Ahol a filmes a bőrét viszi vásárra

Egy indiai történettel nyitott a 36. iráni filmfesztivál Teheránban.

Az Oscar-jelölt Madzsid Madzsidi filmje, a "Felhőkön túl" Mumbai egyik nyomornegyedében játszódik. Egy testvérpár, egy fiú és egy lány vergődését kíséri - és nincs happy end.

A fesztivál igazgatója, a rendező Reza Mirkarimi azt mondja, egy feltétellel vállalta a felelősséget, ami megbizatásával jár: ha a hatóságok távol tartják magukat az érdemi munkától. Vagyis, ha szabad kezet kap a program összeállításában, arról teljes egészében ő és csapata dönthet. Az elmúlt három évben a kormány önmérsékletet tanúsított, úgyhogy ezzel nem volt probléma, szabadon dolgozhattak.

Nemcsak a művészeti rendezvények szervezőinek, hanem maguknak a művészeknek is nehéz a dolguk. Kötéltáncra kényszerülnek, ha valóban el akarják juttatni üzenetüket a nagyközönségnek anélkül, hogy tiltólistára kerülnének. Az elmúlt években több ismert rendezőnek is el kellett hagynia az országot.

Deborah Young, a Hollwood Riporter szerkesztője azt magyarázza, hogy Irán mintapéldája azoknak az államoknak, ahol a filmesek a hatalom nyomása alatt dolgoznak. Az emberek egy ilyen országban nem mondhatják meg egy az egyben, mit gondolnak, úgyhogy szimbólumokkal, hasonlatokkal kommunikálnak, és őt ez lenyűgözi.

Az idei fesztivál kerek évfordulót ünnepel: az iráni filmgyártás éppen 120 éves. Mára az iráni filmművészek a nemzetközi rendezvények ünnepelt szereplői. Az iráni rendezők a művészfilmek világának élvonalába tartoznak.

Az Euronews tudósítója, Wolfgang Spindler szerint ez a fesztivál a legjobb alkalom arra, hogy az ember megmerítkezzen az iráni film fantasztikus gazdagságában. Ugyanakkor az is igaz, hogy a filmrendezők, akikkel találkozott, arra vágynak, hogy szabadabban fogalmazhassanak.