Mintegy 13 ezer éve hatalmas erővel robbant a Laacher-See vulkán. Ma ismét reng a föld az Eifel alatt: a kutatók százával mérnek mikrorengéseket, és arra utaló jeleket találtak, hogy a vulkáni rendszer továbbra is aktív.
Németországban időről időre megremeg a föld, de sokan ezt észre sem veszik. A rengések ugyanis mélyen a felszín alatt zajlanak, és alacsony frekvenciájúak. Még mélyebben azonban forronghat valami, legalábbis ezt feltételezik azok a kutatók, akik évek óta a nyugatnémetországi Eifelben fekvő Laacher See-t figyelik.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
2022 szeptembere és 2023 augusztusa között több mérőállomás segítségével több mint 500 mikroföldrengést regisztráltak. Mindezt egy tó alatt, amely nagyjából 13 000 évvel ezelőtt egy vulkán kitörési központja volt.
Németország legpusztítóbb vulkánja
A Laacher-See-vulkán mintegy 13 000 évvel ezelőtt tört ki eddigi utolsó alkalommal. A robbanás olyan erejű volt, hogy a hamuesőt egészen Svédországig és Olaszországig sodorta a szél. Szakértők újra és újra amellett érvelnek, hogy ezt a területet ma folyamatosan figyelni kell.
Számos kutatás ugyanis arra utal, hogy a mélyben továbbra is mozgolódik valami. 2025 októberében ismét enyhe növekedést észleltek a földrengés-aktivitásban az Osteifel térségében, legutóbb egy 2019-es tanulmány (forrás: német) is ezt állapította meg. A kutatók ezeket a mozgásokat „Deep-Low-Frequency”, röviden DLF-típusú rengéseknek nevezik.
Ezeket a DLF-rengéseket annak jelének tekintik, hogy a Laacher-See-vulkán egyszer valóban ismét kitörhet. A vizsgálatok középpontjában a Rajna-vidék-Pfalz tartományban fekvő Laacher See áll, amely az adott tartomány legnagyobb tava. A Vulkaneifel nem véletlenül kapta a nevét: a térséget kemény vulkáni kőzetek jellemzik. Az Osteifelben mintegy száz tűzhányóból álló vulkáni mező húzódik.
„A DLF-típusú földrengéseket világszerte a nagy mélységben mozgó magmás fluidumok jelének tartják” – magyarázza Torsten Dahm, a GFZ földrengés- és vulkánfizikai szekciójának vezetője egy 2019-es tanulmány (forrás: német) kapcsán. „Aktív vulkánok alatt, például Izlandon, Japánban vagy Kamcsatkán az ilyen rengések rendszeresen megfigyelhetők.”
Több földrengésraj is megfigyelhető volt
A tanulmány szerint mintegy 12–14 kilométeres mélységben magmás fluidumok gyűlnek össze. Az úgynevezett magmás fluidumok lehetnek víz, oxigén, kénvegyületek vagy halogének. Közös bennük, hogy kőzetolvadékból szabadulnak ki. Ez döntően befolyásolja, milyen robbanásos egy vulkánkitörés, és rengéseket idéz elő a mélyben.
Ezek a magmás fluidumok az elmélet szerint a felső földköpenyből emelkedhetnek fel a földkéregbe. A potsdami Helmholtz Geofizikai Kutatóközpont (GFZ) szerint az Ochtendung-i vetőzóna mentén áramlanak felfelé, ami bizonyítja, hogy a Laacher See alatti vulkáni rendszer még mindig aktív.
Arra is utalnak, hogy a Laacher See alatt a földkéregben magmakamrák léteznek, amelyek lassan feltöltődhetnek. 2025. október 10-re virradó éjjel szokatlan földrengésrajot észleltek: mintegy 92 apró mikrorengést tizenkét órán belül. A legerősebb rengés mindössze 0,9-es értéket ért el az földrengés-skálán.
„Az elmúlt öt évben összesen négy, térben erősen lokalizált DLF-földrengéscsoportot mutattak ki az Osteifelben” – mondta 2019-ben a tanulmány vezetője, Martin Hensch, a tartományi földrengésszolgálatok szövetségének munkatársa.
A kutatók ugyanakkor nem számítanak a közeljövőben vulkáni aktivitásra. A Laacher See alól származó, a legutóbbi, 12 900 évvel ezelőtti kitörés során felszínre került magmák kormeghatározása szerint a felső magmakamra feltöltődése mintegy 30 000 évig tarthatott, mielőtt sor került a kitörésre – derül ki a GFZ közleményéből.
Közeli kitörés azért nem fenyeget
„A magma fölemelkedése a sekély földkéregbe rendszerint magas frekvenciájú földrengésrajokkal jár együtt. Ilyen aktivitást az Osteifelben eddig nem figyeltünk meg” – mondja Joachim Ritter, a Karlsruhei Műszaki Intézet (KIT) Geofizikai Intézetének munkatársa. „Emellett nincsenek jelei a felszín emelkedésének sem, holott jelentős magmabenyomulások esetén ezeknek egyértelműen kimutathatónak kellene lenniük” – teszi hozzá Dahm.
A kisebb rengések és a legutóbb észlelt úgynevezett földrengésraj mellett további jelei is vannak annak, hogy a köpenyből folyamatosan szén-dioxid szabadul fel.
2024-ben a GFZ két helyszínen végzett RMT-méréseket (forrás: német) a Laacher See környezetében. Mindkét helyszínen kimutatták a magmás eredetű CO2-gázok kiáramlását. Mindez arra utal, hogy a mélyben ma is aktív folyamatok zajlanak.
2022 szeptembere és 2023 augusztusa között geológusok egy 2026-ban megjelent tanulmányban (forrás: német) több mint 500 helyi mikroföldrengést jegyeztek fel. A rengések során a kőzet hidraulikusan repedezik szét, a kutatók ezt a természetes hidraulikus fracking egy példájaként írják le.
Arra is rájöttek (forrás: német), hogy feltehetően 12–14 kilométeres mélységben egy tárolóstruktúra, minden bizonnyal egy lehetséges magmakamra található. Ez vízszintes irányban mintegy 15 kilométer hosszan húzódik az aktív földrengészóna alatt.
Mintegy 13 000 évvel ezelőtti kitörés: egész Európát érintő károk
A jégkorszak idején, körülbelül 13 000 évvel ezelőtt a vulkán már kitört az Eifelben. A legújabb vizsgálatok a kitörés idejét is pontosították: eszerint 13 084 évvel ezelőtt történt, vagyis nagyjából 184 évvel korábban, mint ahogy eddig gondolták.
A vulkánrobbanás felfoghatatlan méretű volt. A vulkáni hamu feltehetően a sztratoszféráig emelkedett, és mintegy 30 kilométer magasba jutott. A szelek több ezer kilométerre szállították: észak felé egészen Svédországig, dél felé pedig Észak-Olaszországig. Ma úgy becsülik, hogy a kitörés robbanóereje nagyjából 500 hirosimai atombombának felelt meg – áll a szomszédos Maria Laach kolostor honlapján (forrás: német).
A vulkáni hamu és habkő a Rajna völgyében hétméteres réteget alkotott. A vulkán közelében a réteg vastagsága mintegy 60 méter lehetett. A mai Köln–Bonni térségben a vulkáni hamu helyenként akár egy méter vastagon rakódott le.
A Laacher See csak ezt követően alakult ki. A föld tíz napon át újra meg újra felrobbant, rövidebb nyugalmi időszakokkal megszakítva. A felszín alatti vízzel találkozó forró gázok szétrobbantották az alapkőzetet és a régi lávafolyásokat, így az egymást követő robbanások utat nyitottak a felemelkedő magmának.
Sokak szerint ez volt a késői negyedidőszak legnagyobb vulkánkitörése Közép-Európában.
A kitörés pontos időpontjának meghatározásához a mainzi, frankfurti és heidelbergi egyetemek kutatóiból álló csoport kénlerakódásokat keresett különböző természetes klímaarchívumokban. Nyomokra bukkantak egy grönlandi jégmagban és egy westerwaldi barlang cseppkövében is. A kulcsot a szulfátkoncentráció jelentette.
Az egykori kitörés idején még olvadt magmából származó kőzeteket a 19. században többek között dómépítésre is felhasználták.
Saját ügyben: nézze meg az aktuális Euronews-exkluzív riportot „Német katonák Litvániában: tankok, drónok, elrettentés”. (forrás: német)