HIRDETÉSAhogyan Ukrajnában súlyosbodik a válság, úgy zárnak szorosabbra a nagyhatalmak is. Washington és Brüsszel a minap újból támogatásáról biztosította Kijevet, Moszkva számára pedig további büntetőintézkedéseket helyezett kilátásba. Ezek hétfőre meg is lettek, kedden pedig életbe is léptek az Egyesült Államokban és az öreg kontinensen egyaránt.
Az amerikaiak 7 új nevet és 17 bankot, illetve céget vettek fel korábbi tiltólistájukra – mindet az orosz elnök közvetlen környezetéből. Az Unió pedig újabb 15 “kishal” ellen intézkedett.
Az amerikai elnök sokadszor is világossá tette, hogy a szankciókkal nem személy szerint Vlagyimir Putyint kívánják ellehetetleníteni. Azt akarják elérni, hogy ráébredjen, milyen rosszul kalkulál, amikor nem adja fel a megmentő szerepét, amit az ukrajnai krízisben vállalt.
Ez eddig is így ment – ami a konfliktus éleződésével feladja a leckét a nyugati hatalmaknak, az a gazdasági érdekek és a diplomáciai elkötelezettségek ellentmondása.
Az orosz elnök szerint is ebből fakadnak majd a gondok. Vlagyimir Putyin úgy fogalmazott, hogy Oroszország meg fogja oldani a problémáit, de nyugati partnereinek sokat ártanak majd a gazdasági szankciók.
Brüsszelben nem államfők, hanem az uniós nagykövetek döntöttek újabb orosz tisztviselők vagyonának és vízumának befagyasztásáról. Az orosz gazdaságtól erősen függő Európa ennél messzebbre nem nagyon mehetett.
Az Európai Bizottság szóvivője a büntetőintézkedések következő, harmadik szintjének előkészítéseként jelentette be ezt a mostani, második kört mondván, hogy
ezt ennek a logikának megfelelően dolgozták ki, mintegy átmenetnek szánják.
Elemzők szerint ez a bizonyos harmadik kör nem nagyon jöhet szóba. Az Európai Unió 13 tagállamának gázellátását legalább felében, de többek esetében egy az egyben Oroszország adja. Arról nem is beszélve, hogy az exporttilalom több tagországnak máris súlyos veszteségeket okozott.
És bár Putyin elnök magabiztos, ő is pontosan tudja, hogy Oroszország legfontosabb gazdasági partnerei között több uniós ország is szerepel, ahogyan azt is, milyen nagy szüksége van az orosz költségvetésnek arra a pénzre, ami a gáz ellenében Európából befolyik.
Vagyis a diplomáciai harcok mezején kívül mozgástere itt most nem nagyon van senkinek, legalábbis a tengeren innen.
Adriaan Lancashire, az Euronews munkatársa Eleonora Tafuróval, a Nemzetközi Kapcsolatok és Külpolitikai Dialógus Alapítvány kutatójával készített interjút.
Euronews: A nyugati országok között orosz-ügyekben patthelyzet alakult ki. A legutóbbi szankciók milyen hatást váltanak majd ki? És mennyire gyorsan?
Eleonora Tafuro: Rövidtávon ez rossz hatással lesz az orosz gazdaságra. A nemzetközi elszigeteltség nem tesz jót a cégeknek, de ez nem lesz annyira jelentős, mint kellene, mert a legfontosabb vállalatokat, mint például a Rosneft olajcéget nem érintik a szankciók.
- Miért késlekednek a gazdasági szankciókkal? Ki miatt van így?
- Az Európai Uniónak szem előtt kell tartania azt is, hogy a tagállamok mennyire megosztottak a kérdésben. Vannak olyan országok, mint például Bulgária, akik szerint meg kell érteni az orosz álláspontot is. Más tagállamok, egyebek mellett a lengyelek pedig támogatják az erősebb fellépést. Tehát ebben a helyzetben az EU-nak mérlegelnie kell azt is, hogy gyorsabban vagy éppen lassabban döntsön valami mellett. Ez a tagállamok miatt fontos.
- Arról mondana valamint, hogy milyen érdekek vannak az érintett orosz állampolgárok mögött? Gondolok itt az energialobbira, a bankokra, a kormányra és a fegyveres állományra.
- Ezek az emberek kulcsfontosságú személyek. Itt van például Igor Szecsin, aki Putyin tanácsadója, és a Rosneft vezérigazgatója, ami az egyik legnagyobb orosz olajcég. A mostani szankciók célja, hogy közvetlen hatást gyakoroljanak azokra a személyekre, akik nem csak az ukrajnai válság kapcsán, hanem az egész orosz politikai életben fontos szerepet töltenek be.