Németország leggazdagabb emberének halála létrehozza Európa egyik legnagyobb alapítványát

A logisztikai nagyvállalkozó, a korábban Németország leggazdagabb emberének számító Klaus-Michael Kühne egész életében bajba jutott cégek felvásárlásával és megmentésével foglalkozott. Ez az üzleti stratégia tette lehetővé számára, hogy felépítse a világ legsikeresebb légi és tengeri szállítmányozó vállalatát, a Kühne+Nagelt.

HIRDETÉS

HIRDETÉS

Időközben három másik közlekedési óriásvállalatban is jelentős részesedést szerzett, köztük a világ egyik legnagyobb konténeres hajózási társaságának számító Hapag-Lloydban és Németország nemzeti légitársaságában, a Lufthansában.

Rövid ideig az európai magán vagonbérleti piac legnagyobb szereplőjének, a VTG-nek az ötödét is birtokolta: 2016-ban 160 millió euróért vásárolt be, majd két évvel később 300 millióért adta tovább.

Kiderült, hogy egy üzletet még előre elrendezett – és azt pontosan abban a pillanatban zárta le, amikor meghalt.

Kühnének nem voltak gyermekei, és nem hozott létre közvetlen öröklési láncot sem, így amikor 2026. augusztus 24-én elhunyt, 49 milliárd dollárra (42,2 milliárd euróra) becsült vagyonának sorsáról nem kellett sem végrendeletnek, sem bíróságnak, sem adóhivatalnak döntenie.

A vagyon – ahogyan azt évtizedekkel korábban megtervezték – automatikusan a Kühne Alapítványhoz került, ahhoz a jótékonysági szervezethez, amelyet mintegy 50 éve a szüleivel közösen hozott létre.

Az alapítvány egyik napról a másikra Európa legnagyobbjai közé emelkedett.

Adómentes svájci menedék

A német hajózási és logisztikai nagyvállalkozó, aki a Kühne+Nagelt globális szállítmányozási óriássá fejlesztette, 89 évesen halt meg Schindellegiben, Schwyz kanton mintegy ötezer lakosú falujában. Schwyz Svájc azon kevés kantonjainak egyike – összesen kettő –, ahol egyáltalán nem vetnek ki örökösödési adót senkire, sem rokonokra, sem másokra.

Kühne egyáltalán nem titkolta, mennyire frusztrálja a német adó- és gazdasági rendszer. Egy, a német NDR közszolgálati csatornának adott 2022-es interjúban nyíltan kijelentette, hogy az állam „nem képes megfelelően irányítani a gazdaságot”.

Ezt széles körben úgy tekintik, mint az egyik fő okot arra, hogy személyes és vállalati ügyeit inkább Svájcba helyezte át, kiegészítve azzal, hogy lakókantonjában, Schwyzben teljesen hiányzik az örökösödési adó.

A svájci jog nem kötelezi a magáncégeket éves beszámolóik nyilvánosságra hozatalára, ellentétben Európa szinte valamennyi más joghatóságával. Német sajtóbeszámolók szerint emiatt Kühne valódi vagyonának akár 30 százaléka is rejtve maradhat a nyilvánosság elől.

Az alapítványoknak sem kell örökösödési adót fizetniük, hiszen nincs olyan magánszemély, aki örökölne – röviden: Kühne vagyonát senki sem kapta meg személyesen.

Ehelyett hajózási, légi közlekedési, vegyipari és ingatlanbirodalma együttesen kerül a nonprofit szervezet tulajdonába, amelyet felesége és régi bizalmas tanácsadóinak szűk köre alkotta kuratórium felügyel.

Kühne üzleti birodalmát egy magán holdingcégben, a szintén Schindellegiben bejegyzett Kühne Holdingban tartotta. Halálával ennek a holdingtársaságnak a tulajdonjoga – és vele együtt minden vagyoneleme, a Kühne+Nagel-részesedéstől kezdve a Hapag-Lloydon és a Lufthansán át – a Neue Zürcher Zeitung című svájci lap beszámolója szerint a Kühne Alapítványhoz kerül.

Az alapítvány már most 20 leányintézményt működtet, és mintegy 800 embert foglalkoztat.

Saját beszámolója szerint 2026-os költségvetése 135 millió svájci frank (144,6 millió euró), amelynek nagyjából 42 százaléka logisztikai képzésekre, 20 százaléka orvostudományi célokra, 15 százaléka klímavédelmi projektekre, 11 százaléka humanitárius logisztikára, 7 százaléka pedig kulturális kezdeményezésekre jut.

Az NZZ becslése szerint az alapítványba most beáramló eszközök egy átlagos évben mintegy 1 milliárd frankos osztalékbevételt termelhetnek. Még ha ennek csak egy része jut is ténylegesen az alapítványhoz, az drámaian növeli majd pénzügyi mozgásterét.

Kühne nem az első európai nagyvállalkozó, aki filantrópián keresztül kerüli el az örökösödési adót, és miután vagyona teljes egészében a Kühne Alapítványhoz kerül, annak nagysága alapján valóban az elit alapítványok közé sorolható majd, ha nem is egészen a ranglista élére.

A világ legnagyobb ilyen szervezete jelenleg a Novo Nordisk Alapítvány, az a dán jótékonysági intézmény, amely mögött a nagy sikerű fogyasztószert gyártó Novo Nordisk áll; holdingtársasága 2025 végén mintegy 93 milliárd eurónyi vagyont kezelt.

Alatta olyan alapítványok következnek, mint a Gates Alapítvány, nagyjából 70,2 milliárd dollárnyi (60,5 milliárd eurónyi) vagyonnal, vagy India Tata Trusts nevű vagyonkezelői, amelyek értéke meghaladja a 100 milliárd dollárt (86,2 milliárd eurót).

Az Egyesült Királyságban működő Wellcome Trust, az orvosi kutatásokat támogató alapítvány legutóbbi nyilvános adatai szerint körülbelül 42,8 milliárd dollár (36,9 milliárd euró) felett rendelkezik – ezzel nagyjából ugyanabba a kategóriába esik, mint a Kühne Alapítványhoz beáramló, becslések szerinti örökség.

Németország saját nagynevű alapítványa, a Robert Bosch Stiftung, amely az ipari cég, a Bosch részvényeinek 94 százalékát birtokolja, a másik végletet képviseli: teljes eszközállománya mintegy 5,5 milliárd euró, vagyis közel nyolcadakkora, mint az a vagyon, amelyet Kühne most átadott, jóllehet a Bosch Németország egyik legismertebb ipari márkája.

Dánia Carlsberg Alapítványa hasonló modellt követ, mint Kühne: a Carlsberg Csoport részvényeinek valamivel kevesebb mint 30 százalékát birtokolja, ám a szavazati jogok 77 százaléka felett rendelkezik, valamint mintegy 1,55 milliárd euró értékű külön befektetési portfóliója van, amelyet a sörgyártó éves osztalékának nagyjából egyharmada finanszíroz.

Így bár a Kühne Alapítvány nem válik Európa legnagyobb ilyen típusű jótékonysági szervezetévé, a világ tíz leggazdagabb alapítványa közé kerül, megelőzve olyan régi szereplőket, mint a Bosch, és nagyjából egy szinten a Wellcome-mal. Mindez szokatlan módon szinte teljes egészében egyetlen férfi döntésén alapul: nem vállalt gyermeket, és abban az egy svájci kantonban élt, ahol ezért semmiféle adóterhet nem kellett viselnie.

Konglomerátum a jótékonyság szolgálatában

Az alapítványhoz azonban nem pusztán egy bankszámla-egyenleg kerül át.

Hanem Kühne többségi részesedése a Kühne+Nagelben, 30 százalékos tulajdonrésze a Hapag-Lloyd hajózási társaságban, 15 százalékos részesedése a Brenntag vegyipari cégben, hányada az autóbuszos szolgáltató Flixben, több mint egyötöde a Lufthansában, valamint ingatlanvagyona, köztük a hamburgi Fontenay luxusszálloda.

Vagyona az elmúlt évtizedben több mint a négyszeresére nőtt, elérve a 49 milliárd dollárt (42,2 milliárd eurót) a Bloomberg Billionaires Index szerint, amelynek döntő részét a Kühne+Nagelben birtokolt, csaknem 60 százalékos részesedése adta.

Ez felvet egyelőre megválaszolatlan kérdést: mit kezd egy jótékonysági alapítvány egy konténeres hajózási birodalomban szerzett irányító részesedéssel, miközben az ágazat a konszolidáció évek óta legnagyobb hullámát éli át?

Az utóbbi években a francia hajózási és logisztikai óriás, a CMA CGM megállapodást kötött a FedExszel, az MSC belépett az olajszállító tankerpiacra, az easyJet pedig felvásárlásba egyezett bele. Kühne érdekeltségei mindennek a kellős közepén helyezkednek el.

Svájc sajátos adópolitikai megközelítése – illetve éppen annak hiánya – nemrég majdnem teljesen megváltoztatta a Kühne Alapítvány kilátásait.

Az ország novemberben elutasította azt a javaslatot, amely 50 százalékos szövetségi örökösödési és ajándékozási adót vezetett volna be az 50 millió frankot (53,4 millió eurót) meghaladó hagyatékokra – a tervezetet kifejezetten azokra a szupergazdag lakosokra szabták, akiket Svájc évtizedek óta igyekszik magához vonzani.

Az eredmény kihirdetése után Karin Keller-Sutter pénzügyminiszter a berni sajtótájékoztatón úgy fogalmazott, hogy a javaslat „felborította volna adórendszerünket [és] rontotta volna Svájc vonzerejét”, az elutasítást pedig egy „kockázatos fiskális politikai kísérlet” elutasításaként értékelte.