Az EU külügyi főképviselőjének tevékenységét egyre hevesebb bírálatok érik, ez pedig az uniós külpolitika szerkezeti hiányosságaira és belső feszültségeire világít rá.
Kaja Kallas politikai forgószelébe került, miután a francia kormányhoz köthető, nem hivatalos dokumentum több, a tisztsége – az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselői posztja – gyökeres átalakítására vonatkozó elképzelést is felvetett.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A dokumentum három forgatókönyvet vázol fel, amelyek közül az egyik megerősítené a portfólióját, és hatáskörét a kereskedelemre és a gazdaságfejlesztésre is kiterjesztené. A másik két opció viszont jelentősen gyengítené a szerepét azáltal, hogy a hatásköröket vagy az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottsághoz, vagy a tagállamokhoz helyezné át.
A kedvezőtlen sajtóvisszhang közepette Kallas nyitva hagyta az utat egy új vita előtt, de világossá tette, hogy a végső szót az uniós szerződések mondják ki, amelyek rögzítik a kül- és biztonságpolitikai főképviselő mandátumának lényegét.
„Fontos emlékeztetni arra, hogy az uniós intézmények szerepei és felelősségi körei egyértelműen meg vannak határozva a szerződésekben. Ez a keret nem változik” – írta Kallas egy, az Euronews által megtekintett belső e-mailben.
A francia dokumentum akkor került nyilvánosságra, amikor Kallas bírálói egyre hangosabban adtak hangot elégedetlenségüknek a teljesítményével kapcsolatban. A főképviselő sokak nemtetszését váltotta ki Kínáról tett megjegyzéseivel, azzal, hogy ragaszkodik Oroszország befagyasztott vagyonánakUkrajna támogatására való felhasználásához, feszült viszonya miatt az amerikai kormánnyal, valamint azért, mert nagyszabású terveket terjesztett elő anélkül, hogy előzetesen egyeztetett volna a kormányokkal.
Összességében bírálói szerint Kallas továbbra is úgy viselkedik, mint korábban, szókimondó észt miniszterelnökként, és olyan álláspontokat képvisel, amelyek túlmutatnak az EU 27 tagállama által jóváhagyott konszenzuson, időnként pedig már személyes véleménynek hatnak.
Robert Fico szlovák miniszterelnök, Brüsszel egyik rendszeres, ellentmondásos álláspontjáról ismert bírálója, többször is a menesztését követelte.
Névtelenséget kérve több, különböző országot képviselő diplomata is elismerte, hogy az utóbbi hetekben felerősödött a Kallas elleni ellenállás. Abban azonban nem értettek egyet a francia dokumentummal, amelyet úgy tűnik, csak kevesen olvastak el teljes egészében.
„Sajnos sokat tesz azért, hogy elveszítse a támogatást. Nem igazán jó a szövetségek építésében a Tanácsban” – mondta egy magas rangú diplomata.
„Franciaország viszont jelenleg teljes támadásba ment át minden intézménnyel szemben.”
Franciaország azóta igyekezett tompítani a dokumentum jelentőségét, azt állítva, hogy csupán egy feltáró jellegű feljegyzésről volt szó, amelyet a kormány nem hagyott jóvá.
Lehetetlen küldetés
A diplomaták szerint a valódi problémák túlmutatnak Kallason.
Egy összetett és elavult intézményi berendezkedésből fakadnak, amely a kül- és biztonságpolitikai főképviselőt az Európai Bizottság, a független végrehajtó szerv – ahol egyik alelnökként tevékenykedik – és az Európai Külügyi Szolgálat (EEAS), az unió diplomáciai szerve – amelyet önállóan vezet – közé szorítja.
Mindezek tetejébe az uniós szintű külpolitika az egyhangúság elvéhez kötött, vagyis a döntéshozatal szigorúan a fővárosok hatáskörébe tartozik. Egyetlen „nem” is elég ahhoz, hogy kisiklasson egy egész cselekvési irányt, akár egy rutinszerű nyilatkozatot is.
A gyakorlatban ez olyan helyzetet teremt, amelyben Kallasnak kell irányítania egy külpolitikát, amelynek tényleges irányát végső soron nincs módja kézben tartani.
„Az EEAS-t és a főképviselői posztot egy másik korszakban hozták létre, amikor a világ teljesen másképp nézett ki. Ha most kellene a rendszert a nulláról felépíteni, nem úgy tennénk, ahogyan akkor” – mondta egy másik magas rangú diplomata.
„Működhetne-e jobban az EEAS? Valószínűleg igen. Csinálhatná-e másként a dolgokat a főképviselő a kabinetjében? Valószínűleg igen. De valljuk be, a legnagyobb gond itt a megosztott Tanács” – tette hozzá, utalva a tagállamok fórumára.
„Fontos, hogy az EU-nak erős kül- és biztonságpolitikai főképviselője legyen. Ez a mi érdekünk.”
Egy harmadik diplomata arra mutatott rá, hogy a poszthoz kapcsolódó, minden ötéves mandátum elején a vezetők által meghatározott korlátok miatt a feladat szinte lehetetlen, függetlenül attól, milyen erős a kinevezett személy.
„Szerkezetileg a főképviselő nem lehet sikeres, függetlenül attól, hogy ki tölti be a posztot. Nincsenek eszközei. Az eddigi összes főképviselő kudarcot vallott, és így lesz ez a jövőben is. Tehát nem a névről van szó” – fogalmazott.
Egy diplomata szerint az is táplálja a politikai ellenreakciót, hogy Kallas Kelet-Európából érkezett, és volt kormányfőként kemény vonalat képvisel Oroszországgal szemben, amit néhány nyugat- és dél-európai ország már túlzónak tart.
Az, hogy el akarja vetni annak gondolatát, hogy Moszkvával közvetlenül béketárgyalásokat folytassanak az ukrajnai háború lezárásáról, eddig nem járt sikerrel. Franciaország és Németország vezetői – az Egyesült Királysággal együtt – továbbra is nyitva tartják ezt az opciót.
Ezzel szemben Lengyelország, a balti és az északi országok rendszerint Kallaséval megegyező álláspontot képviselnek, ami valamiféle védőhálót jelent számára.
„Kallas nem tökéletes, és követ el hibákat, de ezek nem nagyobbak, mint elődei hibái” – mondta a diplomata.
A vitákban további tényező a feszültség erősödése egyrészt Kallas és az EEAS, másrészt von der Leyen és a Bizottság között.
Von der Leyen irányítása alatt a Bizottság önmeghatározása szerint „geopolitikai” szereplővé vált, amely vezető szerepet vállal a nemzetközi sokkhatásokra adott válaszokban, Oroszország ukrajnai inváziójától az energiaválságon át a kínai túlkapacitás jelentette kihívásokig. A külpolitika visszatérő – időnként központi – témája von der Leyen beszédeinek.
Több alkalommal is előfordult, hogy ez a túlterjeszkedés visszaütött a bizottsági elnökre. A legtöbb esetben azonban a tagállami vezetők hagyták, hogy bővüljön a hatásköre, ami tovább gyengíti azt a mandátumot, amelyet Kallasnak kellene végrehajtania.
Valójában egyes diplomaták úgy vélik, hogy a francia dokumentum körüli nagy felhajtás nem más, mint az intézmények közötti hatalmi harc következménye.
Arra a kérdésre, hogy von der Leyen fel akarná-e számolni az EEAS-t, szóvivője így válaszolt: „Az Európai Külügyi Szolgálat azoknak az intézményeknek a része, amelyek megvalósítják az uniós politikákat, és az elnökünk természetesen támogatja.”
A cikk elkészítéséhez Luca Bertuzzi és Maïa De la Baume tudósításai is hozzájárultak.