2025 őszére a keleti front egyik legvéresebb és legmeghatározóbb ütközetévé vált a Pokrovszkért folyó harc. Ha a város elbukik, az orosz erők előtt megnyílhat az út Ukrajna keleti ipari szívébe. A helyzet azonban az orosz félre nézve is tartogat veszélyeket.
A város – mintegy 60 ezer lakosával – nem csupán egy újabb harcászati pont Ukrajna térképén, hanem a Donyeck megyei ukrán állások logisztikai központja, ami a Kramatorszk–Sloviansk irányú védelmi tengely kulcsa.
Az orosz hadvezetés 2024 nyarán kezdte el a Pokrovszk-térség frontvonalainak „puhítását”. Hónapokon át tartó tüzérségi és dróncsapások után a támadó erők fokozatosan foglaltak el településeket a város körül, egyre közelebb tolva a harcvonalat a város külső kerületeihez.
Az orosz hadvezetés köreiben vita folyt a művelet lehetséges sikeréről és fontosságáról. Leonyid Ivasov nyugalmazott tábornok és közéleti szereplő keményen bírálta a tervet, mondván, hogy az csak taktikai siker lehet, „stratégiai szinten pedig minden irányban vereséget szenvedhetünk, ami Oroszország összeomlásához vezet”. Figyelmeztetése azonban süket fülekre talált.
A térség már a háború előtt is stratégiai jelentőségű volt: fontos vasútvonalak, valamint az M-04-es főút halad keresztül rajta. Innen irányítják a donyecki ukrán egységek ellátását, és ez szolgál pufferként az orosz megszállás alatt álló iparváros-övezet felé.
Miért kulcsfontosságú Pokrovszk?
Pokrovszk nem egyszerűen egy újabb kelet-ukrajnai város a térképen, hanem a háború aktuális súlypontja. Aki Pokrovszkot birtokolja, az uralja Donyeck megye északi kapuját, és ezzel potenciálisan új fejezetet nyithat a front menetében.
Ezért a háború menetét súlyosan befolyásoló, úgy nevezett „game changer” viadal folyik. A város elvesztése nemcsak katonai, hanem súlyos pszichológiai csapás lenne Kijev számára, mert ez Ukrajna jelenlétének adminisztratív központja, egyben logisztikai és egészségügyi bázis. Itt működnek a frontvonal mögötti sebesült-evakuálási pontok és az üzemanyag-elosztók.
A város birtoklása stratégiailag lehetővé tenné Oroszország számára, hogy északról megkerülje azt a védelmi övet, melyet az ukrán hadsereg 2014 óta fokozatosan megerősített.
Bahmut megszerzése óta ez lenne a legjelentősebb orosz áttörés. A város eleste 2023 májusában az orosz hadsereg első jelentősebb győzelme volt, közel egyéves kudarcok, visszavonulások és elakadt offenzívák után.
A győzelem igen súlyos emberáldozatokat követelt, főként a Wagner-csoport soraiból. Több mint két éve tehát annak, hogy Oroszország hasonló volumenű áttörést tudjon elérni, amitől a Kreml kézzelfogható eredményt remél.
A helyzet most még felemás, de inkább az orosz oldalra billen
Orosz források szerint a város „félig bekerített”, ukrán oldalon viszont ezt tagadják, mert a fő utánpótlási útvonalak – legalábbis részben – még működnek. Az ukrán vezérkar október végén különleges erőket telepített a városba, helikopteres bevetésekkel erősítve meg a védelmet. Zelenszkij elnök jórészt bizakodó, miközben az orosz források már a város bevételéről beszélnek.
A harc városi környezetben zajlik, és egyre inkább a drónok és kis egységek háborújává válik, és a páncélosok szerepe csökken. Az orosz fél a frontális rohamok helyett kisebb éjjeli behatolásokkal próbálja meg szétzilálni az ukrán védelmet, miközben tüzérséggel és csapásmérő UAV-okkal támadja Kijev utánpótlási vonalait.
A civil infrastruktúra súlyosan sérült, a városban már csak néhány ezer lakos maradt. Az elektromos és vízellátás összeomlott, a kórházak működtetését pedig a hadsereg vette át.
Ugyanakkor nem kétséges, hogy az ukrán hadsereg számára Pokrovszk megvédése egyre nehezebb. Ennek több, összefüggő oka is van. Az országos mozgósítás késlekedése, az élőerő-hiány, valamint a nyugati fegyverszállítások elhúzódása miatt a front más szakaszairól kell átcsoportosítani a tartalékokat. Ennek veszélye viszont az, hogy újabb védelmi réseket nyit máshol, például az életbevágó fontosságú Zaporizzsja térségében.
Az ukrán parancsnokság egyelőre védelemre rendezkedett be, időt nyerve az utánpótlási útvonalak megerősítésére és a civil lakosság evakuálására. A legnagyobb kérdés az, hogy mennyi idő maradt a megfelelő ütőerő átcsoportosítására, amivel az orosz benyomulást előbb meg lehet állítani, majd vissza lehet fordítani.
Ukrajna keze erősen kötött a bevethető eszközök, főleg a nyugatról kapott légierő tekintetében.
Az orosz taktika és cél - a dominóhatás kiváltása
A Kreml számára Pokrovszk elfoglalása kettős célt szolgálna. Egyrészt katonai áttörést jelentene Donyeck megye teljes bekebelezéséhez, másrészt politikai győzelmet is hozna: a háború harmadik évének végéhez közeledve Moszkva kézzel fogható területi sikert mutathatna fel a hazai közönségnek.
A helyszíni beszámolók szerint az orosz hadsereg jelenleg mintegy 25–30 ezer katonát csoportosított a térségbe, köztük elit ejtőernyős- és motoros lövész-alakulatokat. A támadás egyik célja, hogy az ukrán erőket fokozatosan logisztikai kimerülésre kényszerítse.
A harcok november elejére döntő fázisba érhetnek. Pokrovszk esetleges elvesztése dominóhatást indíthat el a keleti fronton, de az ukrán védelem egyelőre tartja magát. Az oroszok számára ugyanakkor az idő egyben ellenség is, mert az őszi sár és a tél beköszönte logisztikailag rendkívül megnehezíti a nehézfegyverek mozgatását.
Kijev számára a legnagyobb kérdés, hogy sikerül-e stabilizálni a várost addig, amíg a nyugati támogatások új hulláma – különösen lőszer és légvédelmi eszközök – megérkezik. Ha viszont sikerül megtartania Pokrovszkot, az nemcsak taktikai, hanem szimbolikus áttörést is jelentene.
A város védelme bizonyítaná, hogy Kijev képes stabilizálni a frontot, még akkor is, ha lőszer- és emberhiánnyal küzd. A siker morálisan is megerősítené a hadsereget, és visszaadhatná a Nyugatnak a bizalmat abban, hogy Ukrajna képes ellenállni a fokozódó orosz nyomásnak.
Katonai szempontból a város megtartása megakasztaná az orosz hadigépezet lendületét, és időt adna Kijevnek a tavaszi hadműveletek előkészítésére – vagy akár kezdeményezés is a front más pontjain.
A csata kimenetele nemcsak a keleti front jövőjét, hanem az ukrán hadsereg morálját és az orosz hadigépezet lendületét is meghatározhatja a következő hónapokra, noha a háború egészét nem dönti el.
Ha viszont Oroszország kézzelfogható győzelmet arat Pokrovszkban, az közvetlenül javítaná Putyin tárgyalási pozícióit: Moszkva nemcsak katonai eredményt mutathat be, hanem elvárhatja, hogy a diplomáciai asztalnál a tényleges területi kontrollt figyelembe vegyék. Ezzel növelhetné a nyomást Kijeven és a nyugat-európai partnereken, miközben legitimációt kínálna a Kreml háborús igényeinek a hazai politikai közönség előtt.