió pedig nem fog katonai eszközökkel érvényt szerezni saját elképzeléseinek más országokban. Ez egyben az 1956-os magyarországi szovjet beavatkozás kritikájának is tekinthető.

A főtitkár egyébként nem nagyon kedvelte a kelet-európai kommunista vezetők társaságát, úgy ítélte meg, hogy eljárt felettük az idő. Két politikus volt, akit elismert, az egyik a lengyel Wojciech Jaruzelski, a másik pedig Kádár János. A kádári politikát mintának is tekintette, abban az értelemben, hogy hogyan lehet egy humánusabb, de a szocialista kereteket megőrző államot működtetni. Kádár viszont bizalmatlan volt vele szemben.

Kitermelte a saját ellenzékét

Az egyre nagyobb nyilvánosság és véleményszabadság előbb-utóbb Gorbacsov hatalmának megkérdőjelezését is magával hozta. A kilencvenes évek elejére a többpártrendszer jogi alapjai is létrejöttek, a főtitkárt pedig két oldalról is támadták: a jobboldal még radikálisabb változásokat és demokratizálódást követelt, a keményvonalas párttagok pedig hátraarcot akartak.

Utóbbiak 1991 nyarán puccsot is megkíséreltek Gorbacsovval szemben, a politikus őrizetbe került három napra. Bár ezután visszaállították pozíciójába, a hatalma folyamatosan gyengült, miközben Borisz Jelcin egyre erősödött. 1991 decemberében végül Gorbacsov lemondott (akkor már elnöki pozíciót töltött be), és a majdnem 300 milliós Szovjetunió, a hidegháború egyik szuperhatalma is megszűnt létezni. Sz. Bíró Zoltán ezzel kapcsolatban azt is megjegyzi, hogy ha nincs Gorbacsov, a Szovjetunió agóniája még lehet, hogy évtizedekig elhúzódik.

Oroszországban ma már nem népszerű

A Szovjetunió utolsó vezetője a kilencvenes években még próbált politikai karriert csinálni, de már nem tudott támogatókat szerezni. Sz. Bíró ezzel kapcsolatban azt is kiemelte, hogy a putyini politikának is köszönhetően Oroszországban ma azok a vezetők a legnépszerűtlenebbek, akik valamilyen szintű szabadságot, lélegzetvételi lehetőséget adtak a társadalomnak - köztük Hruscsov, Gorbacsov és Jelcin. A legnépszerűbbnek ezzel szemben Sztálin, Brezsnyev és Putyin számít.

Mihail Gorbacsov ettől függetlenül még mindig rendszeresen megszólal politikai kérdésekben. Általában külpolitikai ügyekben alkot véleményt, és jellemzően Putyinhoz közeli álláspontot képvisel, a Krím annektálásáról is elfogadóan nyilatkozott. Belpolitikáról sokkal ritkábban beszél, de amikor igen, akkor nagyon kritikusan fogalmaz. Ez nem véletlen: a szakértő szerint ma Oroszország jóval kevésbé szabad, mint amilyen volt a késői Gorbacsov-korszakban.

A podcast adásmenete:

0:45 Gorbacsov hatalomra kerülése

6:00 A szovjetunió állapota Gorbacsov hatalomra kerülésekor és Gorbacsov külpolitikája

13:25 Kísérlet a belpolitikai és gazdasági problémák kezelésére

22:10 Gorbacsov fokozatosan elveszíti hatalmát

34:40 A végjáték

39:00 Gorbacsov hozzáállása Magyarországhoz és a keleti blokk többi országához

44:30 Gorbacsov megítélése és élete a Szovjetunió szétesése után