A német–francia terv szerint Kaja Kallas nagyobb, gyakorlati szerepet kapna az Európai Bizottságban, szélesebb hatáskörrel, de a külpolitikai végső szó Ursula von der Leyennél maradna.
Németország és Franciaország közös tervet vázolt fel, amelynek értelmében Kaja Kallas főképviselő közvetlenül Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke felügyelete alá kerülne, az Európai Unió külpolitikájának átfogó reformja részeként.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A javaslatról várhatóan szerdán tárgyalnak az uniós külügyminiszterek informális találkozóján az írországi Wicklowban. Az ülést Kallas vezeti majd.
A francia–német kezdeményezés célja, hogy orvosolja az uniós külső fellépés egyik legmakacsabb gyengeségét: a intézményi kakofóniát.
A Lisszaboni Szerződés bonyolult intézményi felépítése szerint a főképviselő irányítja az Európai Külügyi Szolgálatot (EEAS), és a 27 tagállam nevében alakítja ki, hangolja össze és hajtja végre az uniós külpolitikát.
Emellett az Európai Bizottság egyik alelnökeként is tevékenykedik.
Ugyanakkor a nemzetközi politikát meghatározó, súlyos témák – például a kereskedelem, az energia, a klímavédelem és a migráció – döntően a Bizottság hatáskörébe tartoznak, így az EEAS nem rendelkezik valódi eszközökkel a tárgyalóasztalnál. A bővítés, amely szintén erősen geopolitikai kérdés, ugyancsak szilárdan a Bizottság kezében van.
Ez a hatáskör-megosztás tette lehetővé Ursula von der Leyen számára, hogy jelentősen kiterjessze szerepét a külpolitikában, amire jó példa az Oroszország Ukrajna elleni nagyszabású inváziójára adott válasza. Von der Leyen emellett intenzíven utazott, hogy látványos, nagy visszhangot kiváltó megállapodásokat írjon alá.
Von der Leyen növekvő befolyása több fővárosban is megütközést keltett, és időnként olyan bírálatokat váltott ki, mint „túllépés a hatáskörön” és „hatalomkoncentráció”, jóllehet az uniós vezetők gyakran kifejezetten arra biztatták, hogy vegye át a kezdeményezést a globális válságok kezelésében.
A német–francia terv szerint Kallas közvetlen szerepet kapna a Bizottság főigazgatóságai (DG-k) által irányított, külügyi vonatkozású területek összehangolásában, így például a fejlesztési segélyeknél (DG INTPA), a humanitárius segítségnyújtásnál (DG ECHO), a védelmi iparnál (DG DEFIS), valamint a szomszédos országokkal fenntartott kapcsolatoknál, amelyek jelenleg a DG ENEST (Kelet-Európa) és a DG MENA (Közel-Kelet, Észak-Afrika és az Öböl) között oszlanak meg.
A nagy téttel járó kereskedelmi portfólió bevonása szintén szóba kerülhet.
Kifejezetten külpolitikával foglalkozó főigazgatóság is létrejönne az új struktúra megerősítésére. A Bizottságnak korábban volt egy külső kapcsolatokért felelős főigazgatósága (DG RELEX), amelyet 2010-ben olvasztottak be az EEAS-ba.
A gyakorlatban Kallas jóval szélesebb, operatív feladatkört kapna a Bizottságon belül.
Az előrelépés ugyanakkor végső soron von der Leyen számára lenne előnyös, mivel bizottsági elnökként továbbra is ő maradna a legfőbb döntéshozó, hasonlóan ahhoz, ahogyan nemzeti szinten a miniszterelnök áll a külügyminiszter felett.
Az EEAS, amelyet Kallas jelenleg von der Leyentől függetlenül vezet, gyengülne, hogy csökkenjen az intézményi konfliktusok kockázata.
Ezzel párhuzamosan a német–francia javaslat célja, hogy erősítse a tagállamok beleszólását a külpolitika alakításába. A reformhoz egyhangú megállapodás kell.
A terv a globális feszültségekkel terhelt időszakban született, amely rávilágított az uniós külpolitika sebezhetőségére. Bár a tagállamok egyetértenek abban, hogy átfogó reformra van szükség, egyelőre nem találtak közös irányt.
Júniusban egy francia vitaanyag három lehetséges forgatókönyvet vázolt fel a főképviselő szerepének átalakítására: hatásköreinek bővítését, áthelyezését a Bizottsághoz vagy a tagállamokhoz. Az utóbbi két opció gyakorlatilag kiüresítené a tisztséget.
A dokumentum arra késztette Kallast, hogy megnyugtató üzenetet küldjön az EEAS dolgozóinak. Ezt követően arra kérte a fővárosokat, hogy tegyenek javaslatokat a külső fellépés javítására.