Szerbia két évtizeddel a délszláv háború után az EU-tagság felé tart. Isabelle Kumar Belgrádban beszélgetett Alekszandar Vucsics szerb kormányfővel
Szerbia két évtizeddel a délszláv háború után az EU-tagság felé tart. Isabelle Kumar Belgrádban beszélgetett Alekszandar Vucsics szerb kormányfővel.
- Azt tűzte ki célul, hogy csatlakozzanak az Európai Unióhoz. Mit gondol, mikor sikerül majd?
- Ez nem az időről szól, hanem a tartalomról. Mindent megteszünk, hogy tartsuk az irányt az EU felé, teljesítsük minden kötelezettségünket, és egyre több európai értéket fogadjunk el országunkban.
- Alekszandar Vucsics 1993-ban lépett be az ultranacionalista Szerb Radikális Pártba (SRP)
- Tájékoztatási miniszter volt 1998-tól 2000-ig, a keményvonalas Milosevics-rezsim idején
- Vucsics 2008-ban szakított pártjával, és csatlakozott a Szerb Haladó Párthoz
- Kormányfővé választották 2014 áprilisában, gazdasági reformot ígért és az EU-csatlakozás folyamatának felgyorsítását
- Van egyfajta belefáradás az EU-bővítés ügyében az Európai Bizottságban, ugyanakkor úgy tűnik, Önnek is elege van a folyamatból. Azt mondta, nem érzi úgy, hogy tisztelné az Európai Unió. Miért?
- Azért, mert nagyon őszinte vagyok, és nem rejtek el semmit, senkivel szemben. Sok politikus van ebben a térségben, Kelet- és Dél-Európában, aki mindig hízeleg az uniós tisztségviselőknek, mondván, hogy minden a legjobb. Én csak azt mondom, amit gondolok.
- Mi zavarja Önt?
- Azt mondta, hogy van egyfajta belefáradás az EU-bővítés ügyében, nos, létezik egy türelmi belefáradás is országunkban. Igen, sok erőfeszítést teszünk, törekszünk, nemcsak sok időt, hanem teljes energiánkat és politikai erőnket is befektettük a folyamatokba. A lehető legkeményebb és legnehezebb gazdasági reformokat kezdtük el Szerbiában. És látja, hogy sok mindent elértünk a párbeszédben a koszovói albánokkal. És azt látjuk, hogy még csak nem is tisztelnek, pedig ez lenne normális..
- Mi a helyzet a koszovói kapcsolatok normalizálásával?
- Azt hiszem, tényleg sokat elértünk, bár ez nem volt könnyű. Ez nagyon kemény, nagyon nehéz ügy számunkra, de előrejutottunk a koszovói albánokkal folytatott párbeszéddel. Nemrégiben véglegesítettük az igazságügyi egyezményt, aláírtunk egy tervet annak életbeléptetésére. Megoldottuk a polgári védelem ügyét, megoldottuk a helyhatóságok költségvetésének ügyét négy északi önkormányzatban, szerbiai önkormányzatokét Észak-Koszovóban, és most tárgyalunk energia- és telekommunikációs kérdésekről.
- A szerbek támogatják enyhülési politikáját Koszovóval?
- Ezt nem tudom megmondani, de az a feladatom, hogy védjem ennek az országnak az érdekét, és tegyek valamit a népünkért. Nem számít, hogy ez egyezik-e mindenkinek a gondolkodásmódjával az országban, illetve, hogy mindenki más egyetért-e valamivel, vagy sem. Az a megbízatásunk, hogy igazi eredményeket érjünk el az ország számára. Azt akarjuk, hogy nyugodt és nagyon stabil legyen ez a régió, erre van szükségünk.
- Ön Szlobodan Milosevics tájékoztatási minisztere volt. Ha visszatekint arra az időre, mennyire érzi magát kényelmetlenül? Érez valamiféle szégyent amiatt, hogy szerepet játszott abban a korszakban?
- Kényelmetlenül érzem magam az információs törvény miatt, amelyet akkoriban javasoltam. Nagyon kényelmetlenül éreztem magam, de nagyon őszinte voltam az emberekkel. Ez nagyon ostoba információs törvény volt, és ezt elismertem a népemnek, ezt ezerszer elmondtam.
- Felvétel készült arról, amikor a nemzetközi közösségnek azt üzente, hogy minden meggyilkolt szerbért száz muzulmánt ölnek meg.
- Ezt kiragadták a szövegkörnyezetéből. Természetesen sok ostoba kijelentést tettem, de azt teljesen kiragadták a kontextusából.
- Tehát nem azt mondta?
- Nem úgy, legalábbis nem abban a kontextusban. Nem titkoltam semmit, persze sok buta dolgot mondtam.
- Hogyan hasonlítaná össze a sajtószabadság helyzetét azzal a korszakkal, amikor tájékoztatási miniszter volt? Vannak aggodalmak a szólásszabadságot illetően.
- Azt hiszem, nagyon könnyű valami rosszat mondani rólam, de mondhatom, hogy ebben az országban teljes a sajtószabadság. Persze mindig lehet jobb, és minden tőlem telhetőt meg fogok tenni, hogy ezt biztosítsam. De mindenki bírálhat engem, amikor csak akar, ahogyan csak akarja, minden médiumban, nincs ezzel semmi gond.
- Miért van az, hogy néha Ön hazugnak nevezte az itteni médiát?
- Nem, csak valakinek mondtam. Tudja, ha valaki olyasvalamit mond nekem, ami nem igaz, akkor válaszolok. Úgy vélem, ez a demokrácia. Nekem is jogom van kimondani azt, amit valójában gondolok. Nem hiszem, hogy ez tilos lenne.
- Szerbia harmonizálja külpolitikáját az EU politikájával? És ha igen, akkor olyan helyzetben lesznek, hogy követniük kell az Európai Uniót, például az Oroszország elleni szankciók ügyében. Ez kellemetlen lenne Szerbiának.
- Még nem vagyunk az EU tagja, és saját érdekünket is figyelembe kell vennünk. Támogatjuk Ukrajna területi egységét. Nagyon felelősen cselekszünk. Beszéltem Petro Porosenko ukrán elnökkel, ők is támogatják a mi területi integritásunkat.Vigyáznunk kell a gazdaságunk túlélésére. Ha például Hollandia szankciókat vezet be Oroszország ellen, akkor milliárdos támogatást kap az Európai Uniótól. Támogatnának minket egymilliárd euróval mezőgazdasági termékeinkért? Nem hiszem. Ez azt jelenti, hogy gondolnunk kell a parasztjainkra, a gazdáinkra és a költségvetésünkre.
- De lehet, hogy választaniuk kell az EU és Oroszország között. A barátsága Vlagyimir Putyinnal lehet ennek az ára?
- Milyen árról beszél? Ez nem kiegyensúlyozott helyzet. Mi az EU-tagság felé haladunk, ez a stratégiai célunk, ugyanakkor szeretnénk megőrizni jó kapcsolatainkat Oroszországgal. Ez nem a személyes viszonyról szól vagy ilyesmiről.
- És gondolja, hogy ez a két dolog összeegyeztethető?
- Ez nem arról szól, hogy egy fenékkel két lovat ülünk meg. Stratégiai célunk az uniós csatlakozás, de igen, szeretnénk jó kapcsolatokat Oroszországgal. Az uniós szándékainkról nyilvánosan beszéltem Putyin elnök előtt is, nagyon nyíltan, elmondom itt is, vagy Angela Merkel előtt is. Meg akarom őrizni a jó viszonyt Putyinnal is. Igen, ez a politikánk.
- Aggodalmat okoz az agyelszívás, az, hogy a legjobbak és legértelmesebbek elhagyják Szerbiát. Mit tesz, hogy megakadályozza a magasan képzettek elvándorlását Szerbiából?
- Minden tőlünk telhetőt megteszünk. Ez a helyzet nem csak Szerbiára jellemző. Ugyanez történik Romániában, Bulgáriában, Lengyelországban, minden délkelet-európai országban. A legjobban úgy lehet küzdeni ellene, ha jobb üzleti környezetet hozunk létre ebben az országban, ha megváltoztatjuk a gazdasági kilátásokat, ha reményt adunk az embereknek, és éppen ezt tesszük. És remélem, hogy két, három, négy vagy öt év múlva sokan visszatérnek majd külföldről, mert ugyanolyan feltételeik lesznek ebben az országban, mint bármely más nyugat-európai államban.