Határozottan bírálta Tony Blair korábbi brit kormányfőt a 2003-as iraki katonai beavatkozás most lezárult vizsgálata.
HIRDETÉSHatározottan bírálta Tony Blair korábbi brit kormányfőt a 2003-as iraki katonai beavatkozás most lezárult vizsgálata. Kevés kivételellel gyakorlatilag alátámasztotta az eddigi kritikákat. Tony Blair kitart döntése mellett.
A jelentés szerint az akkori miniszterelnök téves és ellenőrizetlen hírszerzési információk alapján vezette országát a 179 brit áldozatot követelő háborúba. Túlzóak voltak az indokként emlegetett iraki biztonsági fenyegetésekről szóló beszámolók. A brit katonai beavatkozás jogi háttere nem volt megalapozott és az akció megtervezése sem volt helytálló.
A Chilcot-jelentés
- a vizsgálóbizottság több mint 100 tanúval beszélt, köztük katonai parancsnokokkal, diplomatákkal, jogászokkal
- az előzetes nyilatkozatok alapján nem személyek vagy intézmények bírálata volt a cél, mégsem tudta ezt elkerülni a testület
- hét éve kezdték a vizsgálatot, de nem sikerült tartani a lezárására szabott egy éves határidőt
- a jelentés 2 és fél millió szóból áll, ez a Biblia háromszorosa
- a bizottság 150 ezer kormány dokumentumot nézett át, köztük 29 feljegyzést George W. Bush akkori amerikai elnök és Tony Blair brit kormányfő között
A hét év után lezárt vizsgálat eredményeit a bizottság vezetője, John Chilcot foglalta össze. Mint mondta, nem igaz a volt brit kormányfő állítása, miszerint nem lehetett előre látni, hogy az iraki katonai beavatkozás mekkora káoszt hagy maga után. A vizsgálóbizottság azt is hiányolta, hogy nem készült terv az iraki viszonyok beavatkozás utáni stabilizálására.
John Chilcot szerint nem kétséges, hogy Szaddám Huszein iraki rezsimje fenyegetést jelentett a világra, és előbb-utóbb indokolttá tette volna Irak lerohanását, de nem akkor és nem azokkal az indokokkal, ahogy ezt 2003-ban az Egyesült Államok és Nagy-Britannia tette.
Tony Blair már reagált is a jelentésre. Hosszasan sorolja, milyen korábbi feltételezéseket tisztázott a dokumentum. Így például nem találták bizonyítottnak, hogy az amerikai vezetőkkel folytatott megbeszélésein titkosan kötelezettséget vállalt volna a britek részvételéről a beavatkozásban. Kiemeli, hogy a dokumentum szerint sem vezette félre a kabinetet a beavatkozás megszavazása előtt, mint ahogy nem hamisított meg vagy használt fel szabálytalanul hírszerzési anyagokat.
Azt írta közleményében, akkori kormányfőként jóhiszeműen döntött a brit szerepvállalásról a 2003-as iraki háborúban. Hozzátette, vállalja a teljes felelősséget minden hibájáért, kivétel és mentségek nélkül. Továbbra is meggyőződése, hogy jó döntés volt Szaddám Huszein eltávolítása, és szerinte nem ez okolható a jelenlegi terrorakciókért a Közel-Keleten és máshol a világban. Sajnálatát fejezte ki az áldozatokért, részvétét a hozzátartozóknak.
Időrendben
- 2003. március 17.: a brit kabinet megszavazza a szerepvállalást Irakban, egy nappal később a parlament is
- 2003. március: megkezdődik a brit beavatkozás
- 2003. július: holtan találják David Kelly fegyverzetellenőrt, aki felvetette, hogy Blair és csapata eltúlozta a tömegpusztító fegyverek iraki gyártásának fenyegetését
- 2009. április: brit kivonulás Irakból
- 2009. június: Gordon Brown kormányfő vizsgálatot rendel el a tanulságok levonására
- 2010. január: Tony Blair tanúskodik, „nem bánta meg Szaddám Huszein elmozdítását”
- 2011. január: Blair újra tanúskodik, „sajnálja a veszteségeket”
- 2015. május: a jelentés határidejének második meghosszabbítása
- 2016. július 6.: a jelentés bemutatása