Sir David Attenborough több mint hetven éve figyelmeztet a környezeti gondokra, de hallgatunk-e a tanácsaira?
Az elmúlt hetven évben Sir David Attenborough annak szentelte pályáját, hogy rávilágítson bolygónk összetett és sokszínű ökoszisztémáira, és egy egész generációt inspiráljon arra, hogy közelebb kerüljön a természethez.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Hangját mintegy száz dokumentumfilmben és tévésorozatban hallhattuk, amelyek a Csendes-óceán legmélyebb pontjaitól az Antarktisz fagyott vadonjáig repítették a nézőket. Ma (május 8-án) tölti be századik életévét.
A legendás műsorvezető, aki 1952-ben gyakornokként kezdte pályáját a BBC-nél, előtt tisztelegve az Euronews Earth azt vizsgálja, hogyan változott meg a bolygó – jó és rossz irányba egyaránt – Attenborough rendkívüli élete során.
David Attenborough a biodiverzitási válság ellen
A BBC 2020-as, Extinction: The Facts című dokumentumfilmjében Attenborough arra figyelmeztetett, hogy a csökkenő biodiverzitás korunk egyik legnagyobb kihívásává válik: veszélyezteti élelmiszer- és vízbiztonságunkat, aláássa éghajlatunk szabályozásának képességét, és még a világjárványok kockázatát is növeli.
„Életem során a világ legkülönlegesebb állatfajaival találkozhattam” – mondta a műsorvezető. „Csak most kezdem igazán felfogni, milyen szerencsés voltam. Úgy tűnik, ezek közül sok csoda örökre el fog tűnni.”
A Természetvédelmi Világalap (WWF) 2024-es Living Planet Reportja (forrás: angol) szerint mindössze ötven év alatt – 1970 és 2020 között – „katasztrofális”, 73 százalékos visszaesés történt a megfigyelt vadon élő állatpopulációk átlagos egyedszámában.
A legmeredekebb zuhanást az édesvízi populációknál mérték (85 százalék), ezt követték a szárazföldiek (69 százalék), majd a tengeri fajok (56 százalék). A Living Planet Indexben szereplő példák között van például az Ausztráliához tartozó Nagy-korallzátonyon, a Milman-szigeten fészkelő cserepesteknősök (hawksbill turtle) nősténypopulációjának 57 százalékos visszaesése 1990 és 2018 között, illetve az amazóniai rózsaszín folyami delfinek állományának 65 százalékos csökkenése.
A súlyos figyelmeztetés ellenére a klímaváltozás továbbra is pusztítja a természetet. Épp a múlt hónapban sorolták át a császárpingvineket és az antarktiszi medvefókákat a veszélyeztetett kategóriába a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös listáján, miközben a hőt csapdába ejtő gázok tovább olvasztják az Antarktiszt.
A Fauna & Flora természetvédelmi szervezet arra figyelmeztetett, hogy már ebben az évben is a kihalás szélére sodródik néhány a világ legegyedibb fajai közül – köztük a Psychedelic earth tiger pókok és a ködfoltos párduc.
Az Amazonas esőerdeje, amelyet gyakran a Föld tüdejeként emlegetnek, kritikus állapotba került: területének nagyjából egyötödét már elpusztították. A tömeges erdőirtást a közelmúltban a tavaly Indonézián végigsöprő, halálos áradásokkal is összefüggésbe hozták, amelyek az eleve veszélyeztetett tapanuli orangutánt is fenyegették.
A kép azonban nem teljesen reménytelen: a világ számos pontján zajló természetvédelmi erőfeszítések már kézzelfogható változásokat hoznak, némi reménysugarat nyújtva a káosz közepette.
A múlt hónapban mintegy száz keleti csíkos bandikutot, amelyet egykor Ausztrália szárazföldi területein már kihaltnak nyilvánítottak, engedtek szabadon Melbourne közelében egy tengerparti szigeten, a világ első genetikai mentőprogramjának köszönhetően.
2025-ben a zöld tengeri teknősöket hivatalosan átminősítették a „veszélyeztetett” kategóriából a „legkevésbé aggasztó” besorolásba, miután kiderült, hogy globális állományuk az 1970-es évek óta mintegy 28 százalékkal nőtt. A látványos visszapattanást évtizedes természetvédelmi munka eredményének tulajdonítják, amely a partokon fészkelő nőstények és tojásaik védelmére, az emberi fogyasztásra szánt teknősök és tojások fenntarthatatlan lehalászásának visszaszorítására, valamint a halászeszközökbe való véletlen bekerülés csökkentésére összpontosított.
Az európai bölény is egyre nagyobb számban tér vissza a kontinens különböző részeire, a még az 1950-es évekre visszanyúló erőfeszítéseknek köszönhetően. Az elmúlt tíz évben a szabadon élő európai bölények becsült száma 2579-ről 7000 egyedre nőtt, a legnagyobb csordák Belaruszban és Lengyelországban élnek.
Ezek a tekintélyt parancsoló állatok segítenek növelni a biodiverzitást, helyreállítani az összetett ökoszisztémákat és még a szén megkötéséhez is hozzájárulnak. Egy 170 egyedből álló európai bölénycsorda a legeltetéssel és a tápanyagok körforgásával évente annyi szenet képes elraktározni, amennyit 84 ezer átlagos, benzines amerikai autó bocsát ki.
A sikertörténetek közé tartozik a tauroszok, egy hatalmas vadmarhafaj visszatelepítése a skót Felföldre, valamint a jávorszarvasok visszatérése Németországba is a természetvédelmi programok nyomán.
Műanyagjárvány
Az elmúlt száz évben drámaian megugrott a műanyaggyártás, ami a legsebezhetőbb ökoszisztémáinkat fenyegeti.
Az Our World In Data adatai szerint 1950-ben még mindössze kétmillió tonna műanyagot gyártott a világ, ma pedig évente már több mint 450 millió tonnát.
Ennek a műanyagnak nagyjából a fele eleve egyszer használatosra készül, miközben naponta mintegy 2000, műanyaggal teli szemetes teherautónyi hulladék kerül a világ tengereibe, folyóiba és tavaiba.
A mikroműanyagok – az 5 milliméternél kisebb darabokra töredezett műanyagok – mára szinte mindenütt jelen vannak a Földön: behatolnak a vidéki erdőségekbe, az ivóvizünkbe, sőt még Grönland látszólag érintetlen gleccsereibe is.
Ez volt az egyik fő téma Attenborough díjnyertes, 2017-ben bemutatott Kék bolygó 2 című sorozatában.
A szívszorító felvételek – műanyagba gabalyodó tengeri teknősökről, fiókájának véletlenül műanyaghulladékot etető albatroszról, illetve egy bálnaborjúról, amely feltehetően mérgező műanyag miatt pusztult el – sok nézőt hagytak kétségbeesve és sokkolva, ugyanakkor cselekvésre is ösztönöztek.
A GlobalWebIndex (forrás: angol) 2019-es felmérése – amelyben 3833 embert kérdeztek meg az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban – kimutatta, hogy amikor Attenborough cselekvésre szólított fel a műanyaghulladék ellen a Bolygónk, a Föld második évadában, az Egyesült Királyságban 55 százalékkal ugrott meg a „műanyag újrahasznosítás” kifejezésre indított keresések száma.
A dokumentumfilm hatására a megkérdezettek arról számoltak be, hogy 53 százalékkal csökkent egyszer használatos műanyag-fogyasztásuk – innen ered a közkeletű „Attenborough-effektus” kifejezés.
„Teljesen megdöbbentett, milyen hatása volt annak a műsornak” – mondta Attenborough a BBC-nek adott interjújában. „Soha nem gondoltam volna, hogy ennyien lesznek, akiket cselekvésre inspirál.”
„Kimentek a partokra, és korábban soha nem látott tömegek szedték össze a szemetet. Családok változtattak a szokásaikon, iskolák és közösségek keresték a módját, hogyan csökkentsék műanyag-lábnyomukat.”
Az EU 2021-ben hivatalosan betiltott több egyszer használatos műanyagot, például az evőeszközöket, tányérokat és szívószálakat, és nemrégiben szigorúbban fellépett a műanyag granulátumok, az úgynevezett „nurdle”-ök ellen is, amelyek lenyelve halálosak lehetnek a tengeri élővilágra.
Az év elején a tudósok drónokból és hulladékgyűjtő robotokból álló flottát vetettek be, amelyek önállóan képesek felismerni a tengerfenéken heverő szemetet, az uniós Mission Restore our Ocean and Waters misszió részeként – amelynek célja, hogy 2030-ig nagyjából a felére csökkentse a tengeri hulladék mennyiségét.
Már zajlottak tesztek egy franciaországi, marseille-i kikötőben, valamint Németországban is, és további próbákat terveznek az idei évre.
És alig a múlt héten derült ki, hogy egy „csodafa” az ivóvízben lévő mikroműanyagok 98 százalékát képes eltávolítani, felülmúlva a kémiai megoldásokat.
Mindezek az eredmények ellenére nem lehet elvitatni, hogy a fogyasztói, „eldobható” kultúra egyre súlyosbodik. Szakértők szerint a műanyagok globális termelése és felhasználása 2040-re elképesztő, 736 millió tonnára nőhet. Ez 70 százalékos emelkedést jelent 2020-hoz képest – annak dacára, hogy egyre többen vannak tisztában a következményekkel.
Átállás a fosszilis energiahordozókról
A természetről ma már nehéz úgy beszélni, hogy ne ismernénk el: pusztulásáért jelentős részben a klímaváltozás felelős.
Az ENSZ szerint a fosszilis energiahordozók – a szén, az olaj és a gáz – messze a legnagyobb felelősei a globális klímaváltozásnak: a világ üvegházhatásúgáz-kibocsátásának mintegy 68 százalékát, a teljes szén-dioxid-kibocsátásnak pedig közel 90 százalékát adják.
Ahogy a bolygó melegszik, a Föld a fajokat az emberi történelemben eddig bármikor tapasztaltnál ezerszer gyorsabb ütemben veszíti el.
A fosszilis energiahordozókról való átállás korunk egyik legkritikusabb vitatémájává vált, az olaj- és gázexportáló államok azonban sokat tettek azért, hogy fékezzék az előrelépést. Tavaly a COP30 zárómegállapodásából minden utalást töröltek a fosszilis energiahordozókra, noha egyre nagyobb volt a támogatottsága egy kivezetési menetrend kidolgozásának.
Ennek ellenére a megújuló energiaforrások robbanásszerű terjedése egyre inkább megkérdőjelezi a status quót. Száz évvel ezelőtt a szél- és napenergiához hasonló tiszta forrásokból származó energia még szinte sci-fibe illő elképzelésnek számított, ma viszont már az áramtermelés jelentős részét adják.
„Az élővilág alapvetően napenergiával működik” – mondta Attenborough 2021-ben. „A Föld növényei naponta hárombillió kilowattóra napenergiát kötnek meg. Ez majdnem hússzorosa annak, amennyire szükségünk lenne, pusztán a napfényből.”
„Őrület, hogy a bankjaink és a nyugdíj-megtakarításaink még mindig a fosszilis energiahordozókba fektetnek, miközben éppen ezek azok, amelyek veszélybe sodorják azt a jövőt, amelyre félreteszünk” – teszi hozzá Attenborough.
Mióta a műsorvezető ezeket a szavakat mondta, a tisztaenergia-termelés növekedése meghaladta a globális áramigény bővülését, és az energiaügyi Ember agytröszt jelentése szerint 2025-ben a történelemben először visszaesésbe fordult a fosszilis tüzelőanyaggal termelt áram mennyisége.
Összességében a nap-, szél-, vízenergia és más tiszta technológiák által képviselt megújuló energiaforrások részesedése tavaly a modern történelemben először meghaladta a világ villamosenergia-termelésének egyharmadát, elérve a 33,8 százalékot. Ezzel egy időben a szénalapú áramtermelés részaránya egyharmad alá csökkent a globális termelésben, 2025-ben 0,6 százalékpontos visszaesést mutatva.
Az Irán elleni háború tovább erősítette a megújulók melletti érveket, és arra ösztönözte az európaiakat, hogy a hazai, tiszta energiára összpontosítsanak. Olyan országokban, mint az Egyesült Királyság és Németország, megugrott a napelemek eladása, csakúgy, mint a hőszivattyúk és az elektromos járművek (EV-k) iránti kereslet.
A Nemzetközi Megújulóenergia-ügynökség (IRENA) új jelentése (forrás: angol) szerint, ha a nap- és szélenergiát akkumulátoros energiatárolással kombinálják, már most képesek árban versenyezni az új szénerőművekkel.
A múlt hónapban 56 ország képviselői gyűltek össze a kolumbiai Santa Martában az első olyan nemzetközi konferencián, amely kifejezetten a fosszilis energiahordozókról való méltányos és rendezett átmenet megtervezésének szentelte magát. A tanácskozás fontos mérföldkő volt a globális diplomáciában az ENSZ hivatalos klímatárgyalásai (COP31) előtt, amelyeket 2026. november 9. és 20. között Antalyában, Törökországban tartanak, török elnökséggel, Ausztrália vezetésével a tárgyalásokon.
Franciaország ezután nagy lépést tett előre klímapolitikájában, amikor közzétette a fosszilis energiahordozókról való fokozatos átállást célzó nemzeti ütemtervét (forrás: angol). A terv szerint az ország 2030-ig felhagy a szén használatával, 2045-ig az olajjal, 2050-ig pedig az energiatermeléshez felhasznált gázzal is, részeként annak az átfogó célnak, hogy elérje a karbonsemlegességet.