Az iraki megszállás befejeződése óta folyt az a parlamenti vizsgálat Nagy-Britanniában, amelynek a vitatott brit szerepvállalás hátterét kellett feltárnia.
HIRDETÉSAz iraki megszállás befejeződése óta folyt az a parlamenti vizsgálat Nagy-Britanniában, amelynek a vitatott brit szerepvállalás hátterét kellett feltárnia. A munkát, amely mostanra befejeződött, Sir John Chilcot titkos tanácsos irányította.
Hét éve kezdődött, és a közelmúltban zárult az a parlamenti vizsgálat Nagy-Britanniában, amelynek az iraki brit szerepvállalás előzményeit, mikéntjét és indokait kellett feltérképeznie nem utolsó sorban azért, hogy kiderüljön, terhel-e büntetőjogi felelősség bárkit az akkori döntéshozók közül.
A munkáspárti Tony Blair volt a kormányfő 2003-ban, amikor London eleget tett Washington felhívásának, és csapatokat küldött Irakba egyrészt a terrorizmus elleni harc támogatására, másrészt a feltételezett iraki tömegpusztító fegyverek leszerelésére.
Tony Blairt az elmúlt évtizedekben súlyos bírálatok érték, amiért – a második világháború befejeződése óta először – bevetette a brit hadsereget. A megszállás hat éve alatt (2003-2009) 179 brit katona halt meg Irakban. A hozzátartozók azóta is magyarázatot követelnek, illetve a felelősök elszámoltatását várják különös tekintettel arra, hogy végülis kiderült, az Irak elleni offenzíva nem volt indokolt.
A jelentés Sir John Chilcot titkos tanácsos vezetésével készült a tervezettnél sokkal hosszabb ideig. A július 6-án közzétett dokumentum – amelyet az áldozatok rokonainak már valamivel korábban megmutattak – több mint 2,5 millió szóból áll, és mintegy 150 ezer – részben titkos – kormánydokumentumot dolgoz fel.
Sir Chilcot azt hangsúlyozza, hogy miközben nem vehetik magukra az igazságszolgáltatás szerepét, vagyis büntetőjogi felelősséget nem állapíthatnak meg, mindenféle szégyenlősség nélkül nevükön nevezik azokat, akiknek meghatározó és vitatható szerepük volt az iraki brit beavatkozásban. Szerinte a legfontosabb tanulsága ennek a hatalmas kutatásnak az, hogy ilyen horderejű döntést csak a helyzet kimerítő elemzése, és a következmények felelős számbavétele után szabad meghozni, és ez reményei szerint ezután már nem történhet másképp.
A Chilcot-jelentés aránylag részletesen kitér arra, mennyire és mennyiben voltak kidolgozott tervek a katonai offenzíva utáni helyzet kezelésére Irakban. Foglalkozott-e bárki felelősen azzal a kérdéssel Londonban, hogy Szaddám Husszein hatalmának megdöntésével ki és hogyan veszi át a hatalomgyakorlást, ezen belül biztosítja a közrendet, gondoskodik a lakosság ellátásáról és biztonságáról. A meghallgatott több száz vallomás közül sokban ismétlődik, hogy a brit védelmi minisztérium nem biztosított megfelelő ellátmányt, felszerelést és körülményeket az Irakban állomásozó brit kontingens számára.
A jelentés szerint például a döntéshozók azt sem mérték fel megfelelőképpen, mit jelent majd az erős központi hatalom megszűnése, vele a kormányhadsereg szétszéledése az iraki terrorizmus szempontjából. Sem az amerikai, sem a brit hadsereg nem készült fel arra, hogy ha nincs, aki kézben tartsa a felekezeti gyűlöletet, évtizedekig tartó vérontás kezdődik – vagy inkább indul újra – Irakban.