"Az észak-írországi békefolyamat sikerének kulcsa az volt, hogy bevonta az erőszakban részt vevőket és demokratikus útra terelte őket – a Gázát 2007 óta irányító Hamászt viszont kizárják az övezet jövőjéből" – hangsúlyozza a belfasti Queen’s University politika- és történelemtudományi főelőadója.
HIRDETÉS
Míg a palesztinok és az izraeliek, és az egész világ azt várják lélegzetvisszafojtva, hogy hova vezet, mire lehet elég a gázai tűzszünet, vannak, akik a kilencvenes évek észak-írországi békefolyamatából merítenének tanulságokat arról, hogyan lehet átlépni háborúból a békébe.
A közelmúltban ismét a figyelem középpontjába került két, az akkori folyamatban fontos szerepet játszó politikus, Tony Blair volt brit miniszterelnök és Jonathan Powell volt kabinetfőnök, jelenleg Keir Starmer nemzetbiztonsági tanácsadója, ugyanis ők is részt vesznek az Egyesült Államokkal és más országokkal folytatott, Gáza jövőjéről szóló tárgyalásokon.
Keir Starmer jelenlegi brit kormányfő a héten kijelentette: "Észak-Írországban szerzett tapasztalatainkra támaszkodva készek vagyunk kulcsszerepet játszani a Hamász fegyvereinek és képességeinek leszerelésében".
Az észak-írországi státusz miatt három évtizeden át tartó erőszakos cselekmények során körülbelül 3600 ember halt meg és 50 ezren sebesültek meg. Végül 1998-ban aláírták a békeegyezményt, a nagypénteki megállapodást, ami véget vetett a harcok nagy részének, és az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) valamint más militáns csoportok lefegyverzéséhez vezetett.
A Donald Trump által támogatott gázai terv ennél sokkal szűkebb körű. Nem foglalkozik a mostani háború előtt évtizedekkel kezdődött, sokkal szélesebb körű izraeli–palesztin konfliktussal. Nem kínál megoldást az önálló palesztin állam létrehozására - amit Izrael ugye elutasít - sem, nemzetközi szinten mégis a konfliktus megoldásának egyetlen lehetőségeként tekintenek rá.
A terv szerint a Hamásznak le kell fegyvereznie, amire a palesztin terrorszervezet nem hajlandó, bár azt állítja, hogy egyes fegyvereket átadhat a palesztin vagy arab hatóságoknak. Észak-Írországban az, hogy az IRA megtagadta a fegyverek leadását, komoly problémát jelentett, veszélyeztetve magát a békefolyamatot.
Szakértők szerint ugyan vannak hasonlóságok, de jelentősek a különbségek is az észak-írországi konfliktus és a Gázában pusztító háború között, amelyet a Hamász által 2023. október 7-én elkövetett terrortámadás indított el, amelynek során 1200 ember halt meg és 251-et ejtettek túszul.
Izrael megtorló offenzívája Gáza nagy részét romba döntötte, éhínséget okozott és a helyi hatóságok szerint közel 68 ezer palesztin vesztette életét.
Kristian Brown, a belfasti Ulster Egyetem politikatudományi előadója szerint "a közel-keleti helyzet jelenleg rendkívül súlyos."
"Észak-Írországban a keserűség, a közvetlen fenyegetettség érzése és a pusztítás mértéke nem volt olyan katasztrofális, mint Gázában" - mondta.
Az IRA végül beleegyezett abba, hogy nemzetközi csoport által felügyelt titkos folyamat során "használhatatlanná" tegye fegyverarzenálját. Ez akkor történt, amikor a főbb vitás kérdések rendezésére politikai tárgyalások folytak - ilyet a több mint három évtizedes, az Egyesült Államok vezette békefolyamatok sem tudtak elérni a Közel-Keleten.
Észak-Írországban a leszerelés lassan haladt. Az IRA 2001-ben kezdte el leadni fegyvereit, és 2005-ben, hét évvel a békeszerződés megkötése után fejezte be. A folyamat részeként több más brit lojalista és ír republikánus militáns csoport is leszerelt.
"A britek talán tanácsot adhatnak a türelemre és a pragmatizmusra" – vélekedett Niall Ó Dochartaigh, a Galway-i Egyetem politikatudományi professzora.
"Az IRA vezetőségét különböző módokon kellett segíteni, hogy ezt az érvet (a leszerelés mellett) a szervezeten belül is érvényesítse. Végül az ír esetben a leszerelés csak akkor történt meg, amikor az IRA meggyőződött arról, hogy politikai megállapodás született. Míg Észak-Írországban a kompromisszumos megállapodás körvonalai elég korán kirajzolódtak”, a Közel-Keleten egy hasonló konszenzus még messze van" - tette hozzá.
Törékeny hatalommegosztás
A Gázára vonatkozó 20 pontos terv a tűzszünettől az újjáépítésig terjedő lépéseket tartalmaz, viszont fontos kérdéseket hagy megválaszolatlanul, mint például Jeruzsálem jövője, a palesztin menekültek visszatérése, a biztonsági intézkedések, a jövőbeli határok, valamint az izraeli telepek kérdése.
A nagypénteki megállapodás egyértelműbb volt: egyfajta önkormányzati modell szerint a két közösség kompromisszumára építette a helyi kormányzást, helyi kormányt és hatalommegosztási rendszert hozva létre. De még ez a béke is kihívásokkal szembesült az évek során, alkalmi támadásokkal és politikai válságokkal. Mindezek ellenére Észak-Írországban többnyire béke honol. Az egykor erőszakhoz kapcsolódó pártok, mint a Sinn Féin, ma már fontos politikai szerepet töltenek be.
Peter McLoughlin, a belfasti Queen’s University politikatudományi és történelemtudományi főelőadója szerint az észak-írországi békefolyamat sikerének kulcsa az volt, hogy "bevonta az erőszakban részt vevőket, és demokratikus útra terelte őket."
Szerinte problémát jelenthet, ha a 2007 óta Gázát irányító Hamászt kizárják a gázai övezet jövőjéből.
"Ha van valami általánosan levonható tanulság Észak-Írország sikereiből, akkor az az, hogy a befogadó folyamat működött – és itt a befogadást teljes értelemben értem, mindenféle pártot beleértve, még a militánsokat is" – mondta McLoughlin. "A Hamászt kizárják a politikai folyamatból, és elvárják tőle, hogy adja le fegyvereit, Nem tudom, ez mennyire megvalósítható" - tette hozzá.
A kulcsszereplők visszatérése
Tony Blair Trump lehetséges tanácsadója lehet Gázában. Blair, aki 1997 és 2007 között volt brit miniszterelnök, a "kvartett" – az USA, az EU, Oroszország és az ENSZ – izraeli és palesztin küldöttjeként is szolgált. De továbbra is ellentmondásos figura, mert támogatta a 2003-as iraki háborút, és Trump elismerte, hogy Blair nem biztos, hogy "mindenki számára elfogadható választás" a régióban.
Eközben Jonathan Powell, Starmer nemzetbiztonsági tanácsadója, aki részt vett a közelmúltbeli egyiptomi tárgyalásokon, elismerést kapott Steve Witkoff amerikai közel-keleti különmegbízottól "a megállapodás elérése érdekében tanúsított hihetetlen hozzájárulásáért és fáradhatatlan erőfeszítéseiért."
Bronwen Maddox, a brit Chatham House nemzetközi ügyek intézetének igazgatója azonban szkeptikus a két folyamat közötti párhuzamok felvetésével kapcsolatban. Szerinte az Egyesült Királyság "csekély diplomáciai szerephez juthat csak Gázában, döntő jelentőségűhöz semmiképp."