A Palesztin Közpolitikai és Közvéleménykutató Központ október végi felmérése szerint a palesztinok 53%-a helyesli a Hamász 2023. október 7-i támadását, és 69% ellenzi a terrorszervezet megfosztását a fegyverzetétől
Ki a fő háborús felelős a palesztinok szerint?
A felmérés szerint a megkérdezettek 54%-a Izraelt, 24%-a az Egyesült Államokat és mindössze 14% okolja a Hamászt a gázai lakosság nyomorúságos helyzetéért. Ráadásul több mint kétharmaduk nem is hiszi el, hogy a Hamász egyáltalán elkövette a 2023 októberi terrortámadásokat izraeli civilek ellen.
A palesztin közvéleményben a Trump-terv széles körben ismert, de támogatottsága erősen megoszlik. A közvetlenül érintett gázaiak kedvezőbbnek látják a béke esélyeit, mint a ciszjordániaiak, de mindkét területen erős a szkepticizmus a külső tervekkel szemben. A kételkedés egyben párosul az nemzeti önvédelem és a saját állami lét iránti igényekkel.
A nyugati sajtó és a civil szervezetek korábbi reményeivel ellentétben 60%-ra nőtt az elégedettség a Hamász háborús szerepvállalásával kapcsolatban, míg Mahmúd Abbász palesztin elnökkel szemben a lakosság 75%-a elégedetlen, és a lemondását vagy leváltását szeretné.
Amennyiben most tartanának elnökválasztást, a Hamász vezetője, Khaled Masha'al 63%-ot kapna, szemben Abbász 27%-ával.
Ugyanakkor a személyes népszerűségi verseny nem is kettejük között dőlne el, mert a palesztinok teljes körében az ötszörös terrorgyilkosság miatt életfogytiglani börtönbüntetését töltő Marwan Barghouti a legnagyobb becsben tartott személy. Ezzel Izrael is tisztában van, ezért nem is engedte el a legutóbbi fogolycsere alkalmával.
Barghouti felesége egyenesen Donald Trumphoz fordult férje szabadon bocsátása érdekében. Az elnök felelete az volt, hogy megfontolja a kérést, de a valószínű végkifejlet az lesz, hogy Izrael akkor sem egyezik ebbe bele, ha maga Trump kéri. Azért, mert Barghoutit a palesztin terror kultikus figurájának tartja, akinek elengedése az erőszak legitimálásával és újjáéledésével járna Izraelen belül.
A belső politikai erőviszonyok teljes Hamász-fölényt mutatnak
Az utolsó parlamenti választás (PLC) 2006. januárjában zajlott, és huszadik éve már, hogy nem ismétlődött meg. Az 1,34 millió regisztrált szavazó 132 mandátum szétosztására voksolt, 74/45 arányban a Hamász javára. A részvétel hatalmas volt (77 %), különösen ha figyelembe vesszük, hogy a választásra jogosultak közül sokan nem regisztrálták magukat.
A pártpreferenciák terén jelenleg 35% a Hamászt, 24% a Fatahot támogatja, 9% pedig egyéb pártokra vagy politikai csoportokra szavazna. A palesztinok 69%-a ellenzi a Hamász lefegyverzését, és többségük továbbra is támogatja az „armed struggle”, vagyis a fegyveres ellenállás folytatását Izraellel szemben.
A válaszadók körében erős a szimpátia Irán felé (44%) is, és népszerű maradt a Hezbollah (50%), Katar (52%), és kimagaslik a jemeni húszik támogatottsága(74%).
A jövőre vetítve az adatok arra mutatnak, hogy egy új választás esetén valamelyest szűkülne a Hamász-Fatah olló (46/32), és döntő jelentőségű lenne a jelenleg bizonytalan szavazók állásfoglalása. Egyelőre nincs nyilvánosságra hozott konkrét menetrend vagy időpont új parlamenti választásra, amely a három kulcsterületet (Nyugati part, Gaza, Kelet-Jeruzsálem) lefedné és amelyet a Hamasz és a Fatah egyaránt elfogadna.
A két nagy tömb erőpróbájában fontos szerepe lehet a terrorszervezetként ismert PFLP-nek, valamint a szintén felfegyverzett marxista-leninista DFLP-nek. Eddigi politikájuk ismeretében mindkettő inkább a Hamászhoz húzna.
Ugyanakkor a Trump-terv és a nyugati hatalmak igényei egy mielőbbi és demokratikus választást követelnek, mert az exklávé további igazgatásának sorsa csak így dönthető el.
Ezért is kulcskérdés a lefegyverzési záradék, amelyet a Trump-terv tartalmaz. Ha ez nem történik meg, illetve nem kellő mértékű és ütemű, akkor Izrael továbbra is azt a gyanút fogja táplálni, sőt bizonyítani is fogja, hogy a fegyveres fenyegetés nem szűnt meg, és erre hivatkozva erős katonai jelenlétet fog fenntartani az övezetben.
Lehetséges-e a Hamász lefegyverzése? Izrael erősen gyanakvó ebben a kérdésben, mert ijesztően rosszak a fegyverbeszedési tapasztalatok szerte a világon
A nehézséget az okozza, hogy a Hamász nem reguláris hadseregként működik, hanem nem-hadszíntéri szervezeti formákat ötvöz. Haditechnikai eszközeit, köztük a tömeges számú kis- és könnyűfegyvereket jókora részben a szimpatizánsok privát készleteiben tárolják. A fegyverek tényleges mennyiségére vonatkozó hiteles adatok nincsenek, ami pedig komoly előfeltétele lenne a fegyverzet biztonságos begyűjtésének és megszámlálásának.
A világ különböző térségeiben korábban szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a beszedett fegyverek száma jóval alacsonyabb, mint a regisztrált hadviselőké. A nagyobb lefegyverzési programok során előfordult, hogy tízezerszeres különbségek is mutatkoztak a harcosok és a beszedett fegyverek számában,
Libériában például a harcos/fegyver arány 0,3 körül alakult, ami arra mutat, hogy a készletek gyakorlatilag nem kerültek elő, és biztonsági kockázat fennmaradt.
Hasonlóak a tapasztalatok a jelenleg is aktuális Dél-Szudán esetében. Sierra Leonéban, Bosznia-Hercegovinában, Mozambikban és Nepálban is jóval kevesebb fegyvert tudott az ENSZ begyűjteni, mint amennyi a regisztrált hadviselők száma volt.
A jelenlegi gázai helyzet kontextusa, a széleskörű pusztítás, az elmozdult lakosság, a humanitárius válság és a továbbra is aktív biztonsági kockázatok jelentős mértékben késleltetik bármely lefegyverzési művelet megkezdését. A gyakorlatban a szervezett begyűjtés csak akkor következhet be, ha tartós tűzszünet marad fenn. A reményteli fegyvernyugvást ki kell egészítenie egy működőképes helyi és nemzetközi biztonsági mechanizmusnak, amelynek van kellő ereje és tekintélye több tízezer kézifegyver begyűjtésére.
Ilyen szervezetnek jelenleg nyoma sincs. Ezért az összkép nem ad okot a reménykedésre, hogy a Hamász fegyvertelenül marad Gázában a békefolyamat további szakaszaiban, amelyek eddig is csak kisebb részletekben indultak el, és máris többször elakadtak.