Oroszország második legnagyobb olajvállalata, a Lukoil bejelentette, hogy értékesíti külföldi eszközeit, miután az Egyesült Államok újabb szankciókkal sújtotta a céget. A döntés a posztszovjet korszak leglátványosabb visszavonulását jelenti a globális piacról, amit rejtélyes halálesetek előztek meg.
A döntés Magyarországot sem hagyja érintetlenül
A társaság közleménye szerint az eladás okai azok „a korlátozó intézkedések, amelyeket egyes államok a vállalat és leányvállalatai ellen vezettek be”. A Lukoil közölte, hogy a nemzetközi eszközök értékesítése már megkezdődött, de nem részletezte, mely országokat vagy mekkora vagyont érint a lépés.
A Finam orosz brókercég kb. 12 milliárd dollárra teszi a vagyon értékét, bár hozzátette, hogy a kényszer-eladás nagy valószínűséggel 20-30 %-os diszkonttal zárulhat.
Egyelőre az sem világos, hogy az olajóriás lépése mennyiben és hogyan érinti a magyar olajpiacot. Erős a valószínűsége, hogy a Lukoil-érintettség Magyarországon is felbukkan, különösen a leányvállalatok és kisebb érdekeltségek szintjén. Egyelőre nem áll rendelkezésre megerősített adat, amely szerint a magyarországi eszközök valamelyikéről eldőlt volna az értékesítés.
Nem zárható ki, hog a magyarországi leányvállalat (Lukoil Lubricants Europe) is dobra kerülhet az amerikai szankciós nyomás miatt. Ebben az esetben a magyar állam és az energetikai szereplők (pl. MOL Group) növelhetik esélyüket a regionális eszközök átvevőjeként.
A magyar kormány részéről korábban már felvetődött, hogy mentességet kér az amerikai szankciók alól, mivel az ország jelentős orosz olaj- és energiaszállításra épít. Egyelőre kérdés, hogy a Lukoil esetleges távozása hogyan érinti a kormány energiapolitikáját, mert a vállalat magyarországi finomítóinak és töltőállomásainak további sorsáról még nem érkezett információ.
Noha az eladó nem részletezte, mely országokban és milyen értékben válik meg külföldi eszközeitől, a piacon már most erős a mozgás. Magyarországon a MOL a legvalószínűbb jelölt a közép-európai hálózat egy részére, hiszen volt már korábban is tranzakció a két vállalat között, és a magyar cég régóta építi régiós pozícióit. Emellett viszont nem zárható ki több nagyobb nyugati vagy nemzetközi szereplő sem.
Logikus regionális vevő lenne az osztrák OMW, főleg a Balkánon és Közép-Európában, ahol meglévő logisztikai infrastruktúrával rendelkezik, a Shell, amely a háború kitörése után kivonult több orosz érdekeltségből, de újra pozicionálja magát az uniós olajpiacon, a Gunvor svájci energiaház, amely a Reuters tudomása szerint már konkrét ajánlatot is tett a Lukoil nemzetközi eszközeire.
Felmerülhetnek közel-keleti pénzügyi és állami befektetők (katari, emirátusi, szaúdi hátterű konzorciumok), akik a balkáni és fekete-tengeri régióban aktívan keresnek energetikai eszközöket, de esetükben a geopolitikai realitás szűkíti a kört. A jelenlegi amerikai szankciós logika mellett csak olyan vevők jöhetnek szóba, akik nyugati, illetve „baráti” országokból származnak, és politikailag kompatibilisek Washingtonnal és Brüsszellel.
Ez azt is jelenti, hogy orosz, kínai vagy iráni hátterű cégek kizárhatók a potenciális vevők közül, és török vagy indiai szereplők is csak korlátozott mértékben juthatnának be a piacra, különösen, ha az ügylet amerikai export- vagy szankciós joghatóság, azaz washingtoni engedély alá esik.
A kapituláció előzményei
A döntést az amerikai kormány október 20-án bejelentett intézkedéscsomagja váltotta ki, amely több orosz energiaóriást, köztük a Lukoilt is szankciók alá helyezte. Washington azzal indokolta a lépést, hogy a vállalat „Oroszország háborús gépezetének” egyik kulcsfontosságú finanszírozója.
A lépés példátlan a vállalat történetében. A Lukoil az elmúlt három évtizedben az orosz olajszektor legnemzetközibb szereplője lett, érdekeltségekkel Európában, a Közel-Keleten, Afrikában és Latin-Amerikában. A Reuters szerint az eladás „gyakorlatilag teljes nemzetközi kivonulást” jelenthet, miután a cég már korábban csökkentette jelenlétét az uniós piacokon a 2022-es inváziót követő embargók miatt.
Elemzők szerint a lépés drámai fordulat az orosz energetikai expanzió történetében, és új korszakot jelez, amelyben az orosz olajvállalatok kénytelenek a belföldi és „baráti” piacokra (pl. Kína, India) koncentrálni. Megjegyzendő, hogy az új amerikai szankciók meghirdetése óta ez a két óriásvásárló is óvatos lett, időlegesen felfüggesztve oroszországi beszerzéseit.
„Ez a Lukoil történetének legnagyobb stratégiai visszavonulása – és egyben az orosz energiaszektor külpiaci jelenlétének végét jelzi, ahogyan azt eddig ismertük” – mondta egy névtelenséget kérő moszkvai energiapiaci forrás a Reutersnek.
Háttér - nem feltétlenül életbiztosítás energetikai vezetőnek lenni Oroszországban
A Lukoilt 1991-ben alapították, és azóta több mint 30 országban működött finomítókkal, kutatási és termelési projektekkel.
A cég nyugati eszközeinek (pl. olasz, román és holland érdekeltségek) egy részét már 2022–23 során is érintették korlátozások, de teljes kivonulásról eddig nem volt szó. A vállalat vezérigazgatója, Vagit Alekperov 2022-ben távozott, miután személyesen is szankciós listára került.
Ebben az időben történt, hogy Ravil Maganov a Lukoil igazgatótanácsának elnöke 2022. szeptember 1-jén “kiesett” a Kreml Klinika ablakából Moszkvában, máig feltáratlan körülmények között.
Az orosz energetikai szektor körül az elmúlt években feltűnően megszaporodtak a rejtélyes halálesetek, amelyek a háború és a szankciók nyomán kialakult gazdasági és politikai feszültségek közepette különösen baljós fényt vetnek az iparágra.
Ravil Maganov előtt nem sokkal Alexander Szubotyin, a Lukoil igazgatósági tagja egy sámánrituálé közben vesztette életét, szintén homályos körülmények között. Hasonlóképp gyanús halálesetek érték a Gazprom és a Novatek több magas rangú vezetőjét is – köztük Vlagyiszlav Avajevet és Szergei Protosenyát, akik családjuk társaságában haltak meg, hivatalosan öngyilkosságnak minősített esetekben.
A sor a későbbi években sem szakadt meg. 2023-ban a Lukoil új elnöke, Vlagyimir Nyekrasov „hirtelen szívelégtelenségben” hunyt el, majd 2024–25-ben további vállalati tisztviselők estek ki ablakokból vagy haltak meg tisztázatlan körülmények között.
Tavaly tavasszal a Lukoilt alelnökét, Vitalij Robertuszt találták felakasztva az irodájában.
Bár a hatóságok minden esetben természetes okokat vagy önkezűséget emlegettek, az orosz olaj- és gázipar felső köreiben zajló halálsorozat a Kreml-hez köthető vállalati lojalitás, belső elszámolások, a politikai stressz és háborús gazdasági nyomás sötét metszéspontjaira világít rá.
Persze nem mindenki halt bele a vállalati megpróbáltatásokba, de sokan eltűntek a nyilvánosság elől, házi őrizetbe kerültek vagy hirtelen nyugdíjba vonultak. Mindezt olyan időkben, amikor Oroszországban a vállalati lojalitás már nem pusztán gazdasági kategória (elég csak a Rosznyefty-körből eltűnt Oleg Jevrokinra, a Transznyeft korábbi alelnökére, vagy a Novatek-vezetők körüli „átalakításokra” gondolni).
Az orosz olajvilág régi démonai máig kísértenek. Mihail Hodorkovszkij, a Jukosz egykori vezetője nem halt meg, csak eltűnt a rendszer sötét oldalán – börtönben, száműzetésben, és vagyonát vesztve, ráadásul már terrorizmussal is megvádolva - tanulságként mindazoknak, akik túl nagyra nőttek az állam árnyékában.
A mostani bejelentés az orosz vállalati globalizáció végét is jelképezheti, amely az 1990-es évektől a nyugati tőzsdéken és piacokon való megjelenésre épült. A szankciók által bezárt pénzügyi csatornák miatt a Lukoil számára gyakorlatilag lehetetlenné vált a külföldi refinanszírozás és eszközmenedzsment, ami gyorsított eladási hullámhoz vezethet.