Európa legújabb űrhajóját, az IXV-t (Intermediate eXperimental Vehicle) alapos munkával készítették föl egy nagyon fontos tesztelésre Szardínia partjainál. Ez a kísérlet tesztelte az űrhajó határait. Az űrhajó egész útját lépésről lépésre figyelték és elemezték a szakemberek.
- A mostani tesztek nagyon fontosak. Meg kell győződnünk róla, hogy elég ellenálló-e a szerkezet kialakítása – mondta Giorgio Tumino program manager.
Ez a küldetés egy nagy csobbanással ért véget.
- Nagy kihívás, ilyen még nem volt Európában – mondta Roberto Angelini program manager.
Nagy várakozással tekintenek erre az új prototípusra, mert ezzel új fejezet nyílik az Európai Űr Ügynökség repülési technológiájában. A terv az, hogy legyen egy megfizethető, kis méretű űrhajó, ami a Föld légterébe visszaérkezve célzott területen tud majd landolni. A mostani teszt csak egy lépés a fejlesztésben, az IXV-t 2014-ben föllövik, és utána visszatér majd az atmoszférába.
- Az amerikaiak, az oroszok és a kínaiak már rendelkeznek ezekkel a képességekkel. Nagyon fontos, hogy Európa is kifejlessze ezt a technológiát – hangsúlyozta Giorgio Tumino.
Az IXV-t nem arra fejlesztették ki, hogy embert vigyen fel, hanem értékes rakományt fog szállítani.
Visszajutni a Földre az űrből mindig nagy kihívásnak számított a nagy sebesség és a magas hőmérséklet miatt. Kezdetben a szovjet és amerikai mérnökök teljesen lapos aljú űrkabinokat fejlesztettek ki. Európa a saját verzióját tesztelte a 90-es években. A mai űrhajósok az orosz Szojuz űrkabint használják. Az űrkabin tervezésénél forró levegőből puffert alakítanak ki, ami segít a légkörbe való visszaérkezéskor. Ez megbízható megoldás, de nehéz pontosan kontrollálni a mozgását. Az IXV-t könnyebb lesz irányítani.
- Az IXV alakja más. Süllyedés közben, amikor belép a légkörbe, képes megemelkedni is, és így a járművet finoman lehet irányítani egy célzott leszállási helyre. Nem úgy, mint a korábbi típusú űrkabinokat – magyarázta Roberto Angelini.
Ennek az új formának megvannak a maga trükkjei, különösen az orr résznél lévő hővédelem. A NASA űrsiklói hőálló fekete csempét használtak az orrnál és az alsó részeken. 2003-ban ezek a csempék megsérültek a Columbia kilövésénél, és ez a visszatérésnél végzetesnek bizonyult.
- Az űrrepülőgépek technológiáját a 70-es években dolgozták ki, kétségkívül nagyon jól. De az IXV-n hővédelem szempontjából fejlettebb technológiát alkalmaznak. Az alap különbség az, hogy korábban több kis csempét tettek föl, míg ezen egy nagy elem található az orrsapkán, ami majdnem egy méter széles – mondta Giorgio Tumino.
A becsapódás azonban nem lett tökéletes. Az IXV képes a vízen lebegni, de a körben elhelyezett négy ballon tartja stabilan, és ezek a ballonok most nem nyíltak ki.
-Amikor kísérleti rendszerekkel dolgozunk, az kockázattal jár. Szóval igazából, amit elértünk, az nem rossz. Nem tökéletes, de nem is olyan rossz – értékelte Giorgio Tumino a tesztet.
A két mérnök egyetértett abban, hogy a ballonok azért nem fújódtak föl, mert a szenzorok érzékenysége nem volt megfelelőre állítva. Vagyis a becsapódás túl lágy volt, a műszer nem érzékelte. Az utólagos vizsgálat megerősítette a mérnökök feltételezését.
- A rossz hír az, hogy nem fújódtak föl a ballonok, a jó hír viszont az, hogy az űrhajó elég masszív. Pont az a lényege a tesztnek, hogy minden szempontból megnézzük, mi hogyan működik – mondta Giorgio Tumino
A mai teszt csak egy fejezet az IXV történetéből. Jövőre egy teljes űrutazást tesz majd. A mérnökök már készen állnak a folytatásra.