Két hétig kell kibírniuk összezárva a karanténban. Hogy telnek a napjaik, milyen kapcsolatok alakultak ki? Hogy tölti kaz idejüket? Exkluzív interjú az Euronewsnak.
HIRDETÉSFebruár másodikán este érkeztek meg Magyarországra a kínai Vuhanból a koronavírus miatt kimenekítésüket kérő magyarok. A hét érintettet a reptérről egyből a számukra speciálisan kialakított, a Dél-pesti Centrumkórházban létrehozott, elkülönített épületbe vitték, karanténba.
Az Euronews-nak sikerült kapcsolatba lépnie egyikükkel, aki név nélkül ugyan, de szívesen mesélt arról, mivel telt az elmúlt öt nap, milyen a karantén, hogy érzik magukat, mennyire viseli meg őket a bezártság, és hogy töltik a rengeteg rájuk szakadt szabadidőt.
Euronews: - Hogy kell elképzelni egy napotokat?
- Röviden? Felkelünk, utána lázmérés van, bejön a nővérke, természetesen védőfelszerelésben és maszkban, megkérdezi hogy mi újság, aztán jön a reggeli, egy kis beszélgetés, ebéd, délután vizsgálatok, megint beszélgetés, vacsora, alvás.
Amibe sokan nem gondolnak bele, az az, hogy mi Kínából, egy teljesen másik időzónából jöttünk, és nem mindenki állt még át a magyar időre. Így van, aki hajnali 3:30-kor kel az időeltolódás miatt. Én ebből a szempontból szerencsés vagyok, mert sokat utazom, minden második hónapban át kell állnom, vagyis pár napnál többre nincs szükségem emiatt.
- Milyen az ellátás? Tipikus kórházi kaját kaptok? A szoba berendezése, tisztasága megfelelő?
- Ez egy teljesen átlagos magyar kórház, van benne kis szocreál beütés, de mint megtudtuk az orvostól, ezt a részt épp most kezdték felújítani és csak a karantén miatt kerültünk ide. Én talán 20 éve nem voltam már kórházban, úgyhogy most kicsit nosztalgiázok is, mert az ételről például az általános iskolai menza jut eszembe, mivel ott voltak ilyen adagok meg kaják. De a kaja is finom, nekem nincs vele semmi bajom.
Ezen kívül mindennap jönnek fertőtleníteni, felmosni, előírás is, hogy a követés a legfontosabb. Minden eldobható, semmi olyat nem adnak, amit mosni, mosogatni kéne, a tányérok, az étkészlet mind speciális és egyből a kukába megy, onnan meg a megsemmisítőbe. Az ágynemű, a lázmérő – ami egyébként direkt emiatt régi típusú – is olyan, hogy fertőtleníteni lehessen. És persze mindennap kapunk mi is új maszkot, ha bejön hozzánk a nővér vagy az orvos, mi is felvesszük, mint ahogy rajtuk is van – de egymással is csak úgy találkozhatunk, ha beöltözünk, nehogy megfertőzzük a másikat.
EZT OLVASTA? Ilyen a karantén a koronavírus miatt lezárt szállodahajón
- Mekkora a mozgástér, mennyire lehet mozogni?
- Ki lehet menni a folyosóra sétálni, de azért eléggé lehatárolt a mozgástér. Alapvetően a szobánkban vagyunk, néha megyünk csak át egymáshoz, akkor is beöltözve. Karakter kérdése is persze, hogy ki hogyan bírja a karantént, vannak olyanok, akik nehezebben. Mindenki másképp fogja fel, hogy ez a tér neki mennyire elég, de nálam a „még a belefér” kategória.
Kint Vuhanban nehezebb volt, mert én már azelőtt önkéntes karanténba helyeztem magam, mielőtt hazajöttünk volna. 10 napon át egyedül voltam egy lakásban, ott főleg főzőcskézéssel, takarítással ment az idő. Itt annyival másabb, hogy legalább lehet beszélgetni, mert ott egy lélekhez se tudtam szólni - de ott viszont nagyobb volt a tér. Amíg nem volt karantén, addig a lakásban folyton csak az autók zúgását hallottam amúgy. Amint bejött a karantén, meghallottam egy szirénázó mentőt, amit előtte még soha. Aztán két óra múlva megint egyet, és aztán megint egy újabbat – kísérteties volt, hogy csak a szirénák maradtak, a kocsik zaja pedig elnémult.
EZT OLVASTA? Vuhanban nincs pánik - exkluzív interjút adott az Euronewsnak egy Vuhanban élő magyar
- Mivel ütitek el az időt?
- Van, aki dolgozik, van aki jógázik, van aki zenét hallgat, játszik, filmet néz. Sakkozunk, kártyázunk egymással, de csakis beöltözve. A sakktáblát egyébként magunk készítettük, ezzel is ment az idő.
A párommal és sok barátommal is tartom a kapcsolatot, a barátokkal inkább cseten, a páromat pedig este, munka után szoktam felhívni, és akkor beszélgetünk, de ha bármi új infó van, azt online osztjuk meg. A többi karanténban lévővel van egy kis chat-csoportunk, velük is leginkább csetelni szoktunk napközben. De van kint egy ismerősöm Vuhanban, aki még mindig ott van, ő is magyar, és ő szokott küldeni infókat, képeket, mi van a városban, ezeket is megosztom a bentiekkel. Épp 3 napja küldött pár fotót, amikor este lement sétálni az utcára. Gyakorlatilag teljesen üres a város. Ő is csak azért ment le, mert már nem bírta tovább egyedül, de minden teljesen kihalt – ahol korábban ezrek, tízezrek, százezerek voltak, most gyakorlatilag senki.
EZT OLVASTA? Mióta karantén alatt van Vuhan, jelentősen csökkent a károsanyag-kibocsátás
- Ismerted korábban a többieket?
HIRDETÉSEgy embert ismertem, a többieket nem, csak a repülőre várva találkoztunk, mikor jöttünk haza. Hatan közülünk egyébként teljesen véletlenül voltak pont akkor pont Vuhanban. Mondtam is nekik hogy nagyon pechesek vagytok, hogy pont most jöttetek ide. Én egyébként az utolsó 10 munkanapomat tölteném most kint, mivel még korábban beadtam a felmondásomat, és azért mentem csak vissza, hogy az utolsó hónapom letöltsem.
- Kialakult valamilyen kapcsolat, baráti vagy akár romantikus a bent lévők között?
Nem, de egy alapkapcsolat azért mindenféleképp. Próbálunk segíteni a másiknak, volt aki előbb tudott például kávét behozni és akkor ő adott belőle a többieknek is, de ugyanígy több más dolgot is megosztottunk. Az osztályvezetőtől is kaptunk egy kis szeretetcsomagot mikor megérkeztünk, volt benne pezsgő, társasjáték, ajándékok. Kezd kialakulni egy kis közösség, ha lenne egy közösségi szoba, akkor lehet mi is ott lennénk többet, de alapvetően inkább a szobáinkban vagyunk. Próbáljuk tartani egymásban a lelket, ha kell, jobban megértjük a másik helyzetét a sajátunk miatt. És vannak kvázi "párok" akik egymás melletti szobába kerültek, azok kicsit többet beszélgetnek, de amúgy mindenki mindenkivel szokott, hozzám pl sokat jön egy karantén-társ, mert én tudok csak vele sakkozni.
- A budapesti reptéren elkülönített kínai nő szintén veletek van?
Ő is itt van, de nem ebbe a részébe hozták az épületnek, hanem egy másikba. Ide hetünk közé nem jön be senki, mi egy külön csapat vagyunk. Nekünk saját nővérkénk van, saját részlegünk, ide nem jön be senki rajtuk kívül. Csomagot fogadhatunk, behozni lehet dolgokat, de ki nem mehet semmi, mert ha valaki innen kimegy, akkor újrakezdődik a karantén a többiek számára is.
HIRDETÉS- Mi a legnehezebb az egészben?
Az unalom, az a legrosszabb. És persze a mentális teher. Sok helyen olvasom, hogy azt mondják: hazahoztuk a vírust. Ez butaság. Épp azért jöttünk haza, mert nem akarjuk elkapni a vírust, és ha ott maradunk, akkor nagyobb eséllyel kaptuk volna el. Egyikünk se lázas, nem köhög, nincs nehéz légzésünk, jól vagyunk. Amikor megérkeztünk, rögtön megvizsgáltak, akkor negatív lett a fertőzésre mindannyiunk eredménye. Aztán 5 nap múlva újra megvizsgáltak, most ennek várjuk az eredményét, és öt nap múlva, mielőtt kiengednének, lesz még egy vizsgálat.
Mindannyian, akik most itt vagyunk egyetértettünk abban, hogy ha hazajövünk, akkor legyen meg a két hét karantén, nehogy megfertőzzük a családunkat. A Szlávik professzor mindennap jön, az első vizsgálatok után azt mondta, az a legnagyobb probléma amit találtak, hogy egyikünknek magas volt a koleszterinje.
EZ IS ÉRDEKELHETI - Járványok esetén se puszi, se kézfogás
Ezzel az elzárással egyébként Magyarországon most történelmet írtunk, mert mi vagyunk az első hivatalos karantén, ami ha minden jól megy, február 15-e körül érhet véget. De persze kérdés, hogy mikortól számoljuk a két hetet? Onnantól, hogy beléptünk ide, vagy az első vizsgálattól, vagy onnan, hogy felraktak a repülőre? Én kint ugyebár már 10 napja önkéntes karanténban laktam, így mindent összevetve nekem majdnem egy hónapos lesz a karanténom a végére.
HIRDETÉS