A tradícionális japán noh színház létét is veszélybe sodorta a koronavírus-járvány.
**A tradícionális noh színház létét is veszélybe sodorta a koronavírus-járvány. **
A VIII. századból eredeztethető japán noh a világ egyik legrégebbi színpadi művészete, amely évszázadok óta változatlan formájában fennmaradt mostanáig. A műfaj elengedhetetlen része, hogy a kifinomult, jelentéssel teli mozdulatokat élőben, közönség előtt mutassák be, ez azonban hónapokon át lehetetlen volt. Állami támogatásra alig számíthatnak, és a távolságtartási előírások miatt a megtartható előadások már eleve veszteségesek, így a noh művészek megélhetése - és ezáltal az ősi műfaj megőrzése - teljesen bizonytalanná vált.
A Terebess Ázsia Lexikon leírása szerint a noh "egyáltalán nem hasonlít a nyugati színházak narratív drámáira. A noh játékosok nem nyugati értelemben vett színészek, hanem inkább mesélők, akik külső megjelenésükkel és mozdulataikkal a történet lényegét érzékeltetik, nem pedig eljátsszák azt. A noh drámának alig van cselekménye, s azt a benyomást kelti a nézőkben, hogy nem jelen idejű cselekvést, hanem vizuális formában megjelenített hasonlatot vagy metaforát lát. A noh színház művelt közönsége jól ismeri a drámák cselekményelemeit, ezért értékeli a szavakban és mozdulatokban kifejeződő jelképrendszert és kultúrtörténeti utalásokat."
