HIRDETÉSAriel Saron főtanácsadójaként a kilencvenes években kezdett a nyugati televíziókban szerepelni Izrael képviseletében Ranan Gisszin. Az első öbölháborúban a külföldi tudósítók számára ő volt a legfontosabb kapcsolat Izraelben. Már akkor Ariel Saron szóvivője volt, amikor a későbbi kormányfő 1996-ban infrastrukturális miniszter lett. Ranan Gisszin máig az egyik legismertebb izraeli politikai szakértő.
euronews: Melyik döntését volt a legnehezebb meghozni Ariel Saronnak?
Ranan Gisszin: Talán felszámolni a gázai, júdeai és szamáriai zsidó telepeket. Mindig is azt vallotta, hogy Izraelt a telepesek hozták létre. És bár mára Izrael a világ összes zsidója számára a zsidó államot jelenti, de a telepek nagyon fontos részei az állam megalapításának. Saron több mint húsz éven keresztül maga is részt vett a telepek létrehozásában.”
- És melyik intézkedésére volt a legbüszkébb? Talán épp az imént említettre?
- Leginkább természetesen azokra a dolgokra volt büszke, amelyek megvalósításában maga is tevékenyen részt vett. A mezőgazdaságra, a kemény munkával termővé tett földekre, és arra is, hogy több telep létesült, és a korábbiaknál sokkal-sokkal több ember érkezett Izraelbe. Vagyis a bevándorlásra, hogy a világ minden részéről érkeztek zsidók az országba, csak azért, hogy egy erős zsidó állam jöhessen létre. És nagyon büszke volt arra is, hogy Izraelnek mennyire erős a hadserege, sőt, hogy a világon az egyik legerősebb az izraeli hadsereg. Nagyon büszke volt erre, mert ez lehetővé tette Izraelnek, hogy közelebb kerülhessen céljaihoz. Mindig is erősen élt benne annak az emléke, hogy 1948-ban az arab-izraeli háborúban, a latruni csatában majdnem megölték őt, amikor szakaszának a tagjait próbálta a többi emberével együtt megmenteni, hogy a sérült katonái végre orvosi elláltásban részesülhessenek, és biztonságban legyenek.
- A gázai kivonulás után készült ugyanilyen intézkedésre Ciszjordániában is? Voltak olyan tervei, hogy ezt meg kellene csinálni Ciszjordániában is, mármint lebontani az ottani zsidó telepeket?
- Nem kétséges, hogy fontolgatta ezt. És biztosan el is határozta volna, ha az segítette volna az alapvető célokat. Vagyis hogy egy erős zsidó állam létezhessen egy palesztin állam mellett. Ha taktikai szempontból szükség lett volna a ciszjordániai kivonulásra, meglépte volna. Nem tudom, hogy végül is sikerült-e volna neki békemegállapodást kötni a palesztinokkal, mint azt szerette volna. Izrael egy megosztott nemzet, rengeteg különbözőséggel. És ő olyan személyiség volt, aki a legnehezebb helyzeteken keresztül is át tudta vezetni az embereket.
*- Mutatott valaha is megbánást az 1982-es szabrai ás a satilai mészárlások miatt, vagy egyáltalán a libanoni hadműveletek miatt, a libanoni háború miatt? Ariel Saron volt akkor a védelmi miniszter.
- Szabra és Satila hiba volt. Szabra és Satila egy szerencsétlenség volt, ami Libanonban történt. A cél az volt, hogy eltávolítsa a terroristákat Libanonból, és mindent megtegyen Izrael biztonsága érdekében. Ez mindig is elsődleges volt számára, ebben soha nem változtatta meg véleményét. Azt gondolom, hogy sajnálta, ami a szabrai és a satilai menekülttáborban történt. De sokat tanult a Libanonban történtekből. De ehhez meg kellett tapasztalnunk, mi folyik ott, és milyen problémákat okoz ez számunkra. Ariel Saron vállalta a felelősség rá eső részét azért, amit tett és amiért meg is fizetett. Egy izraeli bizottság kivizsgálta az ügyet, volt tárgyalás is, megállapították a felelősségét, és távoznia kellett a védelmi miniszteri posztról. De ez sem tántorította el Izrael ügyeitől. Azt mondta, azért hozta meg a döntését, mert az volt abban a pillanatban az egyetlen helyes lépés, és hogy egyetért azzal, amit tett, mégpedig azért, mert Izrael érdekében tette.