"Háborús övezetnek számítunk és a hatóságok felénk se néznek. Az épületeket, a lakóházakat sem tartja karban senki. Magunkra maradtunk” - mondja a 81 éves, luhanszki Halina Poliscsuk
Az ukrán kormányhadsereg és az orosz támogatással harcoló szeparatisták is visszavonnak alakulatokat a frontvonalból, miután az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet felügyeletével szétválasztották a szembenálló csapatokat.
HIRDETÉSA luhanszki és a donyecki régióban 2014 áprilisában kezdődtek a harcok, és eddig csaknem 13 ezer halálos áldozatot követeltek.
Az egészségügyi ellátást katasztrofálisan érintik a történtek. 1,3 millióan szorulnának orvosi ellátásra a harcok sújtotta övezetben.
"Zolote3" település nagyjából két kilométerre fekszik a frontvonaltól, az ott élők többsége elmenekült onnan. Az emberek nagy része idős. Magában a harcvonalban a lakosok egyharmada 60 év feletti. Ez kiugróan magas arány. Az érintettek többsége krónikus betegségekben szenved, az ellátórendszer pedig az összeomlás szélén van.
“Zolotéban 1629 regisztrált betegünk van. Péntekenként orvosok jönnek, megvizsgálják őket, gyógyszert írnak fel nekik és elvégeznek bizonyos beavatkozásokat. A diabéteszesek, a magas vérnyomásos betegegek száma együtt nőt, de még mindig a cukorbetegség vezet” - mondta Olga Poljakova, nővér.
Becslések szerint 1500 egészségügyi dolgozó ment el a térségből. Zolote klinikáján összesen három ápolónő tartja a frontot, gyakorlatilag éhbérért. Ők otthonaikban is felkeresik a betegeket.
“A háború előtt voltak itt általános orvos, volt fogorvos, nőgyógyász, gyermekorvos. Amikor a harcok elkezdődtek, szó nélkül elmentek, az utolsó fizetésük sem érdekelte őket, annyira féltek” - mondja egy helybéli, Alla Kemetyieva.
Az EU Humanitárius Segélye által finanszírozott civil szervezet, a Világ Orvosainak spanyol csapata (Médicos del Mundo) 2015 óta dolgozik a luhanszki régióban. Próbálják kitölteni a humánerőforrásban tátongó űrt, és két mozgókórházzal járják a térséget. Velük tartottunk a 3-as körzetbe.
“Csapatunkban van pszichológus, szülésznő, orvos, nővér. Minden nap más körzetbe megyünk, ezekből összesen kilenc van. Egy körzetbe havonta kétszer-háromszor jutunk el.
Naponta több mint negyven beteg várja őket. Megvizsgálják őket, beszélgetnek velük és gyógyszert adnak nekik.
“Komplex egészségügyi ellátást nyújtunk nekik, hozzásegítjük őket további kezelésekhez, plusz ingyen gyógyszeres kezelést biztosítunk. Tényleg nagyon sok a sürgős ellátást és kezelést igénylő eset, és a szállítás sem megoldott. Az egészségügyi dolgozók hiánya ordító” - mondja Olena Konopkina, a Médicos del Mundo egyik munkatársa.
Halina Poliscsuk 81 éves. Özvegy. Egymaga él, havi 100 eurónak megfelelő nyugdíjból. Pszichológiai segítségért jár a klinikára, illetve inzulinért, mivel cukorbeteg. Mint mondja, sem pénz, sem a megfelelő infrastrukrúra nincs meg, hogy zökkenőmentesen menjen az ellátása. A döntéshozók megfeledkeztek az országnak ezen szeletéről – teszi hozzá.
“Valaha a kerület központja voltunk, ma azonban háborús övezetnek számítunk és a hatóságok felénk se néznek. Az épületeket, a lakóházakat sem tartja karban senki. Magunkra maradtunk” - mondja.
Az EU Humanitárius Segélye a konfliktuszóna mindkét oldalán egyenlő mértékben osztja szét a segélyeket, még akkor is, ha a nem a kormány ellenőrzése alatt álló területek nagyobb szükséget szenvednek.
“Készen állunk arra, hogy a szárazföldi harcok eseményeinek függvényében átcsoportosítsuk a prioritásokat a területek között, és amíg be tudunk jutni valahova, és amíg vannak tartalékain, addig megyünk. Lehet itt békemegállapodás, humanitárius segélyre a következő egy-két évben még egészen biztosan szükség lesz” - mondta Srdan Stojanovic, a szervezet munkatársa.
A kelet-ukrajnai egészségügyi ellátás nemzetközi finanszírozása a 2014-ben a szükségletek 98%-ára elég volt, 2018-ban azonban már csak 38%-ukat volt képes kielégíteni.