Milyen intézkedésekkel tehető hatékonyabbá a légkondícionálás alkalmazása városi szinten?
Nyugat-Európát sújtó, hőkupola okozta fullasztó hőség egyre aktuálisabb – és vitatott – kérdéssé tette a légkondicionálást.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Azok az európai országok, amelyek hagyományosan nem támaszkodtak klímaberendezésekre, most összetett döntés előtt állnak: teljes mértékben átvegyék-e a technológiát – amelyről szakértők figyelmeztetnek, hogy környezeti és pénzügyi kockázatokkal járhat –, vagy inkább ellenálljanak neki, és alternatív megoldásokat keressenek.
Franciaországban a 2027-es elnökválasztás előtt kampányra készülő politikusok lecsaptak a légkondicionálás körüli vitára.
A szélsőjobboldal vezető alakja, Marine Le Pen ismét országos klímabővítési programot sürget, megismételve egy 2025-ben tett ígéretét egy „nagyszabású légkondicionáló-beruházási tervről”.
Közben baloldali riválisa, Jean-Luc Mélenchon a vita másik oldalára állt.
„Nem lehet mindenhová klímát szerelni. Ez egy hamis megoldás, amely csak súlyosbítja a problémát” – mondta, az épületek jobb szigetelését sürgetve.
Elon Musk X nevű platformján számos felhasználó úgy állítja be Európa légkondicionálás-hiányát, mint egy tájékozatlan, átpolitizált, ideológiai döntést, amely éles ellentétben áll az Egyesült Államok klímatechnológiától való függésével. Azt állítják, hogy az öreg kontinens döntése a klíma mellőzéséről oda vezetett, hogy az emberek elviselhetetlen hőséget kénytelenek elviselni hűvös menedékek nélkül.
Közben a Google Trends adatai szerint az elmúlt héten 130 százalékkal megugrott Franciaországban a „otthoni klímabeszerelés” kifejezésre indított keresések száma, miután emelkedni kezdtek a hőmérsékletek; hasonló tendencia figyelhető meg számos más európai országban is, ahogy a lakosok megoldást keresnek a forróság ellen.
Hol tart Európa a légkondicionálásban?
Európában a légkondicionálás használata alacsonyabb, mint más kontinenseken, különösen Észak-Amerikában és Ázsiában: a háztartásoknak mindössze mintegy 19–20 százalékában van klíma.
A Boston Consulting Group elemzése szerint – amely a Nemzetközi Energiaügynökség előrejelzéseire hivatkozik – az Európai Unióban működő légkondicionálók száma 2050-re elérheti a 275 milliót, ami több mint a duplája a 2019-es szintnek.
Az európai országok közül a várakozásoknak megfelelően a forróbb éghajlatú államok állnak az élen a légkondicionálók számát tekintve.
Az Eurostat adatai szerint Olaszország áll az első helyen: egyedül ott fogy el az egész Európai Unió 27 tagállamában a légkondicionálásra felhasznált villamos energia több mint egyharmada. Ez csaknem 23 000 terajoule-t jelent a blokkban felhasznált valamivel több mint 60 000-ből.
Olaszországot Görögország, Franciaország és Spanyolország követi a lakossági villamosenergia-fogyasztás tekintetében, amelyet helyiségek hűtésére fordítanak.
Miért nincs Európában annyi légkondicionáló?
Számos tényező magyarázza, miért nem terjedt el történelmileg az általános légkondicionálás Európában.
Az egyik ok, hogy a klímaváltozás világszerte megemelte a hőmérsékleteket, és a hőhullámok egyre gyakoribbá váltak olyan országokban is, ahol korábban enyhébb volt az éghajlat, és ezért nem volt szükség a klíma széles körű használatára.
A The Cube, az Euronews tényellenőrző csapata kérdésére Vincent Viguié, a párizsi székhelyű Nemzetközi Környezetkutató Központ (CIRED) kutatója azt mondta: „Sokáig – tulajdonképpen egészen mostanáig – a 20. századi, illetve az azt megelőző éghajlati viszonyok mellett a franciaországi szárazföldi területek nagy részén nem volt igazán szükség légkondicionálásra, mert a tél és a nyár is viszonylag enyhe volt.”
„Ez a klímaváltozás miatt mostanra megváltozott” – tette hozzá.
Bár Európa nagy részét az aktuális hőhullám idején hőkupola nyomta el, a most tapasztalt hőmérsékletek néhány évtizeddel ezelőtt szinte elképzelhetetlenek lettek volna a World Weather Attribution (WWA) projekt tudósai szerint. A szakértők megfigyelt és előrejelzett hőmérsékleti adatokat használtak fel a hőhullám három legforróbb napjának elemzéséhez.
A WWA arra jutott, hogy mind a nappali maximumok, mind az éjszakai hőmérsékletek „gyakorlatilag lehetetlenek lettek volna ebben az időszakban” még 1976-ban is – alig 50 évvel ezelőtt.
Mit mondanak a szakértők a légkondicionálás szükségességéről Európában?
Miközben a politikusok gyakran úgy állítják be a kérdést, mintha választani kellene a légkondicionálás telepítése és annak teljes elutasítása között, a szakértők szerint a valóság ennél jóval árnyaltabb.
A rendelkezésre álló bizonyítékok szerint a légkondicionálás fontos szerepet játszhat az emberek védelmében hőhullámok idején, mivel csökkenti a hőség okozta egészségügyi kockázatokat, különösen az olyan sérülékeny csoportok esetében, mint az idősek, a kórházi betegek vagy a krónikus betegségben szenvedők.
Antonio Gasparrini, a Londoni Higiéniai és Trópusi Orvostudományi Egyetem (LSHTM) biostatisztika- és epidemiológia-professzora szerint „határozott bizonyíték” van arra, hogy a légkondicionálás használata alacsonyabb hőhullámmal összefüggő egészségügyi kockázatokkal jár.
Bár a hatás pontos mértéke nehezen számszerűsíthető, a szakember úgy fogalmazott, hogy a klíma „az egyik legegyszerűbb, rövid távon bevethető közegészségügyi eszköz a hő közvetlen hatásainak mérséklésére”, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ez csak egy eleme lehet a hosszabb távú stratégiáknak.
A további lépések között említette az épületek jobb szigetelését és az olyan várostervezési intézkedéseket, amelyek hatékonyabban védik a településeket a hőségtől.
Az ugyanott dolgozó környezeti epidemiológus, Pierre Masselot elmondta: a vizsgálatok szerint az elmúlt évtizedekben a légkondicionálás használatának növekedése együtt járt a hőség okozta halálozás csökkenésével, de ez nagyjából csak az összes javulás egyötödét magyarázza.
„Azt mondanám, mindenképpen hasznos, különösen a leginkább sérülékeny csoportok számára” – fogalmazott Masselot. „Ugyanakkor ez felvet igazságossági kérdéseket is, hiszen a személyes klímaberendezéseket nem feltétlenül azok használják, akik a leginkább rászorulók.”
„Azt is hozzá kell tenni, hogy nagyon nehéz jó minőségű adatokat szerezni a klímaberendezések tulajdonlásáról és használatáról, így ezek az adatok bizonyos mértékig mindig becsléseken alapulnak” – tette hozzá.
Ártalmas-e a légkondi az egészségre?
Noha a légkondicionálás bírálói közül néhányan azt állítják, hogy egészségtelen, és meg is betegítheti az embereket, a szakértők szerint a technológia önmagában nem jelent problémát.
Primrose Freestone, a Leicesteri Egyetem klinikai mikrobiológia docense a The Cube-nak azt mondta: a jól karbantartott légkondicionáló rendszerek még javíthatják is a beltéri levegő minőségét, mivel kiszűrik a polleneket és a szálló por egy részét.
A kockázatok akkor jelentkeznek, ha a szűrőket nem tartják karban, nem tisztítják, illetve nem cserélik időben. Az elhanyagolt klímaberendezések például káros kórokozók, köztük a legionárius betegséget okozó baktériumok melegágyai lehetnek.
Környezeti kompromisszumok
Noha a légkondicionálás extrém hőség idején megvédheti az embereket, elterjedt használata környezeti költségekkel jár.
A hűtőrendszerek megnövelik az áramigényt, különösen hőhullámok idején, és ha fosszilis energiahordozókkal működnek, hozzájárulnak az üvegházhatású gázok kibocsátásához.
Emellett hőt bocsátanak ki a szabadba, ami tovább erősítheti a városi hősziget-hatást, vagyis még forróbbá teheti a sűrűn beépített városrészeket, és növelheti az elektromos hálózat terhelését, áramszünetek kockázatát idézve elő.
Viguié szerint a vitát nem szabad úgy feltenni, mintha választani kellene a klímaberendezések felszerelése és azok elutasítása között.
„Nem az a kérdés, hogy legyen-e légkondi vagy sem” – mondta. „Sokkal inkább az, hogyan lehet az épületeket megvédeni a felmelegedéstől.”
Hozzátette: míg a kórházakban és más, sérülékeny embereket ellátó intézményekben elengedhetetlen a megbízható hűtés, más épületek esetében az határozza meg a klíma szükségességét, hogy eleve mennyire jól védettek a túlmelegedés ellen.
A kérdés különösen égető Franciaországban és Nyugat-Európa más részein, ahol milliók élnek olyan házakban, amelyeket hagyományosan úgy terveztek, hogy télen tartsák a meleget, most viszont egyre inkább kitettek a sűrűn ismétlődő hőhullámoknak.
Julien Hans, a francia Építészeti Tudományos és Műszaki Központ (CSTB) kutatásért és innovációért felelős igazgatója szerint Franciaország meglévő épületállományának mintegy fele nem teljesíti azokat a túlmelegedési előírásokat, amelyek az új építéseknél már kötelezők.
Hans úgy véli, hogy a légkondicionálást „más megoldásokkal párhuzamosan kell bevezetni”.
„Először a városi hősziget-hatás csökkentésére kell törekedni, másodszor az épülethomlokzatok és ablakok védelmére, majd ezt követően a tetők szigetelésére” – mondta. „Ha mindezt megvalósítjuk, a legtöbb esetben megfelelő életkörülményeket lehet fenntartani anélkül, hogy rutinszerűen kellene klímát használni.”
Hans szerint a franciaországi vita túlságosan arra szűkült, hogy az emberek „a légkondi mellett vagy ellen” foglaljanak állást, ahelyett hogy arról szólna, miként kell az épületeket a melegebb éghajlathoz igazítani.
Viguié szerint az olyan intézkedések, mint a spaletták felszerelése, az árnyékolás növelése vagy fák ültetése viszonylag gyorsan megvalósíthatók.
A mélyebb felújítások, például az épületek hő elleni szigetelése azonban jóval nehezebbek, és adminisztratív, illetve pénzügyi akadályok lassítják őket.