A fehér kaviár idénye

Ritka, mint az albínó tokhal, akár így is szólhatna a módosított szólás. A pigmentmentes tokhal tényleg ritkaságszámba megy, hát még igazi ínyencfalatnak minősülő ikrája. Ez most, szilveszter előtt jelenik meg a piacon – aranyáron.

„_A fehér kaviár lágyabb, krémesebb és selymesebb a feketénél. Csak ezekkel a kifejezésekkel érzékeltethetem minőségét_” – áradozik a különleges csemegéről az egyik tenyésztő.

Walter Grüll – Salzburg melletti halgazdaságában – évtizedek óta tenyészt albínó tokhalakat. Az egyik már 16 éves, és megfizethetetlenül drága.

A tenyésztés időigényes, a befektetett munka és pénz csak hosszú évek elteltével térül meg. Sokan egyszerűbbnek találták ellopni a mások fáradtságos munkájával létrehozott farmok kincseit.

Tavalyelőtt például Grüll grödigi gazdasága közelében, egy másik farmról 400 tokhalat csentek el. Összértékük meghaladta az 50 ezer eurót.

Grüll és társai ezért lerácsozott, leláncolt, bekamerázott medencékben nevelik a drága halakat.

A teljes kaviármennyiség alig 1 százaléka fehér

Csak az albínó tokhalak ikrája fehér, egészen pontosan sárgásan fehér. A termék nagyon ritka – Grüll szerint a teljes kaviármennyiség mindössze 1 százaléka fehér.

Így aztán nemcsak kelendő, hanem egyenesen hiánycikknek számít annak ellenére, hogy a fehér kaviár háromszor drágább, mint az elterjedt fekete.

Miközben az AFP tudósítója a helyszínen járt, egy luxusautó-gyár és egy légitársaság képviselője érdeklődött: miként tudna hozzájutni a csemegéhez.

A világon egyébként összesen 2500 – a grödigihez hasonló –halgazdaságban nevelnek tokhalakat. Tavalyelőtt, 2018-ban a világon összesen 415 tonna kaviárt dobtak a piacra.

Tokhalat tenyésztenek Kínában, Olaszországban és Franciaországban, Oroszországban és Kínában azonban a túlhalászat és a Kaszpi-tenger szennyezettsége miatt összeomlott a kaviár-előállítás.

A Duna-menti országok zömében a tokhal védettnek minősül.