A város jövőjéről most Zohran Mamdani, egy fiatal, ugandai–indiai gyökerű, muszlim vallású demokrata képviselő és a politikai múltját újraépíteni próbáló egykori miniszter és kormányzó, Andrew Cuomo küzd.
New York – a világ egyik legnyitottabb, legszínesebb városa most a szorongások, sőt a félelmek fővárosává vált. A 2025-ös polgármester-választás körül forr a levegő: a szavazófülkék felé tartva sokan nem programokról, hanem vallásról, biztonságról, terrorfélelmekről és a nemzeti hűségről beszélnek.
A szavazás helyi idő szerint 6:00 és 21::00 között tart, az eredmények - magyar idő szerint várhatóan holnap hajnalban kezdenek majd szivárogni – először a Queens és Brooklyn kerületekből, majd Manhattanből. Az előzetesen leadott szavazatok száma ötszöröse a 2021-es választásnak, ami felfokozott érdeklődést jelez.
Egy új arc, akihez régi félelmek társulnak
Mamdani Queensből indult, a helyi közösségszervezésből nőtt ki, és villámgyorsan vált a város baloldali mozgalmainak kedvencévé. A megfizethető lakhatás, a bérleti plafon és a rendőrségi reform a jelölt fő üzenete – vagyis azok a témák, amelyekre New York progresszív közege rezonál.
Győzelme a demokrata előválasztáson nemcsak politikai meglepetés volt, hanem kulturális lökéshullám is. Egy muszlim, aki alig hét éve amerikai állampolgár, hirtelen a világ egyik legnagyobb városának vezetői székére pályázik – ez önmagában elég volt ahhoz, hogy beinduljon a „ki ez az ember valójában?” típusú kampány.
A jobboldali média azóta is kérdőjelekkel dolgozik: „Kivel imádkozik Mamdani? Mit gondol a 9/11-ről? Kik a barátai és támogatói?” Párttársa, Andrew Cuomo azt mondta róla, hogy „nem lepne meg, ha egyszer még tapsolna egy újabb támadásnak” - utalva a 9/11-es terrormerényletre az ikertornyok ellen.
A mondat lavinát indított el, és másnap az iszlamofób posztok száma New Yorkban több mint kétszeresére nőtt. Az iszlamizmussal szembeni félelmeket táplálja, hogy több dzsihadista szervezet illetve papi személy nyíltan elismerte, hogy nem csak pénzzel, de szervezéssel és aktivisták mozgósításával is támogatja a jelöltet.
Hétfőn Linda Sansour, az Amerikai-Iszlám Tanács elnöke (CAIR) elismerte, hogy pénzelte Mamdani kampányát. Ez a szervezet kapcsolatban áll a Hamász és a Hezbollah terrorcsoportokkal, amit több állam, így például Texas határozatban meg is említ. Az FBI 2009 óta megtagadja az együttműködés a civil csoporttal.
Masih Alinedzsád, az iráni disszidens ellenzék nemzetközileg elismert vezetője például azt mondta, hogy nem érzi magát biztonságban New Yorkban, mert az igazi gyilkosok, akiket az Iszlám Köztársaság, a Hamász legfőbb támogatója, kétszer is itt támadt rá, amiért nemet mondott a hidzsábra. Szerinte Mamdani akkor bizonyíthatná vallási semlegességét, ha polgármesterként megfékezné a városban terebélyesedő iszlamista erőszakot.
A Fox News bemutatja az amerikai antiszemitizmust vizsgáló szervezet, az ISGAP Action jelentését, vizsgálva Mamdani hátterét és felemelkedését. Ismerteti apja, a Columbia Egyetem professzorának Izraelről alkotott ellentmondásos nézeteit, valamint azt, hogyan alapította meg Zohran fia a „Diákok az Igazságosságért Palesztinában” szervezetet, és egyben felsorolja azokat az Izrael-ellenes személyeket, akik támogatják őt a polgármesteri posztra.
A jelentés emlékeztet arra, hogy Mamdani többször is elutasította az „intifáda globalizálása” szlogent elítélését, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy az ’intifáda’ egyet jelent a terrortámadásokkal, az öngyilkos merényletekkel és a zsidók megölésére való felbujtással. Mamdani „bagatellizálta a Hamász által október 7-én végrehajtott mészárlást, miközben Izrael válaszát népirtásnak minősítette”. A jogvédő szervezet bírálja őt egy olyan jogszabály-javaslat benyújtása miatt, amely „megbünteti az Izraelt támogató New York-i jótékonysági szervezeteket”.
„Kommunista” – mondja Trump, és megemeli a tétet New York ellen
A város nem csak a helyi médiában vált hadszíntérré. Donald Trump belépett a kampányba, ami ritka és szokatlan lépés egy városi választás esetében. Sajtótájékoztatóján kijelentette: „Ha New York kommunista polgármestert választ, nem fog sok pénzt kapni tőlünk.”
Saját közösségi oldalán az elnök azt írta, hogy Mamdaninak „annyi problémája lesz Washingtonnal, mint egyetlen polgármesternek sem egykor nagyszerű városunk történetében. Ne feledjük, hogy tőlem, mint elnöktől kell a pénz, hogy teljesítse az összes HAMIS kommunista ígéretét. Semmit sem fog kapni belőle, szóval mi értelme szavazni rá?”
Jogilag ugyan kérdéses, hogy ilyesmit megtehet-e a Fehér Ház, politikailag viszont egyértelmű az üzenet súlya.
Trump azóta többször is a szintén demokrata Cuomót nevezte meg „a felelős választásként”, akit ugyan nem szeret, de Mamdanit „kommunistának” és „veszélyes kísérletnek” bélyegzi. A Fehér Ház szóvivője próbálta tompítani a kijelentéseket, de a fenyegetés megmaradt, és a republikánus kampánygépezet beindult.
A kampány a hit körül forog, ami merőben szokatlan New Yorkban
A választás eredetileg lakhatásról, közbiztonságról és megélhetésről szólt volna. Most azonban vallási identitásról, hűségpróbáról és biztonsági reflexekről beszél mindenki.
A támadások középpontjában az a feltételezés áll, hogy „egy muszlim vezető nem lehet elég lojális” – egy állítás, amit Mamdani visszautasít. Egy interjúban úgy fogalmazott, hogy „nem vagyok muszlim polgármester-jelölt. New York-i vagyok, aki muszlim is. A városom nem attól erős, hogy fél, hanem attól, hogy befogad”.
Támogatói szerint a mostani helyzet a 21. századi McCarthyizmust idézi, azzal a különbséggel, hogy a „kommunista” címkét egyszerűen lecserélték az „iszlamista” jelzőre. Ellenfelei viszont azzal érvelnek, hogy nem szabad naivnak lenni, mert a terror emléke New Yorkban nem tűnt el, és sokan inkább történeti reflexből reagálnak, nem ideológiai alapon.
A közvélemény-kutatások szerint Mamdani továbbra is vezet, de a különbség jelentősen csökkent. A mérsékelt szavazók egy része elbizonytalanodott, pedig a fiatal, progresszív közösségek mozgósítása kulcsfontosságú. Ha ezek a rétegek nem mennek el szavazni, a választás akár meg is fordulhat.
A tét azonban messze nem csak a polgármesteri szék. Eredménytől függetlenül ez a kampány már most nemzeti tükröt tart Amerika elé.