Az Orbán-érában kétharmaddal elmozdított közjogi méltóság, a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke szerint a Fidesz által kinevezett állami vezetők kétharmaddal való eltávolítását az alkotmányosság helyreállításához szükséges lehető legszűkebb körben kell tartani.
Dr. Baka András 1991-től 16 évig volt a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság magyar bírája, 2009-ben pedig a Legfelsőbb Bíróság elnökévé választották. 2012-ben, a második Orbán-kormány alatt a Fidesz által dominált országgyűlés kétharmados többsége a Legfelsőbb Bíróságot átnevezte Kúriává, és ennek az örvén elmozdította az elnökét. Ő azonban a strasbourgi Emberi Jogi Bírósághoz fordult, ahol meg is nyerte a pert 2016-ban. A jogtudóst a Tisza-kormány által tervezett lépésekről, a jogállamiság visszaállításáról, az elszámoltatás jogi lehetőségeiről kérdeztük.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Euronews, Tanács Gábor: – Amikor arról beszélünk, hogy vissza kell állítani a jogállamiságot, azt is állítjuk, hogy Magyarországon nem volt, vagy hiányos volt. Ön szerint milyen téren nem volt jogállamiság, vagy volt hiányos?
Dr. Baka András: – Onnan indítanék, hogy a magyar alkotmányosságban az első 20 év jogállami volt. A rendszerváltás előtt keletkezett alkotmány, bármit állítottak róla, sok módosítással, de megfelelt annak, hogy jogállami alkotmány legyen. Az egyes intézmények tették a dolgukat, a köztársasági elnökök - három említésre méltó köztársasági elnökünk volt, Göncz Árpád, Mádl Ferenc és Sólyom László - mindegyik a saját szerepfelfogásának megfelelően, kifejezték a nemzet egységét és őrködtek a demokratikus működés felett. A kormányzati politikák változása mellett is kialakult egy stabil alkotmányos rendszer és kultúra.
2010-ben új időszak kezdődött, amely a korábbi alkotmányos kultúrával és korábbi alkotmányos jogállammal szemben definiálta magát. Azonnal villámgyors módosítások sorát vezette be, amelyek a jogállammal összeegyeztethetetlenek. Ilyen durva beavatkozás volt az Alkotmánybíróság jogkörének a drasztikus visszavágása, vagy a bírók egy tizedének kényszerű nyugdíjazása. Egy új felfogás alakult ki, amelynek a lényege az volt, hogy a kormány az Országgyűlés kétharmados többsége által bármit megtehet, ami a hatalommegosztás elvének tagadása, annak ellenére, hogy az új alaptörvénybe a hatalommegosztás elve ismét belekerült. De az, hogy az Országgyűlés az Alkotmánybíróságot, vagy a bírósági rendszert, egy másik hatalmi ágat durván átalakítja, tisztégviselőit eltávolítja, hogy jogerősen lezárt bírósági ügyek felülvizsgálatát elrendeli, az a hatalmi ágak megosztásának a súlyos sérelme és lehetne még sorolni a hasonló intézkedéseket.
Félreértés, hogy kétharmaddal mindent meg lehet csinálni
– Az érvelés az volt emögött, hogy az akkori szabályok szerint, megfelelő demokratikus felhatalmazás birtokában írták újra az alkotmányt.
– Szerintem alapvető félreértés az, hogy kétharmaddal mindent meg lehet csinálni. Széles értelemben alkotmányosság alatt nem csak az alkotmány szövegét kell érteni, hanem az ez alapján kialakított alkotmánybírósági értelmezéseket, figyelembe véve nemzetközi jogi és jogállami gyakorlatot is. Van egy írott része az alkotmányosságnak, és van egy alkotmányos kultúra, ami mentén lehet cselekedni. Az elmúlt 16 évben olyan rendszer épült ki, amely a napi politikai érdekeinek megfelelően módosítgatta az Alaptörvényt. Másfelöl az alkotmányos intézményektől és az oda választott tisztségviselőktől elvárta, hogy ne a klasszikus értelemben vett alkotmányosságot, a hatalommegosztáson alapuló jogállamot óvják, hanem azt, hogy az egypártivá váló autokratikus rendszer kiépítését, védelmét és a választásokon túli fennmaradását biztosítsák. Ezt az elvárást feltétlen politikai hűség és engedelmesség megkövetelésével, félelemben tartással, egzisztenciális elbizonytalanítással és más eszközökkel kényszerítette ki. Ennek törvényi alapja nem volt, mert még az új Alaptörvény is a legfontosabb kérdésekben a NER előtti Alkotmány rendelkezéseit ismételte meg: hatalmi ágak elválasztása, törvény előtti egyenlőség, demokratikus jogállam és a nagyrészt ugyanazon feladatokat ellátó közjogi méltóságok. Azt is mondhatjuk, hogy ugyanazon alkotmányos szabályok mellett teljesen eltérő állami működés alakulhat ki attól függően, hogy mi a közjogi tisztviselők szerepfelfogása.
– Ezt inkább az intézmények biztosítják, vagy inkább a személyek? Lehet-e ezt a rendszert úgy módosítani, hogy kicseréljük a személyeket olyanokra, akik ellátják a rájuk szabott alkotmányos feladatot, és valódi fékként és ellensúlyként működnek?
– Mindkettő. Az alkotmányos intézményeket úgy kell alakítani, hogy a funkcióik teljességét el tudják látni, az élükön álló személyeknek pedig olyan jogi és politikai környezetben kell dolgoznia, amely nem torzítja el a tevékenységüket. Ezt segítheti a parlamenti cikluson túlnyúló mandátumú tisztviselők védelme is, ami minden alkotmánynak alapvető feladata. Ha a 2010 előtti időszakot nézzük, akkor az Alkotmánybíróságnak három olyan döntése volt, ami a cikluson túlnyúló mandátumú tisztviselők védelmét biztosította. Az Alkotmánybíróságnak ezt a következetesen képviselt gyakorlatát az AB új többsége 2012-ben változtatta meg az Erményi Lajos ügyben. Ő a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese volt hatéves mandátummal, akit idő előtt menesztettek és az ügye Alkotmánybíróság elé került, amely úgy ítélte meg, hogy a menesztés jogszerű volt. Vagyis korábban létezett egy alkotmányos gyakorlat, ami nagyon erősen védte ezeknek a tisztviselőknek a személyét, de az előző rezsim ezzel szembe ment azért, hogy a neki nem tetsző személyeket erővel eltávolítsa. Az Alkotmánybíróság pedig engedelmesen asszisztált ehhez.
Az elmozdítást egyszeri és utolsó alkalommal, szűk körben látom indokoltnak
– Akkor a jelenlegi kormány is visszaél a kétharmaddal, ha elmozdítja az előző korszak állami vezetőit?
– Nem gondolom. A hagyományos magyar alkotmányos gondolkodás kétségkívül erősen védi a ciklusokon átnyúló mandátumú tisztségviselők helyzetét. Ugyanakkor ezt a húszéves alkotmányjogi gyakorlatot az előző rendszer áttörte, erőszakkal elmozdított tisztségviselőket és a helyükre kinevezetteket rendszerint hosszabb mandátummal bebetonozta. Úgy vélem, hogy Magyarországon 2026-ban nem pusztán kormányváltás történt, hanem annál több. Az emberek elsöprő többséggel nyilvánítottak véleményt a korábbi autokratikus rendszerről. Ki-ki vérmérséklete szerint, különböző okokból, de a társadalom túlnyomó része a változás mellett szavazott. Elsöprő többséggel szavazott Európa mellett, a jogállam visszaállítása mellett, a túlcentralizált rendszer megváltoztatását kívánva. Egy ilyen történelmi helyzetben egyes tisztségviselőknek - és itt hangsúlyoznám, hogy ez csak egy nagyon szűk kört érinthet - az elmozdítása elsősorban politikailag indokolható. Az ő tevékenységük még a jelen Alaptörvény szabályaival sem volt összhangban és fennáll a lehetőség, hogy politikai kinevezettként a szükséges változások útjába állnak. De hangsúlyozom, az elmozdítást én egyszeri és utolsó alkalommal, rendkívül szűk körben tartom indokoltnak, amelynek célja nem a magyar alkotmányos gyakorlat megtörése, hanem éppen annak helyreállítása lehet.
– Sokat hallani, hogy a jelenlegi köztársasági elnök lehetetlen helyzetben van, de mi ennek az oka? Az őt kinevező párt elvesztette a választást, de ez más köztársasági elnökökkel is megtörtént.
– Nem emlékszem, hogy a köztársasági elnök, akár az Alkotmánybíróság elnökeként, akár államfőként valaha is felemelte volna a szavát olyan törvényhozási, kormányzati intézkedések ellen, amelyek a jogállamot alapjaiban ásták alá. Például a magyar történelem leghosszabb különleges jogrendi időszakát, a rendeleti kormányzás indokoltságát gyakorlatilag senki sem kérdőjelezte meg, az Alkotmánybíróság sem, de a köztársasági elnökök (Áder, Novák, Sulyok) is simán aláírtak, nem kezdeményeztek alkotmányossági vizsgálatot. Ezeket a kifogásokat persze a NER összes pártgyökerű köztársasági elnökével szemben fel lehetne hozni, hiszen hivatali idejük alatt épült ki - lényegében tiltakozás nélkül - az autokrácia rendszere. Soha nem tekintették szerepüket alkotmányos ellensúlynak. Az is biztos ugyanakkor, hogy a magyar alkotmányosságnak az tenne jót, ha nem eltávolítás történne, hanem lemondás. A köztársasági elnöki pozícióból való, méltósággal és felelősséggel történő önkéntes távozás, a történelmi szituáció ismeretében.
A Kúria elnöke nem felel meg a követelményeknek
– A jogállami kritikák egyik állandó fókuszpontja volt az igazságszolgáltatás és azon belül a Kúria működése. Ön a Legfelsőbb Bíróság elmozdított vezetőjeként miben látta problematikusnak ezt a működést?
– A Kúriának többek között a jogegység érdekében végzett tevékenysége kifogásolható. A régi rendszerben a járásbíróságok felett a megyei bíróságok láttak el jogegységi feladatokat, a megyei bíróságok felett az ítélőtáblák, az ítélőtáblák felett pedig a Legfelsőbb Bíróság. 2019-ben az új jogegységi törvény centralizálta rendszert, és a Kúriát tette meg az egységes ítélkezés legfőbb őrévé, a Kúria jogegységi döntéseit az alsóbb bíróságok számára kötelezővé tette. Ezt a rendszert a szakma már a bevezetésekor darabokra szedte, mert olyan centralizációt hozott létre, ami jelentősen korlátozza az alsófokú bíróságokat és a bírói függetlenséget. A jogegység nagyon fontos kérdés, de korábban is lehetett biztosítani, lényegesen szélesebb körben, vitatott eszközök nélkül. Kifogásolható az öttagú, nagytanácsi működés is. Másrészt a jelenlegi elnök olyan légkört tartott fenn a Kúrián, ami igazodásra ösztönzött. Egy bíróság professzionálisan működik, a kollegialitásra és a befolyásmentes, véleményükben szabad bírók munkájára épül. Varga Zs. Andrást személyre szabott jogalkotással „tették alkalmassá” arra, hogy a Kúria elnöke legyen. Többször említettem már, hogy az Országos Bírói Tanács, amely véleményezte a jelölését, azt mondta, hogy nem felel meg a bíróval szemben támasztott függetlenség és pártatlanság követelményeinek. Ha valakivel szemben a függetlenség és a pártatlanság kritikája merül fel, akkor nem lehet bíró. (Varga Zs- Andrásnak nem volt bírói gyakorlata, de ezt a követelményt a Fidesz-frakció eltávolította az Alaptörvényből - a szerk.)
Csak büntetőeljárással lehet a vagyonokat visszavenni
– A jogállamiság helyreállításának az egyik kulcskérdésének tartják a korrupcióval keletkezett vagyonok visszavételét. Ez lehetséges a jogállami normák betartása mellett?
– Csak úgy lehetséges. Meg kell nézni, hogy ezek a vagyonok hogyan keletkeztek. Ha jogellenesen, korrupció révén, akkor ezeket a vagyonokat vissza lehet szerezni, de jogállami módon. Tehát a bűncselekmény feltárásával, nyomozás, ügyészségi vizsgálat, vádemelés, és bírósági döntés. Ezeket a vagyonokat így lehet visszavenni, másképpen nem.
– Erre az szokott az ellenvetés lenni, hogy ezek a nagy, bonyolult büntetőperek 7-8 év alatt sem szoktak véget érni, így a parlamenti ciklus végére sem hoznának eredményt.
– Ezeket bizonyos fokig fel lehet gyorsítani. Racionálisan meg kéne szervezni az ügyészségen, a bíróságokon belül. Azt hiszem, hogy ez a vagyonvisszaszerzési hivatal, amiről még nem lehet tudni hogyan alakul és mi lesz belőle, de úgy vélem ennek ott lehet szerepe, hogy segítheti a feltárás munkáját. Ráirányíthatja a figyelmet a gyanús ügyekre, apparátussal és szakértőkkel az ügyek összegyűjtésében és előkészítésében lehet szerepe. De egy biztos: mindenképpen szabályos, tisztességes eljárásokkal, a határidők betartásával, az elévülés figyelembevételével lehet ezeket a vagyonokat, amennyiben bűncselekmény útján jöttek létre, visszavenni.
– Az előző kormány több uniós bírósági ítélet végrehajtását megtagadta, az új kormánynak sem feltétlenül kedves ügyek ezek. Megteheti az új kormány, hogy ezeket az ítéleteket továbbra sem hajtja végre?
– Nem teheti meg. Alapvető fontosságú, a jogállami bizalom helyreállítása okán is, hogy ezeket az ítéleteket Magyarország minél előbb végrehajtsa. Erre nemzetközi jogi kötelezettségünk van. Külföldön árgus szemekkel figyelik, milyen jogi megoldások alakulnak ki Magyarországon, mennyire jogállami az új jogrendszer, mennyire megbízható tagja az európai közösségnek. A bizalom helyreállításának az egyik eleme az, hogy ezeket az ítéleteket a legrövidebb időn belül végrehajtsák, aminek nemcsak jogi, hanem pénzügyi és gazdasági-bizalmi következménye is van.
– Az Euronews úgy értesült, hogy az Ön neve is felmerült lehetséges köztársasági elnökként. Kapott-e ilyen megkeresést, és mit mondana rá?
– Nem kaptam, nincs mit mondanom erről.