Ezio Gavazzeni oknyomozó könyve egy feltáratlan, kilencvenes évekbeli ügyet idéz fel. A „Hétvégi mesterlövészek” a Szarajevóban civilekre lövető hálózatot mutatja be, a szerző az Euronewsnak beszél a felelősök kereséséről.
Négy európai ügyészség nyomoz egy olyan szervezet után, amely az egykori Jugoslávia háborúja idején tehetős állampolgárokat vitt Szarajevóba, hogy mesterlövészekké tegye őket egy hátborzongató, élvezetből szervezett utazás keretében, amelyet többnyire fegyver- és vadászmániásoknak, illetve egyes esetekben szélsőjobboldaliaknak tartottak fenn.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Legalább három ügyfele a hálózatnak Milánóban gyanúsított, további kettő Ausztriában, de nyomozások folynak Belgiumban és Bosznia–Hercegovinában is, és rövid időn belül Svájcban is formálisan eljárás indulhat, ahogyan várhatóan az Európai Parlamentben is képviselői kérdés formájában napirendre kerül az ügy.
Mindezt Ezio Gavazzeni, I cecchini del weekend. L’inchiesta sui safari umani a Sarajevo (PaperFIRST) című könyv szerzője tárta fel, aki ezekben a napokban több olaszországi bemutatón vesz részt.
Sokan „péntek délután indultak a milánói Via Mecenatéról” busszal a trieszti repülőtérre – mondja az Euronewsnak –, mások Parma repülőterét használták, megint mások pedig Anconából hajóval keltek át, gyakran úgy, hogy első állomásként Belgrádban vagy a szomszédos országokban szálltak meg, majd onnan szárazföldön folytatták útjukat a polgárháború frontvonalai felé.
Olaszország volt tehát a turista‑mesterlövészek fő csomópontja, akik Európa különböző részeiből, Kanadából és az Egyesült Államokból érkeztek, miután telefonon megkapták a kódolt üzenetet: „Vannak szarvasok az íjászoknak” – árulja el Gavazzeni.
Hogyan működtek Szarajevó hátborzongató embervadász szafarijai
A szerző a könyvben – amelyet jelenleg kilenc nyelvre fordítanak (az első, magyar nyelvű kiadás június 10-én jelent meg) – rekonstruálja a külföldiek áramlását, akik jelentős összegeket fizettek azért, hogy a Szarajevóra néző magaslatokról lőhessenek.
1992-től kezdve négy éven át, nem sokkal a Bosznia‑Hercegovinai Köztársaság függetlenségének kikiáltása után, a várost ostromzár alá vonták a jugoszláv szövetségi hadsereg alakulatai és a helyi szerb kisebbség milíciái, megismételve azt, ami egy évvel korábban a Jugoszláviától elszakadó Horvátországban kezdődött.
A mesterlövészekkel kapcsolatos első nyom egy 1993-as telefonhíváshoz vezet vissza, amelyet egy biztonsági cég nevében egy volt zsoldos intézett, aki elmondása szerint legalább hat ilyen szafarira kísérte el az ügyfeleket.
A könyvben „a Francia” néven emlegetett forrás „arról számol be, hogy Londonból kereste meg valaki, aki egy ma is létező társaság tagja volt” – magyarázza Gavazzeni az Euronewsnak.
Kilátás Szarajevó lerombolt felhőkarcolóira: némelyikükből az egymással szemben álló felek mesterlövészei lőttek (2022. március 4.)Kilátás Szarajevó lerombolt felhőkarcolóira: némelyikükből az egymással szemben álló felek mesterlövészei lőttek (2022. március 4.)
„Az olaszországi jelentkezőket egy milánói ügynökség gyűjtötte össze” – idézi a Francia szavait a könyv – „a háttérben a balkáni vagy az orosz alvilág állt, a végső jóváhagyást pedig egy Belgiumban működő központ adta meg”, egy olyan ország, amelynek hosszú múltja van a zsoldosháborúkban és a katonai vállalkozók működésében.
A terepen aztán toborzók dolgoztak, „szinte mindig volt katonák” – mondja Gavazzeni, aki közülük kettővel beszélt is. A leendő mesterlövészekkel lepukkant panziókban vagy kocsmákban találkoztak, ahová szájhagyomány útján irányították őket.
„Gyakran a lőtereken tartott gyakorlások közben, hiszen ezek az emberek imádják a fegyvereket” – teszi hozzá Gavazzeni –, „de arzenálboltokban, vadász- és veteránklubokban is megszólították őket, elmagyarázva az árakat, a lehetőségeket és azt, mi megengedett és mi nem. Ha valaki vásárlás mellett döntött, felkerült egy várólistára, és később keresték meg az utazás részleteivel.”
A Paper First kiadó által közzétett könyv promóciós képeA Paper First kiadó által közzétett könyv promóciós képe
Kik egyengették az etnikai tisztogatás útját a Balkánon
A szervezet másik fele Szerbiában működött: ők vették át az ügyfeleket, intézték az áthaladásukat a háborús övezetek felé, ahol a reguláris hadseregek és a félkatonai alakulatok számtalan ellenőrzőpontot állítottak fel, és ők biztosították a fegyvereket is.
Szerb volt az Aviogenex nevű turistákat szállító charter-légitársaság is, amelynek infrastruktúráját – köztük trieszti irodáját – az embervadász kirándulások szervezésére használták fel – írja Gavazzeni.
Miután megerősítést kaptak arról, hogy Milánóban kell gyülekezniük az induláshoz, a legfeljebb három mesterlövészből álló csoportokat elsősorban Triesztbe és Friuli–Venezia Giulia tartományba, az egykori Jugoszláviával határos olasz régióba szállították.
Egy helyi vendégház tulajdonosnője feljelentést tett a hatóságoknál, hogy egy éjszakára egy férficsoportot szállásolt el – meséli a szerző –, „akik azt mondták, hogy a határon túl civilekre fognak vadászni”, magukat „íjászoknak”, leendő áldozataikat pedig „szarvasoknak” nevezték.
Vagyis a Francia által korábban említett kódban így utaltak azokra az áldozatokra, akiket néhány órán belül Boszniában találtak meg. Innen haladtak tovább a célpont felé, amelyet minden ügyfél maga jelölt meg, és amely meghatározta a fizetendő tarifát.
Mennyit fizettek a mesterlövészek azért, hogy büntetlenül ölhettek Boszniában
A turista‑mesterlövészek fegyvertelen civilekre lőttek, akik Szarajevó utcáin élelmet és vizet kerestek, így akaratuk ellenére élő célponttá váltak ellenségeik, illetve akaratlanul is a hétvégi vadászok számára.
A szafarikat elsősorban Szarajevóban rendezték, de Mostarban és más, a front közelében fekvő városokban is, ahol a szerbek, bosnyákok és horvátok között tombolt a polgárháború.
A könyvben összegyűjtött tanúságtételek alapján a legkeresettebb célpontok a gyerekek és a csinos fiatal nők voltak. Az ő megölésükért az – most már tudjuk, többnyire olasz – ügyfelek nagyjából 100 millió lírát fizettek, ami mai értéken (azonos vásárlóerővel számolva – a szerk.) több mint 100 ezer eurónak felel meg – mondja Gavazzeni.
Az árlista szerint utánuk következtek a felnőtt nők, körülbelül 70 millió líráért, a férfiak pedig mintegy 50 millióért, a 80 év felettiekért pedig nagyjából 20 milliót kértek. A pénz a hálózat különböző pontjain oszlott szét: az európai biztonsági cégek, a kísérők és a balkáni katonáknak fizetett kenőpénzek között.
Ezek az összegek alig maradnak el attól, amiről Domagoj Margetić áprilisban Horvátországban megjelent könyve (forrás: olasz), a Plati i Pucai! (Fizess és lőj! – a szerk.) beszámol, amely a boszniai titkosszolgálat dokumentumaira épül, és 95–110 ezer német márkáról ír a célponttól függően, a szervezők között pedig a horvát és szerb elit olyan szereplőit nevezi meg, akik az Egyesült Királysághoz és Belgiumhoz kötődő kapcsolatokkal rendelkeztek.
A mesterlövészek tengeri úton érkeztek a spliti és zárai adriai kikötőkbe, ahonnan a határhoz szállították őket, és ott adták át a szerbeknek – mondta Margetić (forrás: olasz) a brit Times újságírójának, Tom Kingtonnak.
Ahogy az árak is mutatják, embereket ölni olyan perverz késztetéseket elégített ki, amelyek vállalkozók, ügyvédek, orvosok, közjegyzők és más értelmiségiek lelkében munkáltak.
Nem sovinizmusról, nem vallási vagy etnikai keresztes háborúról volt szó, sokkal inkább arról, hogy a kilőtt töltényhüvelyre új rovátkát vésve lehessen majd otthon dicsekedni.
„A szafari célja szórakozás volt, nem politikai vagy vallási indíttatás” – pontosítja Gavazzeni a kriminológus Martina Radice szakvéleményére hivatkozva, aki elemezte a megszerzett tanúvallomások leiratát.
Mindannyian férfiak voltak, „jól beágyazódva abba a társadalomba, ahol élnek és dolgoznak”, megbecsült, jó hírnevű emberek, akik ezzel a gyakorlattal, hogy civilekre jártak vadászni, mintha azt üzenték volna: „gazdag és sikeres ember vagyok, és azt is megengedhetem magamnak, hogy megöljek valakit, majd büntetlenül hazatérjek”.
Az ostrom idején – részben ezeknek az embereknek a fegyverétől is – Szarajevóban több mint 1600 gyerek halt meg, „közülük minden tizediket mesterlövész lőtte le” – mondta a Rai3 Presa Diretta című műsorában (forrás: olasz) a szarajevói meggyilkolt gyermekek szüleit tömörítő egyesület vezetője, az egyik áldozat édesapja, Fikret Grabovica.
Kik és hányan vannak az embervadász szafariban érintett olaszok
Az 1990-es évek elején Olaszországot a Tiszta kezek (Mani Pulite) korrupciós botrányt vizsgáló eljárássorozat rázta meg, amely elsöpörte az Első Köztársaságot, a maffia véres merényletei sújtották az igazságszolgáltatást és az államot, miközben politikai színtérre lépett egy üzletember, aki a sikert és a hatalmat testesítette meg: Silvio Berlusconi.
„A források 230 olaszról és nagyjából ugyanennyi, más országokból érkező emberről beszélnek” – mondja a mintegy tíz könyv szerzőjeként ismert Gavazzeni; a külföldiek többsége Kanadából, az Egyesült Államokból és Oroszországból származott.
A milánói ügyészség legalább négy, az ügyben érintett vagy arról információval rendelkező személyt hallgatott már ki. Az első, egy 80 éves friuli férfi kilétét Marianna Maiorino újságíró munkájának köszönhetően sikerült felderíteni, aki egy Alessandria megyei vadászt is megtalált, aki akkoriban a szerb félkatonai alakulatokhoz csatlakozott.
„Voltak köztük angolok, franciák, néhány német” – meséli a ma 64 éves férfi a Fatto Quotidiano napilapnak adott exkluzív interjúban (forrás: olasz) –, „és leszerelt vagy nyugdíjas olasz katonák is.”
Azok közül, akiket Gavazzeni azonosított, több név már az ügyészeknél van, és nem szerepel a könyvben, hogy ne veszélyeztessék az előző évben, a szerző feljelentése nyomán indult nyomozást. Gavazzeni több, Veneto tartományból és néhány Rómából származó érintettről beszél, akik közül szinte mindannyian Afrikában és Kelet-Európában is vadásztak nagyvadra.
Az eljárás többszörös emberölés aljas indokból elkövetett bűntette miatt folyik, a sértettek között pedig ott van Szarajevó városa is, amely a könyv elkészítésében is közreműködő két ügyvédet, az egykori bírót, Guido Salvinít és Nicola Brigida ügyvédet bízta meg a képviselettel.
Egy ENSZ-kéksisakos katona biztosítja 1994-ben a forgalmat az Ulica Zmaja od Bosne úton, amelyet a mesterlövészek jelentette veszély miatt Sniper Alleyként emlegettek; a háttérben a Holiday Inn szálloda láthatóEgy ENSZ-kéksisakos katona biztosítja 1994-ben a forgalmat az Ulica Zmaja od Bosne úton, amelyet a mesterlövészek jelentette veszély miatt Sniper Alleyként emlegettek; a háttérben a Holiday Inn szálloda látható
A szarajevói mesterlövészek ügye ismert volt, mégis csak 30 év után robbant
Már a 90-es években is jelentek meg újságcikkek a témáról. Maga Gavazzeni is azt mondja, hogy a hétvégi mesterlövészekről „a Corriere della Sera és a La Stampa 1995 márciusi cikkeiből értesült”, amelyek a Népek Állandó Törvényszékétől származó információkat közöltek (forrás: olasz). Ez a bolognai szervezet a népek és kisebbségek ellen elkövetett bűncselekményekkel foglalkozik.
Mindazonáltal a Balkánon köztudott volt, mi zajlik. „Tíz emberből, akivel beszéltem, hét azt mondta: ti olaszok segíteni jöttetek ide az adományokkal, de azért is, hogy a hegyekből ránk lőjetek” – emlékszik vissza Luca Leone, újságíró és kiadó, aki azokon az éveken át hosszú időt töltött a térségben, és tapasztalataiból a I Bastardi di Sarajevo (Infinito Kiadó, 2014) (forrás: olasz) című regényét írta.
„Ezután megkérdeztem, beszélhetnék‑e közvetlen tanúkkal, vagy vannak‑e fényképek, felvételek, amelyek dokumentálják a történteket, de a válasz mindig nem volt” – folytatja Leone.
Az egy volt Jugoszlávia területére létrehozott Nemzetközi Törvényszék előtt 2007-ben tett tanúvallomások – amely évekkel később a szerb és a horvát vezetés egy részét is elítélte háborús és emberiesség elleni bűncselekmények miatt – nyugatiakat írtak le a fronton, akik nem tartoztak sem a helyi hadseregekhez, sem a milíciákhoz, drága ruhákban jártak és vadászpuskákat hordtak maguknál.
Az olaszok és észak‑amerikaiak mellett oroszokat, osztrákokat, németeket, angolokat és spanyolokat is említettek, a szerb nacionalisták oldalán harcoló önkéntesek és zsoldosok között.
A fordulat azonban „csak 2022-ben következett be, egy dokumentumfilmnek köszönhetően” – mondja Gavazzeni.
Az első nyilvános vallomások a Sarajevo Safari mesterlövészeiről
A film Sarajevo Safari, a szlovén Miran Zupanič rendezésében. A dokumentumfilmben (forrás: olasz) megszólal egy szerb hírszerzőtiszt, aki akkoriban Szarajevóban szolgált, és egy szerb hadifogolytól értesült arról, hogy öt külföldi – köztük három olasz és feltehetően két kísérőjük – civilekre akart lőni.
Elmondása szerint a vadászok forgalmazása mögött a szerb titkosszolgálatok álltak. Egy másik volt katona arról számol be, hogy több alkalommal is együtt időzött külföldi mesterlövész‑csoportokkal, „35 és 45 év közötti úriemberekkel”, akiket legalább hét alkalommal látott bevetésen.
A boszniai hírszerzés ezután értesítette az olasz hatóságokat és a katonai titkosszolgálatot is, „néhány hónappal később pedig az volt a válasz, hogy hazaküldték az érintetteket, és megszüntették a szafarik szervezését” – idézte fel Gavazzeni május végén, a külföldi sajtónak tartott milánói bemutatón –, „ám ez az utóbbi információ nem volt igaz.”
Meglep, hogy az 1993–94-es jelzéseket nem követte alapos ügyészi vizsgálat. Az újságírók számára akkoriban nagyon nehéz volt bejutni és kijutni Szarajevóból […] és más akadályok is voltakÚjságíró és író
Az olasz hatóságoknak küldött jelentést és válaszukat, valamint azt, hogy ezt követően sem hoztak intézkedéseket a jelenség megfékezésére, egy akkoriban Szarajevóban szolgáló olasz diplomata is megerősítette.
Mindezt megerősítette a I cecchini del weekend egy másik forrása is: egy volt 007-es, akit a könyvben „Névtelenként” emlegetnek, aki szerint „a szolgálatok tisztában voltak azzal, mi történik”, de „annyira lekötötte őket a polgárháború okozta káosz, hogy mással foglalkoztak”.
Tudtak róla a francia szolgálatok is, mégis „ha ez az információ napvilágra kerül, az befolyásos embereket járatott volna le”, így – véli ma Gavazzeni – „a nyugati országok titkosszolgálatai közül szinte mindegyik hallgatott”.
A könyvben megszólalók szavaiból valóban visszatérő motívum a hallgatás, a mellébeszélés és az általános omertà, amelyet az adott közösségekben uralkodó félelem is táplált.
Milyen fejleményeket hozhatnak az európai nyomozások
Eddig elsősorban az ügyfélkört sikerült azonosítani. A Névtelen ugyanakkor neveket és részletes információkat adott át a milánói ügyészeknek a szervezetről, és új tanúk is jelentkeztek, dominóhatást indítva el, amely fokozatosan teljessé teszi a I cecchini del weekend lapjain felrajzolt képet.
Tisztázni kell néhány vadász halálának körülményeit is: a Francia beszámolója szerint egyesek a fronton vesztették életüket, a hatóságok számára pedig hamis, szélütést vagy szívinfarktust megjelölő halotti anyakönyvi kivonatokat állítottak ki.
Az ügyben nyomozó ügyészek hamarosan találkoznak, hogy információt cseréljenek, a luxembourgi székhelyű Eurojust, az EU igazságügyi együttműködési ügynöksége június 29-i ülésének alkalmával.