Szíriába érkezett az ENSZ különmegbízottja. Steffan de Mistura a négy éve zajló polgárháborút lezárni hivatott békefolyamatról és az Európába özönlő
HIRDETÉSSzíriába érkezett az ENSZ különmegbízottja. Steffan de Mistura a négy éve zajló polgárháborút lezárni hivatott békefolyamatról és az Európába özönlő menekültek miatt kialakult válsághelyzetről egyeztet Damaszkuszban, valamint igyekszik valamilyen politikai megoldást találni.
Egy biztos, a közel-keleti országban növekvő orosz katonai jelenlét nem hozta közelebb a szíriai békét. Bassar el-Aszad elnök az orosz televíziónak minap adott interjúban leszögezte, nem mond le, mert őt a nép választotta, és csak a nép hívhatja vissza. A menekültáradatért pedig Európát tette felelőssé. Szerinte a Nyugat a terrorizmust támogatja, míg ő ellene, így az Iszlám Állam ellen is harcol.
Az Euronews munkatársa, Sophie Desjardin készített interjút Haszni Abidivel egy genfi központú kutatóintézet vezetőjével.
Sophie Desjardin, Euronews:
Bassar al-Aszad több orosz sajtóorgánumnak interjút adott tegnap. Beszélt a menekültválságról, és azt a megjegyzést tette, hogy olyan, mintha a Nyugat könnyeket hullatna egyik szemével, míg a másik szemével puskával célba venné őket. Ez provokatív. A Nyugat csapdába került ezzel a háborúval?
Haszni Abidi, az Arab és Mediterrán Világ Kutatóközpont vezetője:
Ez több, mint hogy a Nyugat zsákutcába jutott az óriási menekültáradat miatt, ami néha lehet ijesztő, de mindenekelőtt ott van a különböző országok belpolitikája. Aszad ugyanazt a retorikát használja, próbál konfrontálódni Európával. Azt mondja, hogy ez a migráció Európa hibája, mert “feltüzelte a háborút”. De elfeledkezik arról, hogy ez a menekültválság és az emberek elüldözése a szomszédos országokba már sokkal korábban megkezdődött, mint hogy az Iszlám Állam nevű szervezet megalakult volna.
Aszad a Nyugatot hibáztatja azért, hogy megalkotta az Iszlám Államot, és mégis, ha a dzsihadisták nem jelentek volna meg a színen, és az Aszad ellen és mellett harcoló felek állnának egymással szemben, nem omlott volna össze már rég a rezsim?
Erre nehéz válaszolni. A rezsim kiterjesztette a támogatói bázisát, és ők valamiben nagyon jók, mégpedig az ellenfeleik démonizálásában. Az ellenzék a kezdetekben békés volt. Sőt még csak nem is követelte Bassar al-Aszad távozását. Reformokat szerettek volna. A rendszer radikalizálta az ellenzéket, amely eleinte nem volt vallásilag elkötelezett. Amikor egyértelművé vált, hogy jól szervezettek, és van egy társadalmi elképzelésük egy új Szíria felépítésére egy pluralista alkotmánnyal, akkor a rezsim természetesen kijátszotta a terrorista kártyát. Az Iszlám Állam nevű szervezet a szíriai rezsimből táplálkozott. Aszad gépezete táplálta az Iszlám Állam fenyegetését, mert a mérsékelt ellenzék bukása ahhoz vezetett, hogy az emberek csatlakozzanak vagy legalább támogassanak egy másik, sokkal radikálisabb ellenzéket, különösen látva a nemzetközi közösség nemtörődömségét és tehetetlenségét.
Meg lehet állítani ezt a négy éve tartó háborút a szíriai kormány támogatása nélkül?
Aszadnak sikerült előhúznia egy zsarolókártyát: akkor lesztek biztonságban, ha engem támogattok. Szerintem az ENSZ első és második erőfeszítése Genfben több támogatást érdemelne. Lehetne egy politikai átmenet, tárgyalni lehetne Bassar al-Aszaddal a távozásáról, de nem arról, hogy megtartsuk őt. Ezért van az, hogy Irán egy lehetőséget kínál, amit meg lehetne ragadni, ahogyan Oroszország is. Sajnos az ellenzék mára gyakorlatilag árván maradt. Ez a konfliktus a politikai akarat és elköteleződés hiánya miatt egy ideig még velünk marad.
Oroszország már rég átlépett egy határt, meglehetősen nyíltan, a diplomáciában és katonai szempontból is. Gondolja, hogy ennek a háborúnak a mellékhatása, amiből itt Európában részesülünk, kedvez Moszkva javaslatainak?
Egyértelműen. Erre játszik Putyin elnök. Aszad nagyon fontos kártya Putyin kapcsolatát tekintve az amerikaiakkal és az európaiakkal. Készen áll elengedni Aszad kezét, amennyiben a Nyugattal való tárgyalásokon érvényesítheti az érdekeit. Ezért nagyon fontos Putyinnal újra beszélni, és az irániakkal is, valamint az összes olyan országgal, amely még támogatja Aszadot. Oroszország és Irán nyílt támogatása ma azt mutatja, hogy mindkét ország ki akarja játszani a Szíria kártyát, felhasználni Aszadot, nemcsak azokban a kérdésekben, ahol Szíria érintett, hanem olyan stratégiai érdekek esetében is, amelyek túllépnek a szíriai konfliktuson.