Sir David Attenborough több mint hét évtizede hívja fel a figyelmet a környezeti problémákra, de vajon megfogadtuk a tanácsait?
Az elmúlt hét évtizedben Sir David Attenborough pályafutását annak szentelte, hogy bemutassa a Föld összetett és sokszínű ökoszisztémáit, és egész nemzedékeket inspiráljon arra, hogy közelebb kerüljenek a természethez.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Ő narrálta azt a mintegy száz dokumentumfilmet és televíziós sorozatot, amelyek a Csendes-óceán legmélyebb pontjaitól az Antarktisz jeges vadonjáig kalauzolták a nézőket. A mindenki által ismert tévés, környezetvédő és filantróp ma lett 100 éves.
A legendás műsorvezető tiszteletére - aki 1952-ben gyakornokként kezdte pályáját a BBC-nél – az Euronews Earth azt vette sorra, hogy miként változott meg bolygónk Attenborough rendkívüli élete során, jó és rossz irányban egyaránt.
David Attenborough végignézte a pusztulást
A BBC 2020-as Kihalás: A tények című dokumentumfilmjében Attenborough arra figyelmeztetett, hogy a biológiai sokszínűség csökkenése jelenti korunk egyik legnagyobb kihívását. Ez egyszerre veszélyezteti az élelmiszer- és vízbiztonságot, felerősíti a klímaváltozás negatív hatásait, sőt növeli a világjárványok kockázatát is.
„Életem során a világ legkülönlegesebb állatfajai közül sokkal találkoztam” – mondta a műsorvezető. „Csak most döbbenek rá, milyen szerencsés voltam. Úgy tűnik, ezek közül a csodák közül sok örökre eltűnhet.”
A Természetvédelmi Világalap (WWF) 2024-es Living Planet Report jelentése szerint mindössze ötven év alatt – 1970 és 2020 között – a megfigyelt vadon élő állatpopulációk átlagos mérete „katasztrofális” mértékben, 73 százalékkal csökkent.
A legnagyobb visszaesést az édesvízi fajoknál mérték (85 százalék), ezt követték a szárazföldi (69 százalék), majd a tengeri populációk (56 százalék). A Living Planet Index adatai szerint például az ausztráliai Nagy-korallzátonynál található Milman-szigeten 1990 és 2018 között 57 százalékkal csökkent a fészkelő álcserepesteknősök nőstényeinek száma, míg az amazóniai rózsaszín folyami delfinek állománya 65 százalékkal esett vissza.
A klímavédelmi intézkedések ellenére a globális felmelegedés súlyos károkat okoz az állatvilágban. Múlt hónapban a császárpingvineket és az antarktiszi medvefókákat is „veszélyeztetett” kategóriába sorolták át a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) úgynevezett vörös listáján. Ennek fő oka, hogy az üvegházhatású gázok tovább gyorsítják az Antarktisz olvadását.
A Fauna & Flora természetvédelmi szervezet arra figyelmeztetett, hogy már idén több különleges faj sodródhat a kihalás szélére, köztük a pszichedelikus földi tigrispók és a ködfoltos leopárd.
Az Amazonas esőerdeje – amelyet gyakran a Föld tüdejének neveznek – kritikus állapotba került, területének mintegy egyötöde már elpusztult. A tavaly Indonézián végigsöprő halálos áradásokért is részben az évtizedes erdőirtások a felelősek. Ezek az árvizek tovább veszélyeztették a már most is kihalással fenyegetett tapanuli orangutánokat.
A helyzet ugyanakkor nem teljesen reménytelen. A világ számos pontján a természetvédelmi erőfeszítések már kézzelfogható eredményeket hoztak, és némi reményt kínálnak a válság közepette.
A múlt hónapban például csaknem száz korábban kihaltnak nyilvánított keleti csíkos erszényesborzot engedtek szabadon Ausztráliában. Ez volt a világ első genetikai mentőprograma.
2025-ben a zöld tengeri teknősöket hivatalosan is átsorolták a „veszélyeztetett” kategóriából a „nem fenyegetett” besorolásba, miután kiderült, hogy globális állományuk az 1970-es évek óta mintegy 28 százalékkal nőtt. A látványos növekedés az évtizedeken át tartó természetvédelmi munkának köszönhető. A környezetvédők sokat tettek a fészkelő nőstények és tojásaik védelméért, azért, hogy a tojások ne lehessenek különleges konyhai fogások, és hogy a hálókba akadt teknősöket a halászok visszaengedjék a tengerbe.
Az európai bölény is visszatérőben van Európában, köszönhetően egy 70 éve tartó konzervációs programnak. Az elmúlt tíz évben a szabadon élő európai bölények becsült száma 2579-ről 7000-re emelkedett, a legnagyobb csordák Belaruszban és Lengyelországban élnek.
Ezek a lenyűgöző állatok segítenek növelni a biodiverzitást, helyreállítani az összetett ökoszisztémákat, sőt még a szén-dioxid megkötésében is szerepet játszanak. Egy 170 egyedből álló bölénycsorda a legelés és a tápanyagok körforgásának fenntartása révén évente annyi szenet képes megkötni, amennyit 84 ezer átlagos amerikai benzines autó bocsát ki.
További sikertörténet a hatalmas vadmarhafajta, a tauros visszatelepítése a skót Felföldön, valamint a jávorszarvasok visszatérése Németországba a természetvédelmi intézkedéseknek köszönhetően.
A műanyagszennyezés egy járvány
A műanyaggyártás az elmúlt száz évben drámai mértékben nőtt. Az Our World In Data adatai szerint 1950-ben a világ mindössze kétmillió tonna műanyagot állított elő. Ma évente már több mint 450 millió tonnát gyártunk.
Ennek körülbelül a felét egyszer használatosnak tervezik, miközben naponta mintegy 2000 szemetesautónyi műanyag kerül a világ óceánjaiba, folyóiba és tavaiba.
A mikroműanyagok – vagyis az 5 milliméternél kisebb darabokra lebomlott műanyagok – mára gyakorlatilag mindenhol jelen vannak a Földön: vidéki erdőkben, ivóvizünkben, sőt még Grönland „érintetlen” gleccsereiben is kimutatták őket.
Ez volt Attenborough díjnyertes sorozata, a Blue Planet II egyik központi témája is, amely 2017-ben debütált.
A szívszorító felvételek – például a műanyagba gabalyodott tengeri teknősök, a fiókáját véletlenül műanyagdarabokkal etető albatrosz vagy a feltehetően mérgező műanyag miatt elpusztult bálnaborjú – sok nézőt sokkoltak, ugyanakkor cselekvésre is ösztönöztek.
A GlobalWebIndex 2019-es, 3833 amerikai és brit válaszadót vizsgáló felmérése szerint amikor Attenborough a Planet Earth második évadában fellépésre szólított fel a műanyaghulladék ellen, az Egyesült Királyságban 55 százalékkal nőtt a „műanyag-újrahasznosítás” kifejezésre indított keresések száma.
A dokumentumfilm hatására a megkérdezettek arról számoltak be, hogy 53 százalékkal csökkentették az egyszer használatos műanyagok fogyasztását. Innen ered az úgynevezett „Attenborough-hatás” kifejezés.
„Teljesen megdöbbentett, milyen hatása lett ennek a műsornak” – mondta Attenborough a BBC-nek adott interjújában. „Soha nem gondoltam volna, hogy ennyien érzik majd úgy, hogy változást akarnak.”
„Soha ennyi ember nem gyűjtött még szemetet a tengerpartokon. Családok változtatták meg szokásaikat, iskolák és közösségek pedig új módszereket kerestek arra, hogyan csökkentsék a műanyag-használatukat.”
Az Európai Unió 2021-ben hivatalosan is betiltott több egyszer használatos műanyagterméket – például evőeszközöket, tányérokat és szívószálakat –, nemrég pedig fellépett a műanyag granulátumok ellen is, amelyek lenyelve halálosak lehetnek a tengeri élőlények számára.
Ez év elején tudósok drónokból és hulladékgyűjtő robotokból álló flottát vetettek be, amelyek önállóan képesek azonosítani a tengerfenéken heverő hulladékot. Az „Oceánjaink és Tengereink Helyreállításáért Misszió” elnevezésű projekt célja, hogy 2030-ig mintegy felére csökkentse a tengeri hulladék mennyiségét.
A teszteket már elvégezték a franciaországi Marseille kikötőjében, valamint Németországban is, és idén további próbák várhatók.
A múlt héten pedig egy „csodafáról” derült ki, hogy az ivóvízből a mikroműanyagok 98 százalékát képes eltávolítani, hatékonyabban, mint a vegyi alapú alternatívák.
Mindezek ellenére tagadhatatlan, hogy a túlfogyasztás egyre riasztóbb méreteket ölt. Szakértők szerint a műanyagok globális gyártása és felhasználása 2040-re elérheti a megdöbbentő 736 millió tonnát. Ez 70 százalékos növekedést jelent 2020-hoz képest, annak ellenére, hogy egyre többen ismerik a következményeket.
Búcsú a fosszilis tüzelőanyagoktól
Nehéz a természetről beszélni anélkül, hogy ne ismernénk el: pusztulásának egyik fő oka a klímaváltozás.
Az ENSZ szerint a fosszilis tüzelőanyagok – a szén, az olaj és a földgáz – messze a legnagyobb mértékben járulnak hozzá a globális felmelegedéshez. A világ üvegházhatásúgáz-kibocsátásának mintegy 68 százalékáért és a szén-dioxid-kibocsátás közel 90 százalékáért felelősek a fosszilisok.
Ahogy a bolygó melegszik, a fajok ezerszer gyorsabban tűnnek el, mint az emberi történelem bármely korábbi, feljegyzett időszakában.
A fosszilis tüzelőanyagokról való leválás korunk egyik legfontosabb témájává vált, ugyanakkor az olaj- és gázexportőr államok sokat tettek azért, hogy lassítsák a folyamatot. Tavaly a COP30 záróokmányában már nem is szerepelt a zöld átállás terve.
Ennek ellenére a megújuló energiaforrások gyorsan terjednek. A szél- és napenergia száz évvel ezelőtt még szinte disztópikus elképzelésnek számított, ma viszont az áramtermelés jelentős részét adják.
„Az élővilág alapvetően napenergiával működik” – mondta Attenborough 2021-ben. „A Föld növényei naponta hárombillió kilowattóra napenergiát kötnek meg. Ez csaknem húszszor annyi energia, mint amennyire szükségünk van.”
„Őrültség, hogy a bankjaink és nyugdíjalapjaink továbbra is fosszilis tüzelőanyagokba fektetnek, miközben éppen ezek veszélyeztetik azt a jövőt, amelyre megtakarítunk” – tette hozzá.
Azóta a tiszta energiából származó villamosenergia-termelés meghaladta a globális áramigény növekedését, és 2025-ben először fordította vissza a fosszilis alapú energiatermelés növekedését.
Összességében a megújuló energiaforrások tavaly a modern történelem során először adták a világ villamosenergia-termelésének több mint egyharmadát. Eközben a szénalapú energiatermelés aránya 2025-ben 0,6 százalékkal csökkent, így részesedése a globális termelés egyharmada alá esett.
Az Irán elleni háború tovább erősítette a megújuló energiák melletti érveket, arra ösztönözve Európát, hogy a hazai, tiszta energiaforrásokra összpontosítson. Az Egyesült Királyságban és Németországban jelentősen megugrott a napelemek, a hőszivattyúk és az elektromos járművek iránti kereslet.
A Nemzetközi Megújulóenergia-ügynökség (IRENA) új jelentése szerint a nap- és szélenergia akkumulátoros energiatárolással kombinálva már most is képes árban versenyezni az új széntüzelésű erőművekkel.
A múlt hónapban 56 ország gyűlt össze a kolumbiai Santa Martában, hogy megtartsa az első olyan nemzetközi konferenciát, amely kifejezetten a fosszilis tüzelőanyagokról való igazságos és rendezett átállás megtervezésével foglalkozott. A konferencia fontos diplomáciai mérföldkő volt a hivatalos ENSZ-klímatárgyalások (COP31) előtt, amelyeket 2026. november 9. és 20. között a törökországi Antalyában rendeznek meg török elnökséggel, Ausztrália vezetésével.
Franciaország ezt követően jelentős lépést tett klímacéljai felé, amikor közzétette nemzeti ütemtervét a fosszilis tüzelőanyagokról való leválásra. A terv szerint 2030-ig megszüntetik a szén használatát, 2045-ig az olajét, 2050-ig pedig a földgáz energetikai célú felhasználását, a karbonsemlegesség elérésének érdekében.