A nyugdíjas, akivel mindenki szelfizni akar

HIRDETÉS

Derűs, napfényes délelőtt Zuglóban, kutyasétáltatók és nyugdíjasok az utcán - nem is gondolnánk, hogy egyikük egy élő legenda, aki több százezer online követővel bír.

Arató András nyugdíjas villamosmérnök tíz éve beleegyezett abba, hogy egy fotóügynökség olyan képeket készítsen róla, amelyeket a média és a vállalatok általában illusztrációként használnak. Kezdetben a papírformának megfelelően különböző vállalatok honlapjain találkozott saját arcával. Aztán egy amerikai fórumról elindult egy játék: valaki elindított egy versenyt, amelyben András stock-fotóira kellett vicces feliratokat készíteni.

Az internet népe úgy találta, hogy András mosolya valami titkos bánatot rejt. Erre a gondolatra aztán tréfák garmadáját húzták fel, és András - vagyis Hide the Pain Harold - képei ellepték az internetet.

Andrást először érthetően sokkolta a dolog.

-Az volt az első gondolatom, hogy én ezt nem akarom – mesélte az euronewsnak.

Megpróbált véget vetni az olykor bántó mémek özönének, letiltotta a stock-fotók felhasználását, de ez nem segített. Minden csoda pár napig tart – gondolta, várta, hogy csituljon a Harold-őrület, de a mémek csak nem apadtak.

- Legalább öt évbe beletellett, mire elfogadtam. Muszáj volt számot vetni vele hogy nem tudom megállítani, nem tudok ellene tenni, és erre ez volt a reakcióm, hogy ha nem tudom megszüntetni akkor próbáljam a lehető legjobbat kihozni belőle.

András végül felvállalta, hogy a mémek mögött egy élő ember van, és elkészítette Harold közösségi oldalait. Ennek rögtön volt pozitív hatása.

-Mióta kiderült, hogy én egy létező ember vagyok, azóta a sértő és durva mémek szinte teljesen eltűntek.

Érkezni kezdtek viszont a felkérések. Először közönségtalálkozók, azután már reklámfelkérések is. András azon dolgozott, hogy Harold sorsát már ő alakítsa, a figura üzenetét már ő határozza meg. Az üzenet egyszerű: mindig vannak apró bosszúságok, de az élet megy tovább, vállat kell rántani és tovább kell lépni. Ezt a munkát egyedül kezdte el, de később igénybe vette egy debreceni cég segítségét, amely rövid idő alatt megduplázta a követői számát, és a reklámmegkeresésekkel kapcsolatban is segítik. 

Andrásnak ma több közösségi oldalon sok százezer követője van – nem csak Európában, de orosz és spanyol nyelvterületen is. Azt mondja, hogy magából a közösségi oldalakból nincs bevétele, viszont számtalan helyre meghívják, és reklámokban is rendszeresen szerepel. Azt mondja, már önmagában az utazások miatt is megérte. Soha nem jutott volna például el Szibériába, Jakutföldre, ahol egy négyszáz fős játékfejlesztő cég hívta meg a vállalati buliba. Forgatott online reklámot a Manchester City futball-csapatnak. Az ősszel pedig három reklám-forgatásra hívták meg Dél-Amerikába.

Elkísértük Andrást a V4 futuresports e-sport-bajnokságra, ahol egyetlen feladata volt: gyakorlatilag megállás nélkül szelfizni akart vele mindenki. Ahol elment, mindenütt megálltak a tizen- és huszonéves gémerek, és hosszú sorokban, türelmesen várták, hogy készíthessenek egy szelfit a nyugdíjas villamosmérnökkel. Többen közülük más kontinensről érkeztek. Nehéz volna eldönteni, hogy ez örömet okoz-e neki, vagy csak türelmesen megcsinálja. Azt bevallja, hogy például a gémer szubkultúrához – amely jelentős átfedésben van azzal a körrel, amely lájkolja az ő oldalait – nem sok köze van. Ugyanakkor villamosmérnökként fiatal korában munkatársaival ő is készített egyszerű játékprogramot.

– Én úgy érzem, hogy ennek kapcsán állandó kapcsolatom van fiatalokkal. És hát sokkal jobb fiatalokkal viccelődni, bohóckodni, mint a saját kortársaim orvosi panaszait hallgatni – magyarázta.

András úgy érzi, hogy ha nem is egy új karrier vette kezdetét, de a számtalan kellemes mellékhatás miatt összességében nagyon pozitív, ami történt vele. Ezt azonban ő és a családja sem mindig gondolta így.

– A feleségem körülbelül velem azonos utat járt be az elutasításban és az elfogadásban is. A fiam, aki a negyvenes éveiben jár, nagyon nem örült neki, hogy ez történt az apjával, egyetlen mémet sem volt hajlandó megnézni – mesélte András. – Ő csak mostanában kezd megbarátkozni a gondolattal.

András mérnökként villanykörték minősítésével foglalkozott, területének elismert szakembere volt, de nyilván mindez nagyon távol állt attól, amit most csinál. Azt mondja, előtte is aktív életet élt, szeretett utazni, nem volt az az otthon ülő nyugdíjas. Villamosmérnökként az internet, az egész ügy technikai oldala nem okozott neki gondot. Türelmes, derűs természete az, ami a leginkább a segítségére van, és valószínűleg ez játszott szerepet abban, hogy az internet, amely kezdetben elsősorban gúnnyal fordult a képei felé, magához az emberhez olykor egészen megható kedvességgel közelít.

- Ha tanulságot kellene megfogalmazni, akkor azt mondanám, hogy az élet felkínál mindenféle kihívásokat, és ezeket el kell fogadni – mondta a beszélgetésünk végén. - Ki kell próbálni magunkat minél több területen, és ki tudja: a végén akár még mém is lehet valakiből.