Egyiptom Enihez köthető új gázlelőhelyei erősítik a kitermelés fellendülésébe vetett reményt, de elemzők szerint az importnyomás egyhamar nem enyhül
Egyiptom az elmúlt két hónapban sorra jelentette be jelentős gázlelőhelyeit, köztük az elmúlt 15 év legnagyobb nyugatsivatagi felfedezését, miközben az Irán körüli háború rekordmagasra hajtja az energiaigényt, és Kairó ismét fontos gázexport-központtá válhat.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
„Úgy gondolom, az új felfedezések segítenek enyhíteni Egyiptom nehéz energiamérlegét, de aligha hoznak majd áttörést” – mondta Bill Farren-Price, az Oxford Institute for Energy Studies gázkutatási igazgatója.
„A növekvő áramigény várhatóan továbbra is gyorsabban nő, mint a kitermelés, ugyanakkor a reformok valószínűleg újabb nemzetközi cégeket vonzanak be, és új lendületet adnak a már jelen lévőknek is” – tette hozzá.
Két hónap leforgása alatt Egyiptom három jelentős gázlelőhelyet jelentett be, amelyek mindegyike az Enihez kötődik, ahhoz az olasz olaj- és gázipari óriáshoz, amely az érintett társaságok üzemeltetője vagy alapító tagja, és 1954 óta aktív Egyiptomban.
Rekordméretű felfedezések
Áprilisban az Eni és a BP bejelentette a Földközi-tenger offshore térségében talált Denise West mezőt, amelynek készleteit mintegy 2 billió köbláb gázra becsülik.
„A mintegy 2 billió köblábnyi készlettel a Denise West a legnagyobb egyiptomi gázfelfedezés a Chevron 2023-as Nargis-mezője óta” – mondta Martijn Murphy, a Wood Mackenzie észak-afrikai kutatás-termelésért felelős vezető elemzője.
„A meglévő, az Eni által üzemeltetett infrastruktúrához való közelség lehetővé teszi a beruházás felgyorsítását.”
Május elején a Nílus-delta West Abu Madi területén felfedezett Nidoco N-2 következett, amelyet az Eni és a BP a Petrobel vegyesvállalaton keresztül üzemeltet; napi mintegy 50 millió köbláb többlettermelést várnak tőle.
Május végén az Agiba Petroleum, az Eni és az állami EGPC közös vállalata jelentette be a Nyugati-sivatagban talált South Bostan-1X mezőt, amelynek kezdeti becslések szerint 330 milliárd köblábnyi gázkészlete, 10 millió hordó kondenzátum- és nyersolajkészlete, valamint összesen mintegy 70 millió hordó olajegyenértékű tartaléka van.
Murphy szerint a South Bostan kisebb, mint a Denise West, de a Nyugati-sivatag szárazföldi mezői között így is figyelemre méltó, hiszen az érett blokkok a meglévő infrastruktúra közelsége miatt alacsonyabb költségű lehetőségeket kínálnak.
„Mindkét mező hozzájárul majd a gyengélkedő hazai gáztermelés erősítéséhez, és mérsékelheti a drágább import LNG-szállítmányok iránti igényt” – tette hozzá.
Mindhárom lelőhely közel fekszik a meglévő infrastruktúrához, ami elemzők szerint kulcsfontosságú ahhoz, hogy gyorsan és alacsonyabb költséggel termelésbe állítsák őket.
Együttesen arra utalnak, hogy az évek óta csökkenő belföldi termelés és az energiaimport miatt egyre nagyobb nyomás alá került devizatartalékok után ismét lendületet kaphat a fúrási tevékenység Egyiptomban.
Gyorsan fejleszthető mezők, lassan érződő hatás
Egyiptom számára nem mindegy az időzítés. Az országot korábban regionális gázexport-központként tartották számon, olyan nagy mezőknek köszönhetően, mint a Zohr, valamint az idkui és a damiettai LNG-terminálok.
A csökkenő kitermelés és a növekvő belföldi fogyasztás azonban rákényszerítette Kairót, hogy ismét LNG-t importáljon, miközben továbbra is a kelet-mediterrán gáz jövőbeni tranzitországaként igyekszik pozicionálni magát.
Abdelaziz Khlaifat, a kairói Amerikai Egyetem kőolaj- és energia-mérnöki tanszékének vezetője szerint a mostani felfedezések tudatos stratégiai váltást tükröznek: Egyiptom már nem egy újabb Zohr után hajszol, hanem a meglévő infrastruktúrához közel fekvő, gyorsabban és olcsóbban fejleszthető mezőkre összpontosít.
„Bár egyik mező sem éri el a Zohr méretét, együtt egy jóval gyakorlatiasabb egyiptomi stratégiát jeleznek, amely az infrastruktúrához kötött kutatásra, a projektek gyorsabb megvalósítására és az importfüggőség csökkentésére épül” – mondta.
Murphy még egyértelműbben fogalmazott. „A kínálat és kereslet közötti különbség szakadékká nőtt” – fogalmazott. „Csak egy valóban áttörő feltárási siker enyhítené érdemben Egyiptom gázimportját.”
Adósságrendezés a fúrások újraélesztéséért
A felfedezések nem a semmiből jöttek. Egyiptom az elmúlt évben a külföldi energiavállalatokkal szembeni tartozásai rendezésén dolgozott: a kifizetések elhúzódása évekig csendben visszafogta a kutatás-termelési aktivitást.
Murphy szerint a tartozások leépítése legalább olyan fontos, mint bármelyik új mező. „A kifizetetlen számlák csökkenése a megújuló kutatási kedv egyik fő hajtóereje Egyiptomban. Az elmaradások jelentősen mérséklődtek, mivel a kormány célja, hogy az év közepére tiszta lappal induljon” – mondta.
Khlaifat szerint ez az üzemeltetők bizalmán is érezhető. „A következetesebb fizetési fegyelem és a rugalmasabb kereskedelmi feltételek hozzájárultak ahhoz, hogy olyan cégek, mint az Eni, a BP vagy a Shell, ismét nagyobb bizalommal tekintsenek Egyiptomra” – fogalmazott.
Mi lesz az exporttal?
Elemzők szerint ugyanakkor Egyiptom LNG-exporttervei nemcsak a hazai felfedezésektől függnek. Kairó továbbra is regionális gázcsomópontként kíván működni, ahová Izraelből és Ciprusról érkező gáz áramlana be az egyiptomi infrastruktúrába és LNG-üzemekbe.
Egy frissen jóváhagyott, 35 milliárd dollár (30 milliárd euró) értékű megállapodás 2026 és 2040 között bővítené az Izrael Leviatán mezőjéről Egyiptomba irányuló gázexportot.
A vezetéken érkező többletgáz segíthetne mérsékelni Egyiptom függését a drágább LNG-importtól, de a belföldi hiányok miatt a tartós exporthoz először a hazai igényeket kellene maradéktalanul kielégíteni.
Ciprus is Egyiptom felé fordul értékesítési útvonalként. Áprilisban az Aphrodité mező partnerei 15 éves megállapodást írtak alá gáz értékesítéséről az egyiptomi állami gázbeszerző vállalatnak.
A múlt héten az ExxonMobil és a QatarEnergy külön megállapodást kötött annak vizsgálatáról, miként lehetne a ciprusi Glaucus és Pegasus mezők gázát a meglévő LNG-infrastruktúrán keresztül Egyiptomba szállítani.
Farren-Price szerint „az lesz a legérdekesebb kérdés, hogy a ciprusi és az izraeli gáz segíthet-e középtávon helyreállítani a bizalmat az egyiptomi LNG-export iránt”.
A harmadik országból érkező gáz azonban a rövid távú gondokat nem oldja meg. „Ezek viszonylag kisebb mezők, amelyeket az egyiptomi óriási belföldi piac gyorsan fel fog szívni, amint termelésbe állnak” – mondta Murphy.
„Ha Egyiptom valóra akarja váltani ezeket az ambíciókat, előbb a belföldi igényeket kell maradéktalanul kielégítenie” – tette hozzá.