Vérző vagy halott gyerekek kellenek a címlapra

Vérző vagy halott gyerekek kellenek a címlapra
Írta: Euronews

Amikor a borzalmak hétköznapi látvánnyá silányulnak, egy fotó megtörheti a közönyt.

Harcok, áldozatok, vér és romok – a konfliktus zónákból érkező képek megszokottá váló elemei. Ha személyesen nem érint, a borzalmak hétköznapi látvánnyá silányulnak.

Csak elvétve készül egy olyan fotó, amely felrázza a közvéleményt. Egy olyan felvétel, amiről nem lehet pár másodperc után elkattintani.

A 4 éves Omrant egy lebombázott aleppói ház romjai közül mentették ki a napokban. Talán a robbanástól zavartan, vagy talán mert szófogadó kisfiú, csendesen ül a mentőautóban, ahol letették. Az ártatlan áldozatok szimbóluma.

Ugyanígy lett jelkép a 3 éves Ajlan Kurdi. Élettelen testét a törökországi nyaralóhely, Bodrum strandján találták meg tavaly. Testtartása ugyanaz, mint az mélyen alvó kisgyermekeké. Akik nem a szíriai polgárháború elől menekülve fulladtak a tengerbe.

A Hürriyet napilap weboldala közölte az elsők között a megrázó fotót.

- Azért tettük közzé a felvételt, hogy a figyelmet a menekültkrízisre irányítsuk, függetlenül a szíriaitól, az irakitól, vagy bármely más konfliktus zónától. Emberi arcot akartunk adni a problémának, hogy végre komolyan vegye a világ. Fel akartuk rázni a közvéleményt – emlékszik vissza a weboldal szerkesztője, Zeynep Gürcanli.

A 12 éves palesztin fiúnak, Mohamed al-Durrah-nak az apja, Dzsamal próbálta megvédeni az életét. A második intifáda idején, 2000. szeptemberében rekedtek a palesztin és izraeli fegyveresek kereszttüzében. Hiába az igyekezet, a fiút több találat érte, meghalt. A helyszínen rögzített felvételt egy francia tévé közölte.

A 13 éves afgán Sharbat Gula a National Geographic magazin egyik 1985-ös címlapjáról nézett vádlóan a külvilágra. Szüleit egy bombázásban vesztette el, árva és menekült lett, arca mégis méltóságot, emberi szépséget tükröz.

Dél-Szudán, 1993. A háború éhínséghez vezetett. A jóllakott nyugat elképzelni sem tudja az éhezés miatti végelgyengülést. A New York Times érthetővé tette a a borzalmat: egy keselyű várja, hogy a csont és bőr kisfiú bevégezze.

Az amerikai hadsereg 1972. június 8-án egy dél-vietnami falut lőtt. A házak közül gyerekek menekülnek, néhányon a napalm savmarta sérülései is látszanak. A fotó felháborította a világot, és kellemetlen perceket okozott Nixon elnöknek.

Ezek a fényképek és felvételek megtörik a közönyt, átérezhetővé teszik a tragédiát, borzalmat, legalább egy kényelmetlen pillanatra. A rajtuk szereplők számára azonban nem múlik el ez a pillanat egy lapozással vagy kattintással. A fizikai és mentális sérüléseik egy egész életre szólnak.

kapcsolódó cikkek