Clinton és Trump a vallásos választók kegyeit keresi.
HIRDETÉSHillary Clinton? Maga az ördög! Donald Trump? Bűnben él! Nem könnyű a döntés a radikális amerikai keresztényeknek, pedig sok múlhat a szavazataikon a novemberi elnökválasztáson.
George W. Bush ifjan léha életet élt, ivott, és a legkevésbé sem törődött Istennel. Aztán egy szép napon megbánta bűneit, megtalálta Jézust – egyszóval újjászületett. Nem véletlenül lett az amerikai evangéliumi keresztények kedvence, és az sem véletlen, hogy kétszer is elnökké választották. Támogatói ugyanis politikailag az egyik legbefolyásosabb csoport az Egyesült Államokban.
Ez a csoport most nem találja a maga emberét, hiába közeleg a voksolás napja. A demokraták jelöltje, Hillary Clinton szóba sem jöhet. Elismeri a nők jogát a művi terhesség-megszakításra és támogatja az azonos neműek házasságát. Ezért hasonlítja az ördöghöz Gordon Klingenschmitt, a coloradói törvényhozás igencsak vitatott tagja – igaz, ő meglehetősen le van maradva, elég legyen annyi, hogy még a huszonegyedik században is bűnnek(!) tartja a homoszexualitást. Clinton tehát kilőve.
Na de mi a helyzet Trumppal? Hm. Vele is sok a baj. Bűnben él. Elvált. Ifjú milliárdosként leplezetlenül kérkedett a nőügyeivel. Közismerten narcisztikus személyiség, gyakran sikamlós tréfákat enged meg magának nyilvánosan is, virágzó üzleti kapcsolatokat tart fenn a szerencsejáték-iparral – a kártya pedig, mint tudjuk, az ördög bibliája –, ráadásul az abortusz ügyében sem volt mindig olyan mereven elutasító, ahogy azt az „újjászületettek” elvárnák.
Pedig a vallásos szavazók voksai akár sorsdöntőnek is bizonyulhatnak a választásokon, ezért mindkét jelölt nagy kampányba kezdett, elsősorban a mérsékeltebb keresztény hívők támogatásáért. Hillary például legutóbb a fekete polgárjogi mozgalomból kinőtt Progresszív Nemzeti Baptista Konvenció vezetőit udvarolta körül. A róla szóló tudósításokban inkább hangsúlyozzák, hogy az egykori first lady hívő metodista, Bibliát hord magával, sőt rendszeresen olvassa is, továbbá tagja volt egy szenátusi imacsoportnak – egy szó mint száz, fáradhatatlanul végzi munkáját egyik kampánymenedzsere, Burns Strider, akinek egyetlen feladata a vallásos szavazók megszólítása.
Trumpról pedig a nyár derekán azt állította egy James Dobson nevezetű ultrakonzervatív férfiú, hogy eljutott Jézushoz – állítólag Paula White televíziós igehirdető hatására tért meg. Maga a jelölt egyébiránt nem kommentálta a hírt. Márpedig neki lenne a nagyobb szüksége a hagyományosan republikánus érzelmű választók támogatására, enélkül úgyszólván esélytelen. Rossz hír a New York-i milliárdosnak, hogy a republikánus szavazók fele sem hiszi el, hogy pártjuk jelöltje őszintén vallásos.
Kulcskérdés az is, hogy kinek sikerül megnyernie a katolikus szavazókat. Az Egyesült Államokban csaknem fél évszázada mindig az az elnökjelölt győzött, aki többséget szerzett a katolikusok között. Ez ugyanis hatalmas csoport – az összes választó negyede –, és rendkívül sokszínű is, világnézetileg, etnikailag, földrajzilag egyaránt. A spanyol ajkú katolikusok például minden bizonnyal Clintont favorizálják majd, habár ezért éppen Trump tette a legtöbbet a mexikóiak elleni kirohanásaival.
A közvélemény-kutatók augusztus végi állás szerint a demokrata jelölt elnökké választását tartják valószínűbbnek. De hogy mi lesz a vége ennek a meglepetésekkel teli kampánynak, azt most még csak az Isten tudja.